Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-02-11 / 3. szám

Kisbojtár hz Érsekújvári járásnak százötvenezer lakosa van, három városa: Érsekújvár, Surány és Párkány, s több mint hatvan falu található területén. Az ország negye­dik legnagyobb járásának két jelentős népi együttese foglalkozik gyermekfolklór­ral, az egyik a Mana köz ­ségbeli Dolinka, melynek vezetője Mária Bednářová tanárnő, és a másik, az elő­zőnél tizenöt évvel fiatalabb együttes a Kisbojtár, me­lyet szintén egy tanárnő, Hégli Marianna vezet. Az Érsekújvári járás Felső Zsitva­­menti falvai közül Maňa, Kmeťovo és Michal nad Žitavou községek őrzik leginkább a szlovák népi hagyomá­nyokat, míg az alsó, párkányi részén, a magyar nemzetiség lakta területen Kéménd, Bény és Szalka községek „uralják a terepet“. A Zsitva-mente szlovák része lapos, mint az asztal, s a járás ezen részén a mezőgazdasági termelés, pásztorkodás, állattartás és szőlőter­mesztés folyt. A párká­nyi területet a Vág és a Garam folyók szelik át, amelyek Garamkövesd­­nél ömlenek a Dunába, s ezt a részt különösen gyönyörűvé teszi a sok kis sziget. A kéméndi sziget ifjúsági, valamint népművészeti találko­zóknak szolgált helyszí­néül. A táj itt dimbes­­dombos, néhol még sziklákat is látni, melyek egyenest a termőföldből nőnek ki, s a folyópartokat ősidők óta szőlők borít­ják. E járás déli, határmenti területein lassan és aránylag későn kezdődött az iparosítás, ezért ragadt a vidékre a Galícia elnevezés. Csak a párkányi papírgyár megépülésével indult meg a mezőgazdasági terület átalakulása, az üzem munkahelyeket teremtett, s magával hozta a modernizációt is. Hégli Marianna, a Kisbojtár mű­vészeti vezetője Kéménden nőtt fel, abban a falu­ban, melyben vi­rágzott a folklór, hisz a falu meg­őrizte hagyomá­nyait, ragaszko­dott népszoká­saihoz, népvise­letéhez. Férjé­vel, Hégli Gyulá­­val erre a gaz­dagságra ala­poztak, amikor életre hívták a népi együttest. „Legalább fiunk­nak, Dusánnak is lesz hová jár­nia, olyan érté­keket sajátíthat el, melyeket mi is mélységesen becsülünk“ — gondolta a fiatal házaspár, és az együttes már világon is volt. Már létre­jöttének első három évében különbö­ző fesztiválokon vettek részt, melye­ket a Csemadok rendezett, s melye­ken háromszor ők vitték el a fődíjat. Később a Csemadok országos veze­tőségének aranyplakettjét, valamint Az amatőr művészeti tevékenység ki­váló együttese címet nyerték el, s Hégli Marianna A népművészet érde­mes dolgozója címet is magáénak tudhatja. Az utóbbi öt év legjelentő­sebb eseményének számít, hogy részt vettek a Duna menti népek nép­művészeti fesztiválján a csehországi Luhačovicén, majd Debrecenben is. Az együttesnek a kezdetektől fogva saját kísérőzenekara van, mely Tü­csök névre hallgat, vezetője Madocsai Szilárd, tagjai pedig Hruška Emese, Szőcs Csaba és Mócsi Péter. Ma már a fiatalabbaknak is van zene­karuk, a Kistücsök. Hégliék egyéb­ként is gondot fordítanak az utánpót­lás-nevelésre, ami rendkívül szimpati­kus vonásuk. így a Kisbojtárt Szlová­­kia-szerte a magyar kisebbségi kultú­ra kitűnő képviselőjeként ismerhették meg, akár Myjavában, akár Eperjesen vagy Východnán. Az együttesben napjainkig mintegy há­romszáz gyermek fordult meg, ketten a jubileumi koncerten is felléptek kö­zülük. Madocsai Imre kalotaszegi le­gényest, míg Hégli Dušan, aki a bu­dapesti színművészeti akadémián ta­nul, Ipoly-menti táncokat adott elő, melynek anyagát ő maga gyűjtötte, s a koreográfiát is ő készítette. Hégli Dušan egyébként a Szőttes művé­szeti vezetője, a Kisbojtár koreográfu­sa, Madocsai Imre pedig asszisztens ugyanitt. Az ünnepi koncerten ven­dégszerepelt az újvári Matióiarik, a környei Szivárvány együttes, s éne­kelt a tehetséges párkányi illetőségű Martina Majlíková, a koncertmester pedig Lakatos Róbert volt, aki pozso­nyi barátaival mély művészeti él­ményt nyújtott a népművészetet tisz­telő, a hagyományok iránt érdeklődő nézőseregnek. S. B. Pályázati felhívás A magyarországi Országépítő Alapítvány pályázatot hirdet hazai vagy határokon túl élő, 25 évesnél nem idősebb magyar fiatalok számára A pályázat során rövid (max. 10 oldalas) dolgo­zat formájában helyzetké­pet, de különösen választ és megoldási javaslatot várunk — az értékteremtés és a pénz közötti ellentét feloldásáról, — az egyén és az egyé­niség jelentéktelenedésének megakadályozásáról, — a családok megmen­téséről, — a fiatalok társadalmi részvételéről és valamennyi olyan körül­ményről, gondról és problé­máról, amelyek a magyarság sorskérdései is lettek az ál­talános válsággal megterhelt világban. Az írásművekben térjenek ki arra, hogy mi módon, esetleg milyen intézkedé­sekkel vagy éppen milyen stratégiák alkalmazásával lehetne közösen úrrá len­nünk a feltárt helyzeten, ille­tőleg hogy kinek-kinek mit kell(ene) tennie annak érde­kében, hogy a pályázatban elemzett probléma oldódjék. A dolgozatokat 1998. febru­ár 28-ig várjuk az Országépítő Alapítvány címére (1450 Budapest 9., Pf. 60.). A pályázatokat szakértők bí­rálják el, 12 dolgozatot 50 000 forintos értékben díjazunk. A díjazás lehet ösztöndíj vagy pályázati díj. Lehetőséget te­remtünk arra, hogy a díjazotta­kon kívül azok, akik e fontos kérdésről jelentős dolgozatot ír­nak, nyilvánosságot kapjanak. Eredményhirdetésre várható­an 1998 április folyamán ke­rül sor, amelyre minden pályá­zót elhív az Országépítő Alapítvány Kuratóriuma Hégli Gyula ftl w* mX ' wiwgii Marianna

Next

/
Oldalképek
Tartalom