Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-07-29 / 17. szám
Emlekezteto Julius 29.- Ketszazot eve sziiletett Jan Kollar szlovak kolto, nyelvesz. Julius 31.- Ketszaz eve sziiletett Szentpetery Zsigmond iro, mufordlto. Augusztus 3.- Szazharm incot eve sziiletett Gardonyi Geza. Sziporkdk Herder: Az emberi nemnek az a rendeltetese, hogy kuldnbbzd valtozasokon keresztiil a knltura kulbnbozo fokaira lepjen: joletenek tartos dllapota azonban lenyegileg csakis az eszre es a meltanyossagra epul. Egyetlen ember sem kepes egymagaban elm, meg ha akarna is. Semmifele emberi egyesiilesnek nem lehet mas celja, mint hogy megalapozza es megkonnyitse az egyenek kozott a legjotekonyabb kolcsonhatast. Ami ezt a celt zavarja, akaddlyozza vagy megsemmisiti, az embertelen. Az ertelmetlen. vak ero vegso fokon mindig tehetetlen ero: vagy onmagat pusztitja el, vagy kenytelen vegul az ertelmet szolgalni. Elefiinlt — csaladi hetilap. A kovetkezo szam 1998. augusztus 5-en jelenik meg. A cimlapon Motesiky Arpad felvetele. Foszerkeszto: Szoke Edit. Szerkesztok: Deak Terez, Hogya Gyorgy, Motesiky Arpad. Tordeloszerkeszto: Kocian Renata. Nyelvi szerkeszto: Volfne Lehel Gyongyi. A szerkesztoseg cime: Radlinskeho 27., P. O. Box 66., 810 05 Bratislava. Tel./Fax: 07/ 326 864. Kiadja a Megbekeles Alapitvany. A lap a SzK Kulturalis Miniszteriuma, valamint a Megbekeles Alapitvany tamogatasaval kesziil. Nyornja a LAMA PRESS nyomdavallalat. Regisztracios szam: 1596/97. Keziratot nem orzilnk meg es nem kiildiink vissza. A kozolt irasok nem feltetleniil tiikrozik a lap velemenyet. 9Y mindenkiert Emlekszem, amikor jo egy evvel ezelott sztrajkoltak a pozsonyi tomegkozlekedes buszsoforjei. Akkoriban szamomra is szinte lehetetlenne valt a munkahelyemre es onnan a haza valo jutas, megis szolidaris voltam a soforokkel. Oszinten kivantam, hogy komoly es egyaltalan nem konnyu elhatarozasuk eredmenye sikeres legyen. Nezeteimet azokban a napokban fennhangon hirdettem munkatarsaim, rokonaim, ismeroseim koreben, sot tobb cikket is irtam a lapokba, hogy a kozvelemenyt is befolyasoljam. Arra dsztdnbztem az olvasokat, hogy gondolkozzanak el a buszvezetok problemai folott, ahelyett, hogy csak a sztrajk rajuk vonatkozo hatranyai miatt haborognak. Mar csak azert is, rnert a kovetelesek a biztonsagos utasszallitasra is iranyultak, ez pedig mindnyajunk erdeke. Tobb mint egy ev telt el a sztrajk ota. Azota a tomegkozlekedes fovarosunkban - persze tudjuk, nem a soforok hibajabol — tovabb romlott. Reggel het es nyolc ora kozott rettenetes koriilmenyek kozott juthat el az ember a kiilvarosi lakotelepekrol a belvarosba. Az ilyen csucsforgalom idejen csodalni valo a buszsoforok teijesitmenye es senki sem hibaztatja oket, ha nem tartjak be az eloirt menetrendet. Azt viszont mar nem tudom megerteni, miert all be az autobusz 7-8 perccel kesobb a kiindulo megalloba, pedig ott rostokolt a vegallomas parkolojaban. Isten orizz szova tenni a kesest, sot meg azt is megjegyezni, hogy az elozo jarat kihagyott, s igy az emberek mar jo feloraja acsorognak a megalloban. Az ilyen megjegyzesekre a buszvezetok tobbsege felettebb erzekeny. Olyan eset is volt mar, hogy a reklamalasra — a vitat elkeriilendo - az felelte a sofor, hogy a vegallomason a busz egyik ajtajat javitotta, ezert kesik. Mi pedig tudtuk, hisz jol lattuk, hogy egesz ido alatt a volan mdgdtt ult, amelyen a szetteritett ujsagjat olvasgatta. Vegkepp nem tudom megerteni a kovetkezo esetet: egy edesanya akart folszallni az autobuszra kocsiban ulo gyermekevel. A nagy „harmonikas” busz helyett azonban kisebb fajta autobusz allt be, ami teljesen szokatlan volt ennel a jaratnal. Az edesanya a megszokas hatasa alatt a masodik ajtoban probalkozott a felszallassal. A babakocsival bibelodve nem vette eszre, hogy ez mas autobusz, mint maskor. Mar a lepcson allt, amikor a sofor raformedt. Hirtelen azt se tudta, mirol van szo. Ertetleniil tekintgetett jobbrabalra. A sofor kipattant a vezetoflilkebol, par lepessel ott termett a kismamanal es a szo szoros ertelmeben lelokte ot a lepcsorol. Aztan viszszaiilt a helyere, gyorsan becsukta az ajtokat, ugyhogy az edesanya, aki kozben raj ott a tevedesre es a hatso ajtohoz sietett, mar nem tudott felszallni. Az autobusz elindult. Termeszetesen, nem hagyhattam mindezt szo nelkiil. Nehany masodperc mulva azonban mar bantam, hogy megszolaltam. A papir is elpirulna, ha leirnam a szidalmakat, amelyeket a sofortdl kaptam. Tiltakozaskeppen rdgton a kovetkezo allomason leszalltam, kozben jo hangosan megjegyeztem, hogy ilyen embertelen soforrel nem utazom. (A kovetkezo buszra aztan 27 percet vartam!) A buszvezetok sem egyformak. Nem egyszer tapasztaltam, hogy nemelvek keszsegesek, megertoek, kedvesek az utasokhoz. De eleg, ha csak nehanyan viselkednek arrogansan, maris kepesek arra, hogy befeketiiljon a kep, amelyet az ember a becsiiletes es emberseges sofdrokrol alkotott. FIALA ILONA (a szerzo felvetele)
