Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-12-09 / 32-33. szám
Hadijelentes a frontrol (1914-1918) Bucsu Golydt kaptam... hiv a haldl... Most minden eltunik, Boldogsdg, diet, szerelem elszall 6s megsziinik. De szfvesen maradna itt, ki m6g nem utra kesz! Isten veled, te szep vildg, bucsuzni oly nehdz! Sebem tiizel, mdgis fagyos szello csap le ram, Koran kuldtek a harcba ki, most meghalok koran. A hunyo nap szemembe nez, sugara kodbe vdsz, Isten veled, te szdp vildg, bucsuzni oly nehdz! Pajtas, hogyha hazakeriilsz, kdszOntsd a kedvesem, Szerettem, ezt mond meg neki, vegig, husdgesen. Oh, 61ni meg! Hisz dletunk ddesebb, mint a mdz! Isten veled, te szep vildg, bucsiizni oly nehdz! Hajfurtje volt szivem felett, s a golyd ott taldlt, S a hajfiirtot szettdpte, szdt... szivem haldlra vdlt, Szivem, jaj szivem elszorul, markolja szdmyu k6z, Te szdp vildg, Isten veled! Bucsuzni oly nehez! (A verset egy elesett porosz katona zsebdben talaltdk) „Kelt levelem november 19- en, hogy hoi, nem Irhatom meg, mert akkor nem engedi elkiildeni a levelvizitalo napos tiszt ur. Annyit irhatok, hogy mindennapi imamba foglalom, hogy labbal se forduljak erre tobbe, ha egyszer hazaseglt a mennybeli nagy Ur...” „Ezt a bevonulast elfeledni nem lehet. Veges-vegig huzta a honvedzenekar a Rakoczi-indulot, tabornokunk repertoarjanak leggyakoribb darabjat, s a halalra csigazott bakainkon olyan lelkesedes vett erot, hogy ezekkel tlzszeres tulerot tonkretehettiink volna. Most tehat itt vagyunk Valjevoban! 42 agyu, 31 gepfegyver, tomerdek hadiszer s tizezren foliili hadifogoly a zsakmanyunk. Utobbiak orvendenek, hogy itt lehetnek nalunk - a harci kedvnek nalunk nyoma sines, s a lakossag is kezd visszajonni -, az ellenallas letort, s a ket honappal elobb oly felelmetes komitacsi ma mar itt anakronizmus, dajkamese. Bamulatos: katonaink milyen fideliter erintkeznek itt a lakossaggal, hadifoglyokkal, szinte eltunt a gyulolet.” „A muszkak igen gyakran hujajgatnak at a mieinkhez egyegy konzervaert, egy-egy cvibakert. Rendesen juttatunk is nekik olyanforman, hogy atloditjuk a muszkakhoz a kert dolgot. Odaat olyankor mindig marakodas van, es ezt a mi bakaink egy-ket lovessel lecsendesitik. A kenyerert meg a jo bakacipoert a muszka kepes kimaszni a sajat deckungjabol. Foglyok mondjak, hogy odaat a szo szoros ertelmeben eheznek.” „Kepzeljek, micsoda brom ert, miutan harom honapja nelkiiloztem minden muzsikat, termeszetesen az agyubombblest es puskaropogast kiveve; egy rongyos, galiciai kis lengyel faluban felfedeztem egy csellot. Legalabbis hasonlitott ahhoz a hangszerhez. Meg hur is volt rajta vagy harom. Nagy, bogohurok voltak es az elso napon vigan nyikorogtam rajtuk. Masnap azonban fohadnagyommal bementem a kozeli varosba, amelyet nem ostromoltak es vettiink hurokat. Negyet vettem, de csak harmat tudtam felhuzni, mert - ezt csak most vettem eszre a csellonak csak harom fule volt. A negyediket biztosan az oroszok teptek ki. De hat igy is jo. Boldog vagyok. Egesz nap csellozom, amit haboruban elvegre nem minden ember tehet. Jatszok es tavolbol agyuk adjak a kiseretet. Neha vlgat jatszom, neha szomorut. Ahogy jon. Mindig van publikumom. Egesz ugy, mint otthon, bekeben. Neha, amikor szomorut huzok, csendben koriilulnek a katonak es en erzem, most mind hazagondol.” (Kerpely Jeno gordonkamuvesz) „Augusztus 19. szerda. Keresztiilmasiroztunk egy nagy erdon es megerkezttink Dieuzenbe, egy huszonot ezer lakosu nagy varosba, amelyet elotte valo este elfoglaltak az alpesi vadaszok. Hat drakor leptiink a varosba. Ebben a pillanatban nehany loves dordiilt el. Vegre egy nagy erdo elott utottiink tabort. Mindenfele hull rank a golyo. Folallitjuk gepfegyvereinket, de nem tudunk celozni, mert nem lehet latni. A 8. ezred egy reszet csaknem teljesen lekaszaboljak a golyok... Nekunk 10 halottunk es 7 sebesultiink van; koztiik az ormester. Sokaig varunk, de nem tortenik semmi. Ebed utan tamogattuk a tiizerseget, amely 16- voldozni kezdett az ellensegre. Az ellenseges agyugolyok szaz meterre csapodtak le elottunk. Most ot ora - ” (Egy francia katona naplojanak utolso sorai) „Kedves felesegem! Ertesitlek, hogy Galiciaban, a Komarow kozeleben vlvott csataban orosz hadifogsagba keriiltem. De Isten esudaja, az iitkozetben nem sebesiiltem meg. Tulajdonkeppen a Tatarjanow melletti erddben lettem elfogva, de az ottani hare a
