Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-05-20 / 10. szám
Martin Kukucin Luka hajoskapitany Hetven eve hunyt el a szlovak prozairas klasszikusa, Martin Kukucin, igazi neven Matej Bencur. Civil foglalkozasa orvos volt es 1894-ben a dalmaciai Braes szigeten telepedett le, majd 1907-ben Del- Amerikaba vandorolt. Alabbi irasa reszlet a Haz a hegyoldalon cfmu regenyebol, melyet Hubik Istvan forditott. D ubcsics Niko, noha nem eppen elokelo, de osregi idevalo csa| lad fia. Elodei reszesberlo parasztok voltak, masok foldjeit miiveltek, s aszerint, hogy kivel hogyan szolt az alku, harmadot vagy negyedet adtak uraiknak es gazdaiknak. Am a boldogult Luka valamilyen veletlen folytan elkerult a tengerre. Ugy talalta, hogy jobb, ha inkabb ezzel az ingatag elemmel van dolga az embernek, mint a gazdakkal, — es tengeresz lett. Aprankint nagy keservesen osszekuporgatott par garast, szerzett egy kisebbfajta hajocskat es ide-oda koszalt vele az Adrian. Kesobb szert tett egy komoly nagy hajora, amellyel hosszabb utakra is raszanhatta magat. Attol az idotol rohamosan kezdett gazdagodni, gyarapodni. A trieszti, szienai, velencei kereskedok jol ismertek a meresz hajotulajdonost es nem egy ako bort vasaroltak tole. Luka kapitany — mivelhogy idokozben kapitany lett — szerencses kezu uzletember es ratermett hajos volt. Nem erte hajbtores, zatonyra se futott soha, pedig a mi Adriank ugyancsak bovelkedik homokes sziklazatonyokban. Hozza kell tennunk, hogy abban az idoben nem letezett annyi boja meg vilagitotorony, mint manapsag, amelyeket szemmel tartva ejjel is eltajekozodhatik az ember a tengeren. Nem bizony, akkoriban szurkijletkor inkabb behuzodtak a hajok a kikotokbe, semhogy ide-oda bolyongjanak a veszelyes apro szigetek kozt, melyekkel mintha teleszortak volna ezt a tengert. Luka kapitany azonban nem volt nyulszfvu ember: ha a szukseg ugy hozta, nem habozott, vakmeroen kockara tette hajojat es eletet. Nem csoda, hogy sokszor megelozte a tobbi hajot es olyan idoben kotott ki Triesztben vagy Velenceben, amikor nem akadt versenytarsa. Igy tortent, hogy Luka kapitany rovid ido alatt jo par ezrest osszeszedett. A kezdet nehez mindenben. Az elso ezres nehezebben jon ossze, mint a tobbi, amikor mar sok van belole az embernek es tizezrek dagasztjak a zsebet. S az uzlet hovatovabb egyre jobban viragzasnak indult; egy angol vagy egy nemet csak most vetette volna bele magat teljes erovel, fektelen penzvagyaban kiaknazta, kibovitette volna. Luka kapitany szlav ember volt, amellett volt egy ven tengeresze, aki szuntelen mondogatta neki: „Ovakodj te, kapitany, a tengertol, — inkabb a fdldhoz ragaszkodj, az nem csal meg..." Szlav ember leven a javabbl, benne is feltamadt a vagy a kenyelem utan, hogy maga is elvezhessen valamit munkaja gyumolcsebdl. Megtakaritott penzet nem fektette kalandos uzletekbe, sem bankvallalkozasokba, hanem egesz egyszeruen foldeket vasarolt szulohelyen. Ahogy nott a kereset, ugyanolyan aranyban szaporodtak foldjei, ugyhogy nehany ev leforgasa alatt varosunk elso birtokosa lett. Nagy darab szolei voltak es jol jovedelmeztek, mivelhogy eppen akkoriban kezdett ara lenni a bornak. Egy reszet, termeszetes, hogy a jobbakat, o maga muvelte, a tobbit — a zomet — parasztkezre adta, csak a tiszta hasznot szedte be veszodseg, kiadas nelkul. Furcsa erzesekkel lepett sajat termesu boraval megrakott Bonaventurajara, mely a dolcsini kikotdben horgonyzott... Most mar nem volt szuksege a vakmero kockazatokra, — kezeben a biztonsag, a biztositek; ami'g el, futja a jovedelembol megelhetesre is, kenyelemre is, sot meg foloslege is marad... A birtok melle rovid idon beliil szep summa penzt is osszekapart, egy reszet szejjel kdlcsdnozte itthon a varosban, a tobbit pedig bankba tette. Mivel boveben volt tehat mindennek, atadhatta magat a kenyelemnek es becsvagyanak is engedhetett valamicsket. A szegeny reszesberlo fia egy szep napon bekopogtatott a novigradi odon „castello“ ajtajan, ahol szazadok ota elt a hi'rneves de Zsupancsics-Ciuppaneo familia, akkoriban mar persze jocskan lerongyolodott viszonyok kozt. Fdldttebb elozekeny udvariassaggal fogadtak, megki'naltak jegbehutott malnaszorppel es baranyt sutottek a tiszteletere. A lakoma vegen eljegyeztek vele, a negyvenedik esztendejen tul jaro tengeri medvevel, a csalad egyetlen leanyat, az osi hagyomanyokban gondosan nevelt kecses, fiatal Angeolina kisasszonyt. Luka kapitany nagy hazat, mondhatnok palotat epftetett a varosban es oda vezette be ifju nejet, Angeolinat, vagy ahogy marol holnapra elkereszteltek, Anzula asszonyt. A haz tehat nagy es esupa simara csiszolt, feher kockakobol all. Izleses kofaragvanyok, cikornyas ajto- es ablakparkanyok diszitik, no meg a gyonyoru erkely. Tagas tornac vezet a hazba, melyet nyar evadjan szololugas borft, a tenger feloli oldalon pedig a szokasos fedel helyett pompas terasz van. Ha az ember belep az brokke nyitott kapun, minden oldalrol kerttel ovezett udvaron talalja magat. Az udvart aproszemu, feher homok takarja, a hatterben pedig, ahol a gazdasagi epuletek allnak, kolapok fedik. A hatso udvarrol nyilnak a bejaratok a haz ala epitett, hatalmas boltozatu pincekbe. Itt a hatterben van a preshaz is, azutan itt vannak a palinkafozo meg az olajuto epuletei, a legkorszerubb gepekkel tokeletesen ellatva. Miutan ezt a remek feszket megrakta es beleultette az ifju szep asszonyt, Luka kapitany kezdte elhanyagolni a hajokazast a csalfa tengeren. Ugyancsak ritkan lattak ot Bonaventurajanak paranesnoki hi'djan, akkor is inkabb vendeg gyanant, mint kapitanyi szerepeben. Sot utoljara a haladatlan gazda eladta a hajot, pedig vele szerezte mindenet a vilagon, es vegleg behuzodott palotajaba. Ezt a hajoeladast is — mint minden uzleti vallalkozasat — fdldttebb eldnyosen bonyoh'totta le: nem sokkal utobb alapftani kezdtek a gdzhajotarsasagokat, melyek par ev alatt ugyszolvan teljesen elertektelenftettek a vitorlas hajokat es tonkretettek tulajdonosaikat. Visszatert a fdldhoz, amelyben egesz nemzetsege, atyafisaga gyokerezett. Mint sokat probalt ember felviragoztatta szoleit es felviragoztatta berloi sorsat is. A nep tisztelte es szerette. Meg akartak valasztani pol-
