Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-06-17 / 12. szám

A poruljart hegedus Belga nepmese Az opbrakeni bucsun egy dreg hege­dus huzta a talpalavalot a fiatal nep­­nek. Keso ejszaka elegedetten baktatott hazafele, inert sok szep taller lapult a zsebeben. Meg-meg­­csorgette az aranyakat nagy szivbe­­li gydnyoriiseggel, s szaporazta a lepteit, hogy mielobb hazaerjen. Egyszer csak eszebe jutott a pipaja. „Hej, de jo volna egyet fxistdlni! - sohajtott. Aztan megalit, eldvette az dreg csibukot. - Hajaj... honnan sze­­rezhetnek tiizecsket“ - sohajtozott to­­vabb. Egyszerre csak latja am, hogy feny csillan az erdo fai kozill. Kozelebb ment, hat nagy langgal lobogo rozse­­tuz koriil fenyes oltozeku urasagok, vidam damak jartak nagy vi­­gan a tancot.- Nemes urak, asszonysagok, engedelmetekkel ragyujtanek a pipamra a tiizeteknel - mondta a hegedus.- Csak rajta! - igy a tancosok, s egyikuk maris nyujtotta az dreg hegediisnek a parazsat. Az dreg gyonydruseggel szivta a pi­­pajat, s bodor fustfelhoket eregetett. Hanem a mulatozok eszrevettek, hogy hegediit tart a hona alatt. Nosza, kerleltek szep szoval, muzsikaljon nekik a tanchoz. A he­gedus nem sokaig kerette magat, inert ugy latta, hogy jopenzu tarsasagba keriilt, s tenyeret mar szinte csiklandoztak a remeny­­beli tallerok. Hegedujevel a hona alatt kovette a tancos kedvu urasagokat, vidam damakat egy kozeli kastelyba. Ott egy fenyes terembe ve­­zettek, nagy kupa bort tettek elebe. Jot huzott a hegedus a tuzes italbol, aztan hegedulni kezdett, az urasagok es a damak meg roptak szakadatlanul, mintha soha­­sem akarnak abbahagyni. Az dreg karja mar leha­­nyatlott a faradtsagtol, de ekkor valaki egy aranyat dobott a hegedujebe. Fel­­elenkult erre a muzsikus, hat meg mikor a masodik kupa bort is megitta! Huzta, huzta, addig huzta, mig ki­­esett kezebol a vono, s ab­­ban a helyben elaludt. A nap mar magasan jart, mikor az dreg fel­­ebredt. Megdorzsdl­­te a szemet es ko­­riilnezett. A kas­­telynak se hire, se hamva, o az erdo kozepen hevert egy halom hunyo parazs mellett. He­­gediije utan nyult, es ke­­reste az aranyat. A hegeduben meg is zorrent valami, de nem arany volt az, csak egy szaraz tolgyfalevel. Ebbol aztan megtudta az dreg hegedus, hogy erdei manok tiztek csufot belole. Mit tehetett egyebet, pipara gyujtott, lassan haza­­ballagott. Azontul, ha raesteledett, messze elkeriilte az erdot. Nagy Zoltan illusztracidi Koncsol Laszlo Uthenger-noszogato Td-td-td, td-td-td, ut lesz itt, gordiilj rd! Pdf-pof-pdf, venember, mozdulj mar, go'zhenger! Gd'zfelleg, fiistfelho', vaske'me'ny, fusttermo', nagy henger, kis henger, nem gdrdiilsz, go'zhenger, szikrat kopsz, langotfujsz, fustot hanysz, nem mozdulsz. Oblodben szaz vulkan, erdo'tuz szaz dul tan. Olthatna szaz tenger, megsem bir mergeddel. Hdmpdlygo fustfelleg, tof-tof-tdf, lang gerjed, goz szisszen, szij perdiil, fiitty hasgat, kar lendiil, kis henger, nagy henger, indulsz mar, venember: lajharnal lassabban, tekno'cnel gyorsabban. Nem mozdony, nem tenger­­jaro, csak go'zhenger: tof-tdf-tof, ra-ra-rd, jo henger, td-td-td.

Next

/
Oldalképek
Tartalom