Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-05-20 / 10. szám

Valamihez, valakihez # i 4 g ft hi B I ■ I i ■ ■ ■ Majus a termeszet megujulasd­­nak legszebb honapja, a majalisok, a majusfa-allitas ideje, Jakab 6s Fiildp napja. Tudjuk: ha esoben fiir­­dik Jakab, a termesbol jut 6s ma­­rad. Majus elseje a munka unnepe. Ki ne emlekezne a kozelmult nagy majus 1-jei felvonulasaira, amikor a zaszlok erdeje alatt vonult a varos apraja-nagyja. Majdnem mindenki kezeben ott volt egy kis papirzasz- I6 is, mellyel „szinbdl vagy szivbol11 integetett. Kozben a munkatarsak­­kal, baratokkal csevegett azon ver­­senyezve, vajon melyikiik tud ize­­sebb anekdotat vagy csattanosabb viccet mondani. Elhangzott a mar szakallasan regi vice is: Majus 1-je a kikelet es a hazaszeretet unnepe. Mert ugyebar „ki kellett11 jonni, ha­­bar mindenki „haza szeretett" vol­na menni... Magunkban pedig idez­­gettiik Horatiust: „nevetve mond­­juk ki az igazat“. Ugyanis azt az igazat, hogy nagyon-nagyon tavoli az az idd, amikor a „ki kellett“­­szerii, muszajiinneplesbol majd majus spontan, belso igenybol lett unnepsegge lesz. Olyan igazdn ki­­keletszeru iinnepsdg, a hazaszere­tet unnepe. A felvonulasok, a masirozasok, a valamihez, valakihez tartozas de­­monstracidi egy iddsek az emberiseg­­gel. A szimbolum - a zaszlo vagy a szegfu, a csillag vagy a Magyar Nepi Mozgalom a Megbekelesert 6s Jolet­­ert vorbs rdzsaja - jelezte ds ma is jelzi, hogy az azt kituzo vagy a zasz­­lajan viselo kihez, mihez tartozik. Mert mindenki mindenkor tartozott valahova. A rdgmultban egydrtelmu­­en a muszajszeru „ki kellett" volt a dominald a hovatartozas kerdesd­­ben. A nepnek, a jobbagynak a meg­­kerdezese nelkul kellett „hittel vallania" pl. a kegyur vallasat. A har­­cok idejdn is valamilyen zaszlo alatt vonult a sereg. Ki kellett masiroznia valami, valakik ellen. Mert mindenki tartozik valahova. Ma is! Sot meg az elhatarolodas is dontest jelent. Dontest, amely lehet esetleges, mert elofordulhat, hogy valaki csak ugy hozzacsapodik a to­­meghez, mert „ugy illik", kozben nem tudja pontosan, hogy ott elol tulaj­­donkeppen milyen szimbolumot, zaszlot visznek, mi ezek jelentestar­­talma, milyen programot hirdettek meg (es ebbol mikor mit szfvtak mar vissza ijedtsegukben!). A polgari demokraciaban vegre megvaltozhatna, vagy legalabbis merseklodhetne a „ki kellett**­­szeruseg, muszajszeruseg. Kozis­­mert a szoros osszefugges a tarsa­­dalom jellege, a demokratizmus szintje es a lakossag eletformaja, kulturaja, a muveltseg szinvonala ko­­zott. Tehat a zaszlo, a szimbolum je­­lentestartalmanak a part, a mozga­lom programjanak, a kijelolt ut isme­­retenek es az ennek alapjan valo tu­­datos valasztasnak a fontossagat es idoszeruseget bizonygatni aligha szuksdges. A kozelmultban, az „egy part" ide­­jen szavaztunk, de nem valasztot­­tunk. A valasztas lehetosege a plura­­lista demokraciaban adott teny. A szlovakiai magyarsag ma mar nem csak szavazhat, ugy „egypart­­szeruen", (a koalicios) „egy partra", zomeben hozzacsapodva a tomeg­­hez - mert „fgy illik” hanem valaszt­­hat. Valaszthat - a mindig, mindenki ellen orokos harcot hirdetok, a ve­­lunk, magyarokkal szembeni bizal­­matlansag utja, vagy - a voros rozsa, a Megbdkelds utja kozott. A voros ro­­zsa utja a szlovakiai magyarsdg poli­­tikai, gazdasagi, kulturalis es oktatas­­iigyi eselyegyenlosdgnek az utja. Ez az ut biztosithatja anyanyelvunk jogi­­lag is vddett, teljeskoru tarsadalmi hasznalatat; ez az ut a Magyar Ndpi Mozgalom a Megbekelesert es Jolet­­ert utja, a gyermekeink, unokaink is­­kolaztatasat lehetove tevo, boldog jo­­vojet biztosftd ut. A Szlovakiaban elo magyarsagnak ez az utja a jolet Eurd­­pajaba vezet. S ennek az utnak - es ezt tudomasul kell venni - nem kike­­rulhetd, tehat senki szamara sem ki­­kerulheto, fontos allomasa a megbe­­keles. Felejtsuk el az evszazados rossz beidegzodeseket, az orokos harcot valami, valaki, mindenki ellen. Ne akarjunk dobbal verebet fogni. Most vegre nem valaki, valami ellen, hanem valamiert, a Megbekelesert es a Joletert agitalhat-valaszthat­­harcolhat az itt elo es itt elni akaro magyarsag. Jogaink megszerzeset, magyarsagunk ervenyre juttatasat, hazank minden polgaranak a bizal­­mat fogja ezert - nem megszavazni - vdlasztani! Mert valasztani kell! Mert valakihez, valamihez tartozni kell. Otthonunk bekes biztonsagot nyujto melege erdekeben. Ezek a gondolatok merultek fel bennem a „ki kellett" es a „haza szeretett" regvolt unneplesere emle­­kezve, bizva abban, hogy olvasoink jo eroben megdlik mdg azt a majust, amely a kiteljesedett kikelet szivet gydnydrkodteto, es az elmelyult ha­zaszeretet lelket gyarapito unnepe lesz - majd. GYIMESI GYORGY A Megbekeles Alapitvany Kiralyhelmecen immar harmadszor rendezett majalist. A tobbezres tomeg elott a kiralyhelmeci szabadidokozpont modern tanccsoportjai leptek fel, majd a regen vart pozsonyi Szottes mutatta be legujabb musorat. Ott voltak a regi ismerdsok is: a legenyei Ronyava folklorcsoport, a nyir­­egyhazi Igrice neptancegyuttes. A jelenlevok megcsodalhattak Olah Istvan, a tornaljai hegedumuvesz tehetseget. A musort Goda Marika magyar, szlovak es ciganynotakkal zarta. Tornaljan a Magyar Nepi Mozgalom szervezett majalist, mely nagy erdeklodesnek orvendett. Felvetelunk a musor kozben keszult. M ajusnak, a tavaszuto avagy punkosd havanak is meg­­vannak a szepsegei, a rdg­­mult idokben kialakult hagyoma­nyai. Evszazadok ota hagyomany a majusfa allitas, a majalisok — nem mindig majus elsejdn — pedig a legszebb nepi szorakozasok, mu­­latsagok koze tartoznak. A majus elsejei eroltetett felvonulas negy­­ven esztendon at nem talalt termo talajra, nem tudott meghonosodni, mara teljesen kiment a divatbol... A majalis szo hallatan lelki szemeim elott Szinyei Merse Pal Majalis ci­­mu, fennyel telitett, aranyosan megalkotott, friss, udeseggel hato festmenye jelenik meg. Azutan a szuldfalumban, Nagycetenyben, a szoldhegyen, a szabad termeszet olen megtartott vigalmak, tancmu­­latsagok is az eszembe jutnak. A Zoboraljan, kulonosen Nyitra­­gerencseren hagyomany es szokas pontban majus elsejen tartani a maja­list, a tavaszt koszonteni. Ezen a na­­pon a falu apraja-nagyja kivonul az er­­dobe, a Zobor hegyre, ahol csaladok, baratok beszelgetnek, falatoznak es borozgatnak, kinaljak egymast a bufe­­lejtovel... Mar tobb alkalommal is meg­­hfvtak a gerencseri vagy zoborhegyi majalisokra, de az idei invitalast nem tudtam elutasftani. Czako Feri bara­tom, de kulonosen Pista, az ocese kert, vegyek reszt a majalison. Kozol­­te: pontban kilenckor lesz a gyulekezo, majd indulas fel a hegyre. Majus elsejenek hajnalan borongds volt az idd, csepergett az eso, pedig testben es lelekben is alaposan felke­­szultunk a zobori kirandulasra. A ma­­sik gondunk pedig abbol adodott, hogy lekestiink a megbeszelt talalkozdrol es a Czako Pista altal szervezett csapat nelkulunk indult neki a Zobor hegynek. Szerencsenkre Ferit otthon talaltuk, hentes leven, uzleti okok miatt Nyitrara kellett utaznia. Nem tudott velunk tar­tani, de elmagyarazta az utat a majalis szintere fele. Az utbaigazitas egeszen a Krizantem utcaig volt ervenyes, ott aztan utelagazashoz ertunk, az egyik egyenesen az erdo fele vezetett, a masik, az „S“ alaku, nem lehetett tud­­ni, hova, merre visz. Szerencsenkre egy hatizsakos fiatalemberrel talalkoz­­tunk, tole kertunk utbaigazitast.

Next

/
Oldalképek
Tartalom