Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-07-29 / 17. szám
Siito Andras Anyam konnyu almot iger Mint minden mozgalomnak: ennek is - a reformacionak - csak az eleje enekel. A kantor, a pap es a presbiterium. A tobbi - mivel nem ismeri a szoveget, vagy ha ismeri, valamilyen oknal fogva botfulunek tartja magAt, egyeterto hallgatassal csatlakozik ahhoz, amit az elenjarok fujnak. Amolyan gazdaszerepet jatszik: nem enekel, hanem enekeltet az eloljArosAggal. Ezt a munkat nagyobbreszt adoval, kisebb mertekben megbecsiildssel honoralja. Az ilyenforman atruhazott szomorusag es hozsanna - amikor is a lelkesedes kotelezd - meglehetosen szuk korben nyomja a vAllakat. Nyikorog a szeker nagyapam koporsdjAval. Elol a tiszteletes nepszerii alakja; jobbjan a kantor, K. Feri unokadcsem. Ott latom meg apAmat, anyam testverbatyjait meg nehany szomszedunkat. Nagyapam kepviseleteben eppen azt eneklik, hogy „megyek siromba, nyugodalomba”. Hangjukat a szel szertekapkodja a szeker mogul, ahol a sokasag hullamzik, nem jon erosites.- Az enek AltalAban jobban is mehetne - mondja a presbiter. - Sokan szivaroznak. A masik hozzateszi:- Az egyseget ez nem zavarja. Az anyaszentegyhazra is ervenyes igazsag, miszerint a hallgatas nem okoz gondot, barmily sokan is lennenek, akik szertartaskor nem nyitjak ki a szajukat. Ahol tamadna galiba - hangoztatja a presbiter -, ha egyetlen szAl tevelygo egeszen mas dallamba kezdene, katolikusba peldaul. (Miserere mei, Deus!) Vagy ami meg rosszabb, szektas hangot iitne meg. Peldat is felhoznak: a gyiilekezetnek egyik lelkes tagjat, aki annak elotte buzgon egyiitt enekelt az eloljArdsAggal, ma pedig szombatos, es kitartoan koveteli a paptol az elbocsAto levelet. Senki sem szAmitott reszerol ilyen fordulatra. Nem az a gyanus tehat, aki hallgat, hanem aki mast mond, mint ami kellene. Az uton elapadtak a konnyek, a sir latvanya azonban ujra felbolygatja a lelkeket. Magasra csap az asszonyok sirasa, a lapatos emberek pedig gyors, erelyes - szinte dtihodt - mozdulatokkal lAtnak az elhantolAshoz. Egyegy marek foldet hajitunk a tavozd utan a melysegbe. A koporsdra omld gbrdngybk az ismerds, dobogo hangot keltik, ami visszater majd az Almunkban.- Elment hat - mondja anyam. Megfakult a tekintete.-Nyolcvanket eves volt - mondom vigasztalAskeppen. Azutan csend lesz, a tomeg gyorsan szejjeloszlik, vissza sem tekintve. Sok a munka. A szeker derekabol foldre vetett es meggyujtott szalma vidAman fellobog, majd hamvaba hull es fustoldg a szel iranyaba. A friss hanton - fejfa, sirko hijan - egy foldbe szurt Agacska jelzi az embert, aki nagyapam volt. Megytink torozni tul a hegyen a sogorhoz. A frissen vakolt s meg meszeletlen hazban elhelyezkedunk a teritett asztaloknAl. Az elhunyt emlekere ds nyugodalmara erds szilvapalinkat iszunk. A tiszteletes ur rovid asztali imat mond, es nekilatunk a huslevesnek. Azutan fott hus kovetkezik burgonyaval es paradicsomszosszal. A palinkas iiveg helyere boros kancsd kerul. Ujra koccintunk es ujra elmormoljuk:- Isten nyugtassa meg. A haziak nem turik az iires poharat a vendeg elott. Siirun kotyog a kancsd, szaporodik a szo, repedezik a gyasz hangulata. Az elso feloraban meg nagyapam koriil csapong a beszed. Ket mellehusa, cubakja kdzott ujra elsoroljuk az erenyeit es hibait. Az utobbiakat csak modjaval. Torteneteket meseliink rola: sokfele megnyilatkozAsa most nyeri el igazi ertelmet, amidon mar nem szolhat kozbe semmilyen ellenvelemennyel. A szigoru termeszete miatt egy kicsit mindannyian az uralma alatt eltiink. Ha kibujtunk is a keze alol, utanunk nyult az iteletevel. Eszembe jut utolso beszelgetesiink: vegeredmenyben semmit sem sikeriilt tisztaznom vele. Ugy ment el, rosszallo fejcsovAlAssal. Ezutan mar olyan lesz, amilyennek mi latjuk ot. Igazsagtalan Allapot, de bizonyara veliink is igy lesz ez.- Enekeljtink valamit a tiszteletere - hangzik az inditvany. A kantor kezdi: „Tebenned biztunk elejitol fogva”. Tobben enekelnek, mint a temetoben. A kicsi szobaban nines mod a szerteszorodasra. A konyhaba kifeld menet, husos tallal befele jovet, anyAm is enekel. De csak az indulAsnAl veszi fol a hangot, mintegy tiszteletadAskent; felenel abbahagyja, mert a konyhAban is torozok tilnek.- Mint a szip hives patakra - ugrik At iigyesen K. Feri a mAsodik dallamra, majd a harmadikra. MeghallvAn az eneket, a mAsik szobAbdl bejon a sofor. BAr nem rokon, meglAtszik a szemen, hogy megmeriilt a gyAszban. Eloreveti a fejet es gyokkint a taktusra. „Es te megmaradsz minden idoben”. UnitAriusnak vallja magAt, de nem gyakorolja a vallAst.- Na most ezt - kezdi illegetni a mutatoujjAt. - Volt nekem egy szep szeretom... — Azt nem lehet - mondja valaki.- Hogyhogy nem lehet? - csodalkozik az ember. - Mar hogyne lehetne. Dejazolyan volt!- Ertse meg, uram, hogy nem lehet!- Miert nem lehet?- Mert itt most torozunk. Itt most nem mulatunk - mondja a kAntor.- Akkor minek isszuk a bort? - kezdi a sofor kedves tudatlansAggal. A vAlasz csak ennyi: — Az mAs!- Kinn az udvaron elenekelhetem? Ha leiilok a tornAcfAra.- Azt beszelje meg a tornAcfAval. Engedelyt nem adnak rA, de nem is tiltjAk a vilAgi dolgoktol. A sofor kimegy, kesobb magam is utAnandzek. Valoban ott ul a tornAcfAn, s ket szaktArssal enekli, hogy ha egy nap nem lAttuk egymAst, negy nap beteg volt.- Mindenki a maga bajAt tudja, fiam. Azt mondja anyAm a szemoldokevel, hogy ha mAr ilyen elegyes a letiink, ketszer is gondolja meg, aki bironak felcsap. Odabenn kilAbaltak mAr a zsoltAreneklesbol, hogy nyakig meruljenek a vilAg dolgaiba. „Aki alszik, aludjon, aki el, az eljen!” A kAntor felrevon egy kis bizalmas beszelgetesre. Kisse messzirol kozelitjuk meg a tulajdonkeppeni mondandojAt. Sok csapAs erte az eletben, bele is osztilt idejekorAn. De minden jel szerint egyenesbe keriilt. HAza van, felesege az Allami gazdasAg alkalmazottja, a ket gyerek felsobb iskolAba jutott, o maga fizeteses irnok a neptanAcsnAl. Kiilonosebb hiAnyt nem szenvednek, az egeszsegere nincsen panasza. Egyetlen dolgot szeretne csupAn: hogy folvegyek a pArtba. Mi a velemenyem: visszautasitanAk-e? En ezt nem tudhatom, de tovAbb torjtik a fejiink a lehetseges vAlaszokon. Azt a velemenyemet is megkockAztatom, hogy ha a szAndeka netAn kutba esne, a vilAg ugyanaz maradna korotte: a becsuletes munka lehetosege bArhol, a gyerekek elvegzik az iskolAt, es az emberek, akik szeretik ot, ugyanugy visszakoszdnnek majd.- Tudom en azt - mondja. - De megis mAs a helyzet, ha pArttag az ember. Itt legalAbbis. Ujabb ellenvetesemre mAsok is bekapcsolodnak a vitAba, s mire eszrevessziik magunkat, lement a nap, lAmpAt kell gyujtani. A gyAszkozonseg Atalakult az elok kuzdelmes gyulekezeteve. Kinek-kinek a boros pohara melle egy mAsik pohAr kerul - csordultig telve a mindennapok gondjaival. Isszuk, mig ossze nem roskadunk. A falrol nagyapo nez le rAnk boles megertessel. O mAr felretette a poharAt. Kdnyvrol kdnyvert A nagysikerii kOnyv, amelybol a reszletet kOzOltUk, 1971-ben jelent meg a bukaresti Kriterion KOnyvkiadonal. A romaniai magyar irodalom kiemelkedd egyenisege tobb dramat irt. Kerdesilnk a kOvetkezo: Nevezzen meg legalabb egy Suto-dramat. A helyes megfejtdk kOzOtt kOnyveket sorsolunk ki. A valaszt kuldjek a kOvetkezd cimre: Eletiink szerkesztosege, Radlinskeho 27., P. 0. Box 66, Bratislava 810 05. A 14. szam helyes megfejtese: T6t£k, MacskajAt^k, Kulcskeresok Kdnyvjutalmat Garami GAbor vagsellyei olvasonk nyert. Gratulalunk!
