Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-10-14 / 28. szám
Lehetetlen, hogy egy egeszsegiigyi dolgozo ennyire utalja a munkajat. Marpedig ez a nover nagyon utalja. Minden jel arra vail. Olyan undorral beszel a betegekkel, mintha legalabbis leprasak lennenek. De hat akkor mit keres egy korhazban? Miert nem megy mdshova dolgozni, olyan helyre, ahol erdekelne a munka. Mert az mar egyszer biztos, hogy a betegek nem erdeklik dt. Akkor ugyanis nem azt mondana, amikor hivjak, hogy: "Na, mi van mar megint?" Vagy: "Torkig vagyok mar ezekkel a nyavalyakkal!" Veletleniil sem tortenne meg, hogy ramosolyogna valakire. A frissen erkezett betegek eleinte probalkoznak nehanyszor, de hamar rajonnek, hogy folosleges mosolyt pazarolni rd, nem mosolyog vissza. Sot a koszoneset se fogadja senkinek. Az meg mar csak termeszetes, hogy 6 maga nem koszon senkinek.- Na, en majd megleckeztetem onagysagat - mondja az egyik labadozo beteg a mellettem levo agyon. - Meg nem tudom, hogyan, de megleckeztetem... Ez a bejelentes bombarobbanaskent hatott a korteremben. Ezentul mar nem is a betegsegiinkkel foglalkozunk, hanem azt talalgatjuk, hogyan fogja szobatarsunk a falhoz szoritani az arra erdemes egeszsegiigyi dolgozot. De az ido mulik, s hiaba varjuk egyfolytaban szinte lesallasban a fejlemenyeket. Nem tortenik semmi. Nagyszaju tarsunk lassan hazamegy, a noverke meg tovabbra is gyotri a betegeket mar puszta jelenletevel is. Itt tehat nem lesz semmifele „Szall a kakukk feszkere”, semmifele McMurphy, aki hosiesen teljesitette fgdretet: valoban „megszorongatta” a Fondnit. Igaz ugyan, hogy ez a megtermett, szep szal fiatalember veletleniil se hasonlit arra a tomzsi, voroshaju ir gyerekre Ken Kesey regenyeben, de az is igaz, hogy ezt a novert se lehetne egy napon emlegetni a Fonenivel, aki ugyan miimosolyt, de megiscsak mosolyt osztogatott mindenkinek, ahogy vegigment a betegek kbzott. S a Fonenin mindig ropogott a vakitoan feher egyenruha a kemenyitotol, emezen itt meg ugy all a novdrruha, mint nagyapam dreg kabatja a madarijeszton a kertiink vegeben. Es csampas jarasa se hasonlithato a Foneni elesen ropogo lepteihez. Ez nem emeli a labat, minden lepese egy-egy csusszanas a nyikorgo linoleumon. — Nos, pajtikam, valami megleckeztetesrol dumaltal nemreg, s ugy tudom, holnap hazamenesztenek - mondom szomszedomnak nemi ellel a hangomban.- Varja ki a veget, papa. Legkedveltebb nover kenk reggel hetkor lep szolgalatba. Akkor meg itt leszek. Alig birtam aludni az ejjel. Mit fog ez csinalni? Rajzszoget dugdos a nover szekenek karpitja ala, vagy racsukja a veceajtot? Sok marhasag jart az eszemben, de egyik se illett ehhez a megfontolt, finom uriemberhez. Nem tudtam elkepzelni, milyen elmenyben lesz reggel reszem. Masnap aztan igencsak megijedtem, hogy lemaradtam valamirol, mert a tobbiek mar tul voltak a, ( zuhanyozason, amikor felebredtem. Mindig bosszankodtam amiatt, hogy reggelenkent otkor folvernek a lazmeres miatt, s aztan mar ugy felbolydul az egesz osztaly, hogy nem tudok elaludni. Most meg arra se ebredtem fel, hogy az ejszakas nover a honom ala nyomta a homerdt, kesobb meg el is vitte. Mindjart het ora, kozeleg a nagy esemeny ideje, en meg itt rostokolok az agyban. Ugras gyorsan kifele! A reggeli viziten mar kedvenc noveriink kiserte az orvost, aki veglegesen megerositette, hogy szomszedom ma hazamegy. S erre mi tortent?! A noverke fiilig huzta a szajat, akkora mosollyal illette az elbocsatottat. Sot egy idore meg is merevedett, azt hittem, gores allt be az arcizmaiba a szokatlan mozdulattol. Valami biztosan tortent vele, mert a betegszobabol tavozva az ajtobol visszanezett szomszedomra, meg mindig ugyanazzal a felkoros szajtartassal, s azt mondta neki, hogy kdszitse ossze a holmijat, s barmikor johet a zarojelentdsert.- Arulja csak el, mit csinalt vele, amig en tisztalkodtam? - szegeztem neki a kerdest elbocsatott szobatarsamnak.- Hogy lehet ilyen naiv? - szolt kozbe a masik betegtarsam. - Nem latja, hogy ez a mosoly kimondottan a tavozasnak szolt? Azt jelenti, hogy szomszedunk koteles bucsuzoul valami kis figyelmesseggel kedveskedni a noverkenek. Erre kapta eldlegbe a mosolyt, biztataskent. A szep szal fiatalember kozben osszerakodott, de a konyvet, amelyet itt olvasgatott, az ejjeliszekreny tetejen hagyja. Egesz jo konyv. Idonkent felolvasott nekiink belole. Amolyan utmutatas ahhoz, hogyan szerezziink baratokat, hogy banjunk az emberekkel, s hogyan szerettessuk meg magunkat masokkal. Hirtelenjeben
