Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-11-25 / 31. szám
A foto napszamosa M. Nagy Ldszlot olvasoink nagyon jol ismerik, hiszen allando fotosunk. Fenykepfelveteleibol melegseg, tisztasag, szeretet, s ha nem lenne oly lejaratott a szo, azt is ki mernem mondani: optimizmus arad. Persze nem az a nyugati, nem az a negedes, hanem a beliilrol sugarzo. Annak ellenere, hogy nem konnyu ma a sajtofotos dolga Szlovakiaban...- Ha sorravessziik nemzedeked fotosait, szinte senki se fenykepez mar koziiliik. Hova lettek ezek a kitiino szlovakiai magyar sajtdfotosok?- Sokan koziiliik mar tavoztak az elok sorabol - Prandl Sanyi bacsi, Kontar Gyula es amiert en szomoru vagyok: ezekkel az alkotokkal senki se torddik. De akik elnek is koziiliik, azokkal sem konnyebb talalkozni, valahogy sehol sem adodik alkalom ra. Nem szeretem a kampanyt, ezert azt se szeretem, hogy a november a fotosok honapja - mert mi az, mi csak novemberben fotozunk? Vagy csak novemberben vagyunk erdekesek?- Es ilyenkor is mennyire vagytok erdekesek?- En epp csak, vagy semennyire; de nem a szemelyemen, hanem a foton lenne a hangsuly, melyet keszitek, a fotoson, aki probal valamit csinalni es ma mar szinte labdaba se rug - mert nem volt Amerikaban es senkinek se erdekes az egvilagon. Ahogy nem erdekesek a kollegaim sem.Van itt azonban egy problema, melyrol erdemes lenne kicsit hosszabban is beszelni: sziikseg van-e egyaltalan a jo fotora? Mert ha nines, szolni is kar rola, akkor rendezziink kampanyt, szedjiik elo, akik erdekesek, szedjiink elo mindenfele kiilfoldi fotosokat, olyan nagy neveket, akiket senki se ismer s a biidos eletben nem is fog ismerni. akik legalabb olyan jol vagy rosszul fenykepeznek, mint itt kozottiink akarki. En allitom, hogy Szlovakiaban, a mi kis kozossegiinkben is nagyon sok kitiino fotos van, akikrol en se tudok eleget, mert talan hihetetlen, de nines hoi bemutatkozniuk. Megiscsak kellene itt valamifele szervezetnek lennie, vagy valakinek, akinek fontos az, hogy rolunk ilyen teren is megmaradjon valami: fenykepeken. A fotokiallitasokra altalaban rengeteg ember elmegy. A fotot az emberek egyszeriien szeretik. Es miert nem nezhetjiik meg magunkat mi is fotokon? Ezek az alkotok az itteni tajat es embereket fenykepezik, es nekiink ez a legkozelebbi, ez a legszebb. Ezt ismerjiik es ezt szeretjiik a legjobban. Jo megnezni a Niagaravizesesrol egy fotot, de ebbol annyi van mar, hogy ha en netan eljutnek oda, biztos le nem fenykepeznem. Minek? Viszont ha kimegyek az ev akarmelyik napjan akar a Csallokozbe, akar sziikebb hazamba, a Palocfoldre, ott mindig van valami erdekes! En azt sajnalom, hogy erre nines idom, lehetosegem. Pedig biztos talalnek ra nezot is, aki elesamesogna a kepeken. Nem en, de talan a fotoim meg is vannak sertodve, hogy senki se akarja kiakasztani oket. Ott porosodnak rakason, pedig akarmilyen jellegu kiallitast tudnek beloliik rendezni. De nem is nagyon kezdemenyezem, mert egyszeriien arra nines penzem, hogy a kepeket nagyitsam. Es itt a gond, hogy mindig a penznel kotiink ki. Nekem nem kell, en nagyon szerenyen meg tudok elni, de talan megiscsak osztonozni kellene azokat, akik ertenek valamihez, hogy tehetsegiiket kibontakoztathassak! Naponta eszembe jut nekem is szaz dolog, es ennek ugy oriilok! Elraktarozom magamban, es akkor ugy meg vagyok nyugodva, no, most volt egy jo otletem. Soha nem fotoztam le, de ez nekem igy is jo. Azonban talan megis kar, hogy nem keriil filmre, papirra, mert akkor mas is megnezhetne...- Mondanal nehany szot a kepekrol, melyek beszelgetesiinket illusztraljak?- A kepek, melyeket itt bemutatunk, csak dokumentumkepek. Valoban csak azok. En nem szeretem azt a fogalmat, hogy muveszfotd, se fotomuvesz, en egyszeru fenykepesz vagyok, aki probal alkoto modon hozzanyulni mindenhez, hogy az ne csak nekem, hanem masnak is jelentsen valamit, minimum vizualis elmenyt. Sziilofalumban keszitettem ezeket a felveteleket a nyolcvanas dvek elejen. Egy peldanyban csinaltam beloliik konyvet. Akarmelyik falurol, tajrol szivesen keszitettem volna hasonlot, s megemlitenem, hogy egyetlen lehetoseget kaptam eletemben: Ipolybalog polgarmestere, Balogh Gabor megkert, hogy a millecentenarium alkalmabol szeretne a falu dokumentumanyagot kesziteni. Megfogott az otlet, vagy tiz-tizenket alkalommal kiutaztam a faluba, kiilonbozd evszakokban fotoztam, s amikor a falunap alkalmabol kiallitottak a fenykepeket, az emberek es jdmagam is meglepodtiink, mennyi erdekes felvetel keletkezett! Ezeket a kepeket mas falu, tehat idegen kdzosseg is szivesen megnezne, es lenne mondanivalojuk szamukra is. De senkinek se jut eszebe, hogy ilyen anyagot ki lehetne allitani. A sajat embereinket, sajat tajainkat miert nem akarjuk kidllitani?- A szlovakiai magyar fotosok nem tagjai a Szlovakiai Magyar Kepzomuveszek Tarsasaganak? Nem tartanak titeket szamon a miiveszettorteneszeink?- Van, volt egy-ket fotos, aki a tagja volt. Nem tudom, nekem kell-e oket keresnem, vagy nekik engem? Nem vagyok ontelt, hogy pecsetes meghivot varnek, nem errol van szo. Hanem arrol, nem erzem, hogy itt sziikseg lenne a munkamra. Nem erzem. Mivel itt-ott meg most is elofordul a nevem a lapokban, hat akadhatna valaki, aki azt gondolhatna, hogy ezt a Nagy Lacit is szamon kellene tartani. Nem Nagy Lacirol van szo, arrol, aki letett az asztalra vaiamit, es most is tudna maradandot alkotni, de en nem arulom magam...- Ma a fotosoknak szinte alig van lehetosegiik publikalasra...- En errol nyiltan merek beszelni. Az egy kezemen meg tudom szamolni, hany magyar lap van itt. Az Uj Nonek magam mondtam fel, mert ahogy bantak a fotossal, ugy tovabb veliik nem tudtam egyiittdolgozni. De nines is sziiksegiik ram, es a tobbi hazai magyar fotosra se, mert nem olyan jellegu lap, ahol fontosnak tartanak a hazai arcokat, hazai tajakat. Uj Szo, Vasarnap: van ket fotdsuk, a napi giiri munkat elvegzik, de ezen kiviil ott meg lenne lehetoseg publikalasra. Elferne mindkettoben tobb illusztracios felvetel is hazai fotdsoktol. A Szabad Ujsagban szinten alig jelenik meg foto, az eleve olyan lap. A Tabortiiz kiilon kategoria, pedig szines lap, sok szines fotonak ad helyet, de a szerkesztok oldjak meg a fotoanyagot, amit sajnalok, de nyilvan anyagi oka van. En meg nem engedhetem meg magamnak, hogy honorarium nelkiil publikaljak. Olyan korban vagyok, hogy az Ifi nekem mar nem til, nem tudnek nekik fotokat kesziteni. Az fiataloknak kesziilo lap, rengeteg benne az ollozott anyag, megis jo lenne a sok fiatal, tehetseges es jo fotos szamara, ha tobb teret juttatna nekik. Nem tudom, miert ilyen beallitottsagu a mai fiatalsag, hogy nekik csak a popsztarok, csak a zeneszek kellenek? Nem hiszem, hogy csak ezt igenylik, attol tartok, hogy ezt kapjak. Veletek kapcsolatban meg furcsan is neznek ram, hogy itt merek kdzolni. Miert? Magyar embereknek kesziil ez a lap, magyar emberek olvassak, es az Eletiinkben legalabb latom a hazai tajat, a hazai arcokat. Aki megszdlit, annak szivesen dolgozom.- Nem gondolod, hogy mostoha koriilmenyeiteknek anyagi oka, vonzata is van? Hogy az ujsagok kiadoi ezen akarnak sporolni? A fotoson, mert a kepeket ki is lehet vagdosni. S talan innen ered az igenytelenseg is. Ez a szazad a vizualis kultura szazada...- Ez a vizualis nemkulturanak a szazada...-... megis elonti az egesz piacot az igenytelenseg. Egyfelol vessziik at az amerikai fotokat, fdmeket, melyek nyomulnak, mert nekik a kis piac is piac, mi meg hagyjuk magunkat kiszoritani. Raadasul rontjuk az fzlesvilagunkat is...- Kiilon tema lehetne. Oriasi nyomas nehezedik rank, omlesztik ide be a sajat dolgaikat a nyugatiak, mi gyenge kis baranykak vagyunk, ezt egyszeriien nem tudjuk, nem is akarjuk es talan nem is lehet visszautasitani. A gondom ott van, hogy valahol nem szallunk szembe, ds attol tartok, ha rovid idon beliil nem eszmeliink, akkor az a par ember, aki itt valamit mar eddig is probalt csinalni, megfullad, nem fog semmit produkalni. Nekem nem az a fontos, hogy a nevem szerepeljen, hanem az, amit lefotozok, az sokkal fontosabb. Itt vagyok dn, egy parlagon heverd fotos. Igazolvanykepeket csinalok, meg amator kepeket nagyitok, valamibol meg kell elni. Rengeteg tapasztalatot szereztem a fotozas teriileten, rengeteget tudok, es ez nem kell a kutyanak se. Vannak nydri alkototaborok, ahova a gyerekeknek mindenfele mestert behoznak, meg zabhegyezomestert is, de engem nem hivnak, hogy a fenykepezesrol beszelnek nekik, pedig a gyerekeket ez nagyon erdekli. Ha csak annyi ertelme lenne, hogy a taborbol elindulna valaki, aki a kesobbi eleteben tobbet tbrtodne a fotoval, mar megdrnd... SZ6KE edit
