Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-12-09 / 32-33. szám

komarowi csatanak egy elagazasa volt. Ez az iitkozet szeptember he­­tediken volt, mely napon rajtam kiviil meg tobb tiszt es kozlegeny keriilt fogsagba. Szeptember hete­­diketol tizenkettedikeig Galician keresztiil az apostolok lovan men­­tiink a legenyseggel egyiitt Orosz­­orszag fele 6s naponta koriilbeliil harminc kilometert tettiink meg. Szeptember tizenkettediketol ti­­zenhatodikaig a tiszteket kocsin szallitottak, a legenysegnek tovabb is gyalogolnia kellett. Szeptember tizenhatodikan egy orosz vasuti al­lomason valamennyiiinket vasuti kocsikba helyeztek es ettol fogva sebesen robogtunk keresztiil nagy Oroszorszagon. Csakhamar el­­hagytuk az europai hatart es a vo­­nat ott robogott veliink Sziberia­­ban. Szeptember huszonnyolcadi­­kan este erkeztiink meg vegre Kur­­ganba.” „Ne kivand, hogy en ezt leir­­jam, azt at kellett elni. Reszkettem az izgalomtol, elokeriilt a szaka­­szom es mentiink. Hatszaz lepest szaladtunk egy turban, eljen a ha­­za, eljen a kiraly, csupa eddig at nem erzett dolgok, oriiltem, vakon belejiik. A puska tusaval verekszik az ordonancom, a sajat gepfegyve­­reink lonek a fejiink folott 6s az oroszok szaladnak, rohannak, ki merre tud. Kilenc orakor mar siri csend, csak a folgyujtott falu tiize ropog.” „Haromnapos bor­­zalmas harcunk volt Tannenbergnel. Lehe­­tetlen volt attornunk megunkat. Negy ejjel nem aludtunk, negy na­pon at nem ettiink. Egy valasztasunk volt csak: agyonloni magunkat, de az utolso pillanatban nem tettem meg.” (Orosz tiszt levele a nemet fogsagbol) „... szeptember 21- en erkeztiink Mara­­marosszigetre. Itt from neked ezt a levelet, amelyrol nem tudom, megkapod-e, mert a ta­­bori posta kellemesse­­get mi oroszok, sajnos nem ismerjiik. Hogy meddig maradhatunk itt, azt elore nem tudhatom, de en idealisan ren­­dezkedtem be egy idevalo doktor pompas hazaban. A lakasom olyan idealis, mint aminore te egesz ele­­tedben vagyakoztal, kiveve a vil­­lamosvilagitast, mert az hianyzik. De a lakas es a berendezes nagy­­szabasu, mintha csak a te izlesed szerint kesziilt volna. Engem az ezreddel nem a varosban, hanem egy kozeli faluban, Faluszlatinan szallasoltak be. A divizionarius kozonseges rongy ember modjara bant velem es holnap Arintinoff ta­­bornoknal nem eppen kellemes be­­szelgetesre var engem. Szomoru, hogy nekiink olyen piszok hadosz­­talyparancsnokkal van dolgunk. Tegnap remek furdot vettem es pompas agyban aludtam. Itt min­­den csodaszep ebben a meseor­­szagban. Csak te hianyoztal.” (Orosz tiszt levele) „A legfurcsabb ebedet eletem­­ben tegnap ettem. Rajvonalban fe­­kiidtiink, s nagyon ehesek voltunk. Joi tudtuk, hogy hatul ott rotyog mar a finom menazsi, csak nem le­­het elhozni hozzank, mert a szem­­ben levo orosz rajvonal lovbldbz. Nem zugolodtunk, de ugy latszik, annyira korgott a gyomrunk, hogy hatul a konyhanal is meghallottak, s megtortent az a hostett, hogy a golyok sivitasa kozben elhoztak a menazsit. A tabori konyha ott fus­­tolgbtt a hatunk mdgott. S mi tor­tent erre? Az oroszok abbahagytak a tiizelest s az 6 konyhajuk is meg­­jelent. Sebtiben megebedeltiink, s ebedeltek ok is. Anelkiil, hogy megallapodtunk volna, fegyver­­sziinet allott be az ebedidore. Az­tan lbvbldoztiink tovabb.” ,,1915. junius 25. Reggel ha­­rom orakor atvonultunk a falun, s a falun kiviil rajvonalba fejlodve vartuk a parancsot a tamadasra. Mi egy volgyszoros felebe jutottunk s elottiink kb. haromezer lepesnyi­­re volt az eros ellenseges alias, tobbszoros drotakadallyal ellatva. Elindulasunk utan nemsokara esz­­revett bennunket az ellenseg bar a hajnali kod jo takaroul szolgalt - s irtoztato tiizeles indult meg re­­sziinkrol. A jobb- es balszarny hat­­ramaradt, mert elottiik kozelebb voltak a dombok, ahol az ellenseg allott. A mi zaszloaljunk a cent­­rumba jutott, s nekiink nagyon messzire kellett eloremenniink, hogy az ellenseges allast elerjiik. Fele uton jobbrol es balrol oldaltii­­zet kaptunk. Nem torodve a rette­­netes golyozaporral, nyomultunk elore. Sajnos azonban csak egy to­­redek tudott az ellenseges allasig eljutni. Ez batran harcolt a tulerd ellen, de vegiil megis vagy elesett vagy fogsagba jutott. Het g6pfegy­­ver ontotta rank tiizet. Olyan surun jott harom oldalrol a golyo, hogy azt mondom, hogy a golyok ossze­­verodtek a levegoben. Szerencse, hogy az oroszok gyalazatos rosszul lottek, mert ha csak egy kiss6 jobban celoznak, nem marad meg kbziiliink senki. Igy is eleg nagy volt a veszteseg. A mi szaza­­dunkbol hianyzik vagy kilencven ember. E napon halt meg Jahn Ja­nos is, a mellebe kapott golyot. Nem hasznalt a kbtozes, a segito­­helyen kiszenvedett. A divizio vesztesege kb. 60 halott es 7-800 sebesiilt. Az oroszok koziil elfog­­tunk vagy 860-at. A mi zaszloal­­junknak a parancs szerint a toltes mellett kellett volna maradnia, azonban ornagyunk sajat felelos­­segere belevitt bennunket a roham­­ba, igy szenvedett zaszloaljunk nagy veszteseget. Ilyen emlekeze­­tes napom csak egy volt ez idaig, 1914. szept. 8-an. De ez a mai fo­­liilmulta meg annak a borzalmait is.” (V Imre kiirti tanito naploja) „Egyre hozzak a sebesulteket. Koztuk a sulyosan sebesiilt hadap­­rod. Fejen seb, karjan seb, hasan seb. Szo nelkiil, bekesen turi, szen­­vedi fajdalmait. Reggelig meghal Peschko Pal, Eperjesrol. Ejfelkor hozzak Szathmary szazados tete­­met. Zsebeben volt kis szemelyi igazolvanyara e sorokat irta: Erte­­sitendo: Helmbacher, Vilmany. Alkonyatkor Szathmary szaza­dos sirja mellett temettiink el egy lengyel szarmazasu oroszt. Az egymasba hajolo luc- es erdei fe­­nyo koronai mintha azt susogtak volna az esti szelloben: Halljatok, emberek! Mikent mi, ha porra, ha­­muva lesziink, nem lesziink tobbe sem luc-, sem erdei fenyo, hanem esetleg egy eros tolgyfanak adunk elteto taplalekot, eppen ugy ti is, ha porra, hamuva valtok, nem lesz­­tek tobbe sem oroszok, sem ma­­gyarok, sem nemetek, hanem por, mely por a feltamadasban Isten gyermekeve lesz. Tehat testverek­­nek, Isten gyermekeinek tekintse­­tek magatokat. Most nekiereszke­­dik a nekivadult eszaki szel es ki­­kacagja a ven Europat. ” (Orban Istvan tabori lelkesz levele kassai baratjanak)

Next

/
Oldalképek
Tartalom