Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-12-09 / 32-33. szám
masik valami kicsi rongydarabot. Bevittek es ujra elszalltak, es elszalltak meg haromszor, es hasonlo dolgokkal tertek vissza. Szomoruak es meglepettek voltak. Hat ilyen ez? Ott alltak az odu szajanal, es bamultak maguk ele. Akkor egyszerre nagyszeru dolgot lattam. A nosteny felhorgasztotta magat, csorevel nekiallt a begyenek, es elkezdte melleszteni magat. Az asszony a feszekert. Szebb es megrenditobb esemenyt nem lattam soha; szinte megzendiilt tole a vilag es a teto. Onmagabol tepdesett tollat feszeknek az anyavereb, mert kolteni kell, es a feszek ringy-rongy anyagokbol nem lehet. Meg egy vereb feszke sem. Csodalatos volt. A him nezte, es lehet, hogy nem ertett semmit az egeszbol, mert az asszonyok hdsiessegebol mi altalaban keveset ertiink. Aztan abbahagyta az ontepest az anyavereb; talan rajott, hogy ha minden tollat kitepi, se jon ossze egy rendes feszekre valo. De a tette azert nagy volt, lelekbol sztiletett es feledhetetlen. Utana ugy maradtak keveset tetlenul es Lementem es akkor egyszerre lattam, hogy szenakereskedes van a masodik haz pincejeben odament, s a ket bevandorolt madar onnet hordja feszekke ossze a megnyugtato es megszokott nagyot. A bitang, jartas harom varosi vereb egy csapasra megtanitotta elelmesnek lenni es lopni oket. Egyszerre kinyitotta a szemuket, hogy hohd, babam, szemesnek all a vilag. Itt nines boseg, mint falun, itt kiiszkodni kell, es elelmesnek lenni minden pillanatban. Mert biztosan ok tanitottak meg, s ok vezettek ra a helyre oket. Ezt ki nem beszeli belolem senki sem. Hat nem groteszk, amint a feszekhez szenat lopnak a verebek? Beleallnak a kemeny 6s kegyetlen harcba, es ami eddig ajandek volt, az most nehezen megszerezheto, tilos targy nekik. Ha a kereskedo meglatna, mit csinalna, megdobalna oket vagy utat csinalna az ablakig a macskanak. Mert minden szal penz, es mi lenne, ha az az egesz pesti verebkoldnia ide jarna feszekhez valo szenaert? No hiszen! (1949) Ha megszeretlek, kopogtatas nelkul bejohetsz hozzam, de gondold jol meg, szalmazsakomra fektetlek, porral sohajt a zizego szalma. A kancsoba friss vizet hozok be neked, cipodet, mielott elmegy, letorldm, itt nem zavar benntinket senki, gornyedven ruhankat nyugodtan foltozhatod. Nagy csond a csond, neked is szolok, ha faradt vagy, egyetlen szekemre leiiltetlek, melegben levehetsz nyakkendot, gallert, ha ehes vagy, tiszta paplrt kapsz tanyerul, amikor akad mas is, hanem akkor hagyj nekem is, en is drokke ehes vagyok. Ha megszeretlek, kopogtatas nelkul bejohetsz hozzam, de gondold jol meg, bantana, ha azutan sokdig elkerulndl. Jozsef Attila versei Nagy varosokrol beszelt a messzi vandor... Nagy varosokrol beszelt a messzi vandor Ott az emberek nem ismerik egymast A katonak se hordanak puskat, hanem a nagy tereken muzsikalnak Sokan gyulnek oda, a gyerekeket magasra tartjak, ugy hallgatjak Meghallgatjak, aztan odahaza elmeselik, milyen szep volt es azok is oriilnek neki A lanyok ott is kinevetik a fiukat, de azert szeretik oket Fenyes nappal is szeretik egymast Nagy hidak vannak, amelyeken el lehet alldogalni es nezni a vizet meg a hajokat Uszkalnak ide oda, az utasok meg hangosan folkacagnak Hirtelen elhallgatnak s ugy nezik a nagy vizet, amint komolyan elmegy a hullamok alatt Azok meg csillognak, mint a pengek S olvashatni a gyonydrii konyveket, akkora nagy a vilagossag Pedig mar egeszen beesteledett. Toth Lehe! illusztracios felvetelei mozdulatlanul, lelekben kimeriilve. Mi johet? Szegeny bevandoroltak! Szegenyek! Most egyszerre harom-negy vereb roppent a tetore, meglattak ezeket a csiiggedteket, odasereglettek korejuk es elkezdtek ficseregni. Mit beszelhettek. nem tudom, de egyszer csak szarnyra kaptak s elrepultek valamennyien. Nem telt bele par masodperc, jott eldszor a him, csoreben egy szep, sarga, finom szenaszallal, erdei szenabol valo lehetett, aztan megtert a nosteny, es ugyanilyet hozott. Gyorsan beosontak az oduba, leraktak a draga terhuket, aztan a csatornaperemre ugrottak, nevettek egy ropke boldogat, elszalltak megint, s par pillanatra ra ismet finom szenaszallal a csorukben tertek haza. Ez most mar igy ment szakadatlanul. Nem pihentek semmit, csak hordtak faradhatatlanul a feszekre valo nagyszeru anyagot. Gondtalanok voltak es szorgalmasak. Mi van ezekkel? - gondoltam. Honnet keriilt a szena nekik, mikor elobb meg szaraz levelnel s ocska rongynal egyebet nem talaltak?
