Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-05-06 / 9. szám
Szarihun megtud egyet s mast Nyugat-afrikai nepmese Egyszer Szarihun, a nyul talalkozott a krokodilkonnyeket hullajto viziloval. — Miert hullatsz te krokodilkonnyeket, amikor vegul is vizilo vagy? — Nagy az en banatom! — igy a vizilo. — Puttyu, a 16 hizelkedd szavakkal elcsalta szep, hosszu, lobogo farkamat. Azota itt iilok vilagcsufjanak, ezzel a csonkocskaval. Pedig csak kdlcsdnbe kerte! Szarihun probalta megvigasztalni, de sehogy sem ment, igy hat sohajtott egyet: sok banata van erddnek-mezdnek — s szepen tovabballt. Jartaban-kelteben talalkozott egy foldet turo vaddisznoval, akit Bubbanak hivtak. — Csak tan nem kincset keresel? — Bar azt keresnek! — kesergett amaz. — Egy kovet kutatok, Kekue, a teknosbekae volt. Szarihun tovabb vandorolt, s eppen Kekuba botlott. — Bubba vadul keresi a kovedet — mondta Szarihun. Erre a teknos nagy csordgve hahotazni kezdett. — Mit kacagsz? Es Keku roviden elmeselte az iigyet. A teknos kdlcsonkert harom kaurit, vagyis kagylopenzt a vaddisznotol. Am valahanyszor Bubba a penzeert ment, Keku sebesen odaszolt nejenek: — Vagjal gyorsan dohanyt a tekndmon, mintha az ko volna. Igy ment ez jo nehanyszor, s igy Keku felesegenek mindig sikeriilt letagadnia urat. Egyszer azonban megduhbdott a vaddiszno. — Mert dolgozol mindig, amikor veled beszelek? — es agyaraval haragosan a suriibe lokte a kovet, vagyis hat Kekut. Az asszony erre jajveszekelni kezdett, hogy az o ertekes kovet a masik elhajitotta. A vaddiszno mit tehetett, bement a stirtibe a koert. Kozben persze Keku elomaszott, s ugy tett, mintha csak most erkezett volna haza. Bubba visszatert, a teknos pedig nagy hangon ripakodott ra: — Legy szives, es keresd meg a kovemet! — Legy szives, es add meg a penzemet! — Ha visszahozod a kovemet, megadom a penzt. — Azota is a kovet keresi — fejezte be nevetve Keku. Szarihun ebbol nemcsak azt vonta le, hogy bizony masok is ravaszsaggal szerzik, amijuk van, hanem azt is: jo lesz vigyazni, mert nem o az egyetlen eszes leny e hatalmas birodalomban. Kesobb meg talalkozott egy szomoru barannyal, aki arrol panaszkodott, hogy farkasetvagya van. A bagollyal, aki azert volt banatos, merthogy ujabban ejjel alszik, s raadasul ugy, mint a bunda, holott neki csak tolla van. Bono, a hiena pedig azon sopankodott, hogy marol holnapra galambepeje lett. Mindegyik allat sajat regi termeszetet sirta vissza, s addig akartak vandorolni, amig valahol meg nem talaljak. „Mi volna, ha en meg gyava nyul szeretnek lenni?“ — gondolta Szarihun, am ugy dontott: o megmarad ravasz es bator allatnak minden idok vegezeteig. De legalabbis marad: a Tunodo nyuszi. Simko Tibor Hazahlvo Hajnali napban, hus harmatban mosdik a kukoricaszar; felesel a fennyel, dalt vezenyel bogain a cibere-madar. A gyepen a vizig pitypang hizik, pipiter, bazsa, liliom - mindent ellep a zene, szirom, illat, lidilom, lidiladilom. Szokken a szello, foszlik a felho, mocorog a suta bibeszal, szita-szita-ropke szazszinu lepke nyugtalan ide-oda szall. Csiri-csorr-lanctol, pinty-, peletanctol farad, neheziil a lomb; fogy a nap - az amyak kodde valnak, lassan lepihen a lomb. Alszik a pipiter, szunnyad a pitypang, almos a kukoricaszar; eloson az alkony: halkan-halkan jon az ej - gyere haza mar! Nagy Zoltan illusztracioja
