Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-11-25 / 31. szám

A foto napszamosa M. Nagy Ldszlot olvasoink nagyon jol ismerik, hiszen allando foto­­sunk. Fenykepfelveteleibol meleg­­seg, tisztasag, szeretet, s ha nem lenne oly lejaratott a szo, azt is ki mernem mondani: optimizmus arad. Persze nem az a nyugati, nem az a negedes, hanem a beliil­­rol sugarzo. Annak ellenere, hogy nem konnyu ma a sajtofotos dolga Szlovakiaban...- Ha sorravessziik nemzedeked fotosait, szinte senki se fenykepez mar koziiliik. Ho­­va lettek ezek a kitiino szlovakiai magyar sajtdfotosok?- Sokan koziiliik mar tavoztak az elok so­­rabol - Prandl Sanyi bacsi, Kontar Gyula es amiert en szomoru vagyok: ezekkel az alkotok­­kal senki se torddik. De akik elnek is koziiliik, azokkal sem konnyebb talalkozni, valahogy se­­hol sem adodik alkalom ra. Nem szeretem a kampanyt, ezert azt se szeretem, hogy a no­­vember a fotosok honapja - mert mi az, mi csak novemberben fotozunk? Vagy csak no­­vemberben vagyunk erdekesek?- Es ilyenkor is mennyire vagytok erde­kesek?- En epp csak, vagy semennyire; de nem a szemelyemen, hanem a foton lenne a hangsuly, melyet keszitek, a fotoson, aki probal valamit csinalni es ma mar szinte labdaba se rug - mert nem volt Amerikaban es senkinek se erdekes az egvilagon. Ahogy nem erdekesek a kollega­­im sem.Van itt azonban egy problema, melyrol erdemes lenne kicsit hosszabban is beszelni: sziikseg van-e egyaltalan a jo fotora? Mert ha nines, szolni is kar rola, akkor rendezziink kampanyt, szedjiik elo, akik erdekesek, szed­­jiink elo mindenfele kiilfoldi fotosokat, olyan nagy neveket, akiket senki se ismer s a biidos eletben nem is fog ismerni. akik legalabb olyan jol vagy rosszul fenykepeznek, mint itt kozot­­tiink akarki. En allitom, hogy Szlovakiaban, a mi kis kozossegiinkben is nagyon sok kitiino fotos van, akikrol en se tudok eleget, mert talan hihetetlen, de nines hoi bemutatkozniuk. Meg­­iscsak kellene itt valamifele szervezetnek len­­nie, vagy valakinek, akinek fontos az, hogy ro­­lunk ilyen teren is megmaradjon valami: feny­­kepeken. A fotokiallitasokra altalaban rengeteg ember elmegy. A fotot az emberek egyszeriien szeretik. Es miert nem nezhetjiik meg magun­­kat mi is fotokon? Ezek az alkotok az itteni ta­­jat es embereket fenykepezik, es nekiink ez a legkozelebbi, ez a legszebb. Ezt ismerjiik es ezt szeretjiik a legjobban. Jo megnezni a Niagara­­vizesesrol egy fotot, de ebbol annyi van mar, hogy ha en netan eljutnek oda, biztos le nem fenykepeznem. Minek? Viszont ha kimegyek az ev akarmelyik napjan akar a Csallokozbe, akar sziikebb hazamba, a Palocfoldre, ott mindig van valami erdekes! En azt sajnalom, hogy erre nines idom, lehetosegem. Pedig biz­tos talalnek ra nezot is, aki elesamesogna a ke­­peken. Nem en, de talan a fotoim meg is van­­nak sertodve, hogy senki se akarja kiakasztani oket. Ott porosodnak rakason, pedig akarmi­­lyen jellegu kiallitast tudnek beloliik rendezni. De nem is nagyon kezdemenyezem, mert egy­­szeriien arra nines penzem, hogy a kepeket na­­gyitsam. Es itt a gond, hogy mindig a penznel kotiink ki. Nekem nem kell, en nagyon szere­­nyen meg tudok elni, de talan megiscsak oszto­­nozni kellene azokat, akik ertenek valamihez, hogy tehetsegiiket kibontakoztathassak! Na­­ponta eszembe jut nekem is szaz dolog, es en­­nek ugy oriilok! Elraktarozom magamban, es akkor ugy meg vagyok nyugodva, no, most volt egy jo otletem. Soha nem fotoztam le, de ez nekem igy is jo. Azonban talan megis kar, hogy nem keriil filmre, papirra, mert akkor mas is megnezhetne...- Mondanal nehany szot a kepekrol, me­­lyek beszelgetesiinket illusztraljak?- A kepek, melyeket itt bemutatunk, csak dokumentumkepek. Valoban csak azok. En nem szeretem azt a fogalmat, hogy muveszfo­­td, se fotomuvesz, en egyszeru fenykepesz va­gyok, aki probal alkoto modon hozzanyulni mindenhez, hogy az ne csak nekem, hanem masnak is jelentsen valamit, minimum vizualis elmenyt. Sziilofalumban keszitettem ezeket a felveteleket a nyolcvanas dvek elejen. Egy pel­­danyban csinaltam beloliik konyvet. Akarme­lyik falurol, tajrol szivesen keszitettem volna hasonlot, s megemlitenem, hogy egyetlen lehe­­toseget kaptam eletemben: Ipolybalog polgar­­mestere, Balogh Gabor megkert, hogy a mille­­centenarium alkalmabol szeretne a falu doku­­mentumanyagot kesziteni. Megfogott az otlet, vagy tiz-tizenket alkalommal kiutaztam a falu­­ba, kiilonbozd evszakokban fotoztam, s amikor a falunap alkalmabol kiallitottak a fenykepe­­ket, az emberek es jdmagam is meglepodtiink, mennyi erdekes felvetel keletkezett! Ezeket a kepeket mas falu, tehat idegen kdzosseg is szi­vesen megnezne, es lenne mondanivalojuk sza­­mukra is. De senkinek se jut eszebe, hogy ilyen anyagot ki lehetne allitani. A sajat emberein­­ket, sajat tajainkat miert nem akarjuk kidllita­­ni?- A szlovakiai magyar fotosok nem tag­­jai a Szlovakiai Magyar Kepzomuveszek Tarsasaganak? Nem tartanak titeket sza­­mon a miiveszettorteneszeink?- Van, volt egy-ket fotos, aki a tagja volt. Nem tudom, nekem kell-e oket keresnem, vagy nekik engem? Nem vagyok ontelt, hogy pecse­­tes meghivot varnek, nem errol van szo. Ha­nem arrol, nem erzem, hogy itt sziikseg lenne a munkamra. Nem erzem. Mivel itt-ott meg most is elofordul a nevem a lapokban, hat akadhatna valaki, aki azt gondolhatna, hogy ezt a Nagy Lacit is szamon kellene tartani. Nem Nagy La­­cirol van szo, arrol, aki letett az asztalra vaia­­mit, es most is tudna maradandot alkotni, de en nem arulom magam...- Ma a fotosoknak szinte alig van leheto­­segiik publikalasra...- En errol nyiltan merek beszelni. Az egy kezemen meg tudom szamolni, hany magyar lap van itt. Az Uj Nonek magam mondtam fel, mert ahogy bantak a fotossal, ugy tovabb veliik nem tudtam egyiittdolgozni. De nines is sziik­­segiik ram, es a tobbi hazai magyar fotosra se, mert nem olyan jellegu lap, ahol fontosnak tar­tanak a hazai arcokat, hazai tajakat. Uj Szo, Vasarnap: van ket fotdsuk, a napi giiri munkat elvegzik, de ezen kiviil ott meg lenne lehetoseg publikalasra. Elferne mindkettoben tobb il­­lusztracios felvetel is hazai fotdsoktol. A Sza­­bad Ujsagban szinten alig jelenik meg foto, az eleve olyan lap. A Tabortiiz kiilon kategoria, pedig szines lap, sok szines fotonak ad helyet, de a szerkesztok oldjak meg a fotoanyagot, amit sajnalok, de nyilvan anyagi oka van. En meg nem engedhetem meg magamnak, hogy honorarium nelkiil publikaljak. Olyan korban vagyok, hogy az Ifi nekem mar nem til, nem tudnek nekik fotokat kesziteni. Az fiataloknak kesziilo lap, rengeteg benne az ollozott anyag, megis jo lenne a sok fiatal, tehetseges es jo fo­­tos szamara, ha tobb teret juttatna nekik. Nem tudom, miert ilyen beallitottsagu a mai fiatal­­sag, hogy nekik csak a popsztarok, csak a ze­­neszek kellenek? Nem hiszem, hogy csak ezt igenylik, attol tartok, hogy ezt kapjak. Veletek kapcsolatban meg furcsan is neznek ram, hogy itt merek kdzolni. Miert? Magyar embereknek kesziil ez a lap, magyar emberek olvassak, es az Eletiinkben legalabb latom a hazai tajat, a hazai arcokat. Aki megszdlit, annak szivesen dolgozom.- Nem gondolod, hogy mostoha koriil­­menyeiteknek anyagi oka, vonzata is van? Hogy az ujsagok kiadoi ezen akarnak spo­­rolni? A fotoson, mert a kepeket ki is lehet vagdosni. S talan innen ered az igenytelen­­seg is. Ez a szazad a vizualis kultura szaza­­da...- Ez a vizualis nemkulturanak a szazada...-... megis elonti az egesz piacot az igeny­­telenseg. Egyfelol vessziik at az amerikai fo­­tokat, fdmeket, melyek nyomulnak, mert nekik a kis piac is piac, mi meg hagyjuk ma­­gunkat kiszoritani. Raadasul rontjuk az fz­­lesvilagunkat is...- Kiilon tema lehetne. Oriasi nyomas nehe­­zedik rank, omlesztik ide be a sajat dolgaikat a nyugatiak, mi gyenge kis baranykak vagyunk, ezt egyszeriien nem tudjuk, nem is akarjuk es talan nem is lehet visszautasitani. A gondom ott van, hogy valahol nem szallunk szembe, ds attol tartok, ha rovid idon beliil nem eszme­­liink, akkor az a par ember, aki itt valamit mar eddig is probalt csinalni, megfullad, nem fog semmit produkalni. Nekem nem az a fontos, hogy a nevem szerepeljen, hanem az, amit le­­fotozok, az sokkal fontosabb. Itt vagyok dn, egy parlagon heverd fotos. Igazolvanykepeket csinalok, meg amator kepeket nagyitok, vala­­mibol meg kell elni. Rengeteg tapasztalatot szereztem a fotozas teriileten, rengeteget tu­dok, es ez nem kell a kutyanak se. Vannak nyd­­ri alkototaborok, ahova a gyerekeknek minden­­fele mestert behoznak, meg zabhegyezomestert is, de engem nem hivnak, hogy a fenykepezes­­rol beszelnek nekik, pedig a gyerekeket ez na­gyon erdekli. Ha csak annyi ertelme lenne, hogy a taborbol elindulna valaki, aki a kesobbi eleteben tobbet tbrtodne a fotoval, mar megdr­­nd... SZ6KE edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom