Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-12-09 / 32-33. szám
Dallos Sandor EPUL A FESZEK Ket vereb miatt szomorkodom. Nem kiilonos? Ket vereb miatt, amelyeket tegnap figyeltem meg a szomszedos hazereszen, delutan harom es negy ora kozott. Egy oran kereszttil csak oket neztem, s egesz tortenetet talaltam ki roluk, amely minden bizonnyal igaz. Annak kell lennie, mert hisz az allatok nem pozolnak es nem hazudnak. Soha meg ket ilyen megriadt, tetova allatot nem lattam. A dolog azzal kezdodott, hogy a ket madar szarnyaval verdesve, csipogva es izgatottan keresgelve szaladgalta be a tetot. Olyan hangosak voltak, hogy a csukott ablakon keresztiil is meghallottam oket, es a viselkedesiikkel vontak magukra a figyelmemet. Mit akarhatnak? Szaguldoztak a sziirke, itt-ott mohos cserepeken, joforman mindegyikre leszalltak, minden kis resformat megtekintettek, odapillantottak izgatottan es mind jobban ketsegbeesve mindegyik cserep ala, a csoriikkel pattintgattak oket, es aztan mind remenytelenebbiil mentek tovabb. Csereprol cserepre, csalodastol csalodasig. Hasonlok voltak az emberekhez, akik valamit keresnek, akik valamit elvesztettek, es nem talaljak sehol sem. Mit akarhatnak ezek? Es egyszerre rajottem, hogy lakast keresnek. Friss bevandoroltak lehetnek, es lakast keresnek a teton, mint mi, emberek, a tetok alatt. Eppen olyan izgalommal es eppen olyan gyamoltalanul. Nem ertettek a dologhoz, talan sose lattak eletiikben ilyen irgalmatlan, feszes es massziv tetot, mint amelyiken kereskedtek. Falurol jottek bizonyosan. Talan a tel alatt, mikor ho alatt volt a hatar, csikorgott a fagy, szel fujt, es minden madarak dideregve es borzolt tollal (iltek a faagakon, kirepult a falura es bitang es jasszforma kis varosi vereb, s azt mondta ezeknek:- Mit nyavalyogtok itt? Gyertek be a varosba, ott sokkal konnyebb. Telennyaron egyforman van eledel, es mennyi a lehetoseg, es mennyi a latnivalo! Lehet, hogy igy tortenhetett ez, s ezek a bolondok most bejottek. Gondoltak, igy a jo. A ho ugyan mar elvonult, a parasztok kimentek a foldekre, es szepen zoldult mar a hatar, de ez most mar nekik nem volt eleg, nekik most mar lehetosegek es latnivalok kellettek, mozgalom, szines elet es sok hercehurca, hat nekivagtak. Isten tudja, mennyi ideig repulhettek, talan tobb oran, talan egy napot is, lehet, alfoldi verebek voltak, lehet, dunantuiak, de annyi bizonyos, hogy falusiak voltak, s most lakast kerestek maguknak. Helyet, hogy hoi rakjak meg a feszket. De nem talaltak. Az arcukon szinte ott volt a csodalkozas: hogyan lehet ez? Rebbentek ide-oda a teton, s fent az eg lathato kis szalagjan szep es fenyes kis felhok usztak el, valahol a nagy, szabad tersegek folott tamadtak a fold leheletebol, s meseltek azoknak, akik ertettek oket, hogy a magok kikeltek, amelyeket nemreg hullattak el, hogy zoldellnek a rozsok, es ejszaka a hold szerelmet vallott a nyireknek, amelyek az erdoszelen allottak lakodalomra keszUlkodon, meg igen, az emberek fiataljai is keresik egymast, es milyen szep dolgok tortennek a csondes ejszakakban a szarba szalado emberek kozott is, hanem mindezt ok nem hallottak, nem ertettek, nem jutott el hozzajuk. Ok bevandoroltak voltak, es lakast kerestek a teton. Milyen ijedten kerestek! Mintha csak egyetlen teto lett volna, pedig koruldttiik volt legalabb tizezer, de ok jaratlanok, megzavartak es ostobak, naivak es bsztondsek, csak az erzeseik utan mentek, a veriik babonaja utan, es nem lattak mast, csak ezt az egy tetot. Eloszor egyiitt kutattak, aztan kettevaltak, a him a gerinc es a kemeny korul kereskedett, a nosteny meg a csatorna menten kutatott tovabb. Es egyszer csak talalt helyet, valami keskeny odut, amely bevezetett a padlasra, bebujt, kijott, felallt a csatorna szelere, es szinte hangos kurjongassal, eles, lazas larmaval kezdte hivni a masikat.- Gyere csak! Gy ere csak! Az odaroppent.- Micsoda a csoda? - tudakozodott. - Mi lenne a csoda? A nosteny odavezette az oduhoz. Bebujtak. Elobb a him, azutan a nosteny. Jo percig bent lehettek, megtanacskoztak a dolgot, mindent szemugyre vehettek. Korulnezhettek alaposan, es bizonyara ugy talaltak, hogy ilyet, ilyen finom, uri remeket, mint ez a padlas, meg nem lattak soha eletiikben. Nagyszeru szerkezet, massziv, eros, tiszta, ezt ugyan el nem hordja a szel, ezt ugyan meg nem emeszti a tuz, macska ide nem keriilhet fel, s vagyon- es letbiztonsag szempontjabol jobb helyre mar nem is akadhattak volna. Milyen mas minden, mint ahonnet jottek! Mennyivel szebb, milyen tokeletes! Kijottek. Most elol jott a nosteny, es azutan a him. Kiugrottak a csatorna peremere, latni lehetett, hogy szinte razza oket az brom, es elkezdtek boldogan, szediilten es parttalan kedvvel beszelgetni. Biztosan semmi megfoghato ertelme se volt annak, amit mondtak, almodozhattak, tervezgethettek es nevetgelhettek es nevetgeltek. Lehet, hogy almodozasukban mar valosagos sasoknak kepzeltek magukat, de azert ugy gondolhattak, mert megiscsak verebek voltak, hogy itt maradnak es ovek lesz az egesz padlas. Az egesz roppant es vedett terseg mind az ovek. Micsoda boseg! Micsoda vagyon! Ragyogott rajtuk a konnyelmuseg s a szabadon eresztett verebkepzelet. Sasok! Urak! Milyen kabultak es milyen fenyesek voltak! Aztan egyszerre, mint ahogy megszoktak volt a regi eletiikben, nekiszalltak a varosnak, hogy osszehordjak a feszeknek valot. Gizgazt. Tollat. Fuvet. Szalmaszalat. Szenat. Amikbol azelott raktak a feszkeket, s amikbol nem fogyott ki a boseg. Nevetve nekiszalltak a hajlekepitesnek. Hol kereskedtek, nem tudom, de eloszor a him szallt vissza, es nem hozott semmit. Kicsit csodalkozva allt, es nem ertette. Nem ertette, hogy ez hogyan lehet. Ilyen fenyes birodalom, es nines feszekre valo anyag? Mikent lehetseges ez? Allt es zavarban volt. Ugyan merre jarhatott? Utcan? Tetokon? Fakon? Ablakparkanyokon? A tereket meg nem ismerhette, ahol talan juthatott volna neki valami, hat bizonyosan azokon a helyeken csatangolt, amelyek utjaba estek. Es nem talalt semmi alkalmasat, meg csak egy tollut sem. Mifele vilag ez? Megjott a nosteny, es annak a csoreben se volt semmi sem. Most ugy alltak egymas mellett tanacstalanul, es nem tudtak, mit csinaljanak. Hangjuk nem volt, most nem csiripeltek, nem beszelgettek es nem nevettek. Kicsit osszeszedtek magukat, es megint nekiszalltak a varosnak. Visszajottek, s az egyik valami korcs levelet hozott, biztosan a fak alol, a
