Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-05-06 / 9. szám

Erdekes epuletek - epiiletek erdekessegei Elnezest kerek az olvasotol, hogy egyre-masra csak templom meg templom. Ugy lat­­szik olykor, hogy az erdekessegeket illetoleg szamunkra legelerhetobbek a templomok maradtak. El kell ismemiink, hogy evtizedeken keresztiil a sok hallgatas utan sok el­­mondanivalot hagytak rank. Doboruszkara visz most az utunk, ebbe a keleti vegi hatarmenti faluba, amely minden bizonnyal ismeros azok szamara, akik Mikszath Kalman Killonos hazassag cimu rege­­nyet vegigolvastak. Ott esik nehany mondat Doboruszkaval, es az akkor meg a komye­­ket ellepo mocsarak bekainak brekegesevel kapcsolatosan... A Dobo nev azonban legtobbiink szamara ismeros. Gondolom, az iskolai kotelezo ol­­vasmanyok kozott szereplo Egri csillagok nemcsak kotelezoen olvasott gyonyorii re­­geny volt, hanem valosagos elmeny, es ha nem left volna kotelezo, akkor is elolvastuk volna. Eger csillagai ko­­zott ott ragyog Dobo Istvan ne­ve, mint a legfe­­nyesebb, es ez a nev szorosan kapcsolodik ah­­hoz a Ruszkahoz, amely Dobo­­ruszka. A falut a XIV. szazadban kapja meg a Dobo csa­­lad, amelyet ke­­sobb a rokon Palocziakkal osz­­tanak meg egy ideig. A Dobok birtoka marad egeszen 1603-ig, amikor is torvenyes orokos hijan elzalogositjak. A csalad ne­ve azonban — mondhatni — drokre a fa­­lu neveben maradt. Nemzeti multunk, tortenelmunk egyik zarandokhelye a templom, amely monu­­mentalitasaval is jelzi az ide latogatonak, hogy nem akarhova erkezett. Igaz, a ha­­talmas templomnak csak nagyon kicsiny resze az, amely az osiseget kepviseli, de az a kicsiny resz — valoszinuleg a szen­­tely — szetsugarozza az egykor benne el­­temetett egri varkapitany gyozelmenek fenyet. A kethajos templom regebbi hajojat valoszinuleg a Dobo csa­lad epitette abban a formaban, amelyben nagyjabol ma is lathato. Itt helyeztek orok nyugalomra 1572-ben Dobo Istvant. Ez az „drok nyugalom“ azonban nagyon is ketseges. Ugy latszik, az egri hosnek csupan a gyozelme volt a legnagyobb nyugalma. Paradoxon ez, de valoban igaz. Addig volt nyugalma, amig az ellenseg kardja villogott elotte es agyui vettek ceiba eletet... Az egri gyozelem utan meltatla­­nul meghurcolt, megfaradt hosnek meg holtaban sem adatott meg a nyugalom. Sirjanak vordsmarvany fedolapjat leemeltek es a templom falaba epitettek, majd a sirja foie epitett emlekoltart szetvalasztottak egy­­ket evtizeden beliil azutan, hogy eltemettek. Az atrendezoket nem zavarta fianak, Ferencnek marvanyba vesett sirama dicso apjanak igaztalan megragalmazasarol. A meltatlansagok sora folytatodott 1833-ban is, amikor az akkori birtokos, Buttler Janos grof az egri er­­sek kivansaganak engedve, ejjel lopatta ki a sir fedolapjat es Egerbe szallittatta. Az eredeti ma is ott lathato. Dobo Istvan csontjai azonban a doboruszkai templomban porladnak. Reg elporladtak mar. Csontjainak porat nem hordta szet a szel, szel­­lemet talan — igen. A templom gondnoka keszseggel rendelkezese­­re all az odalatogatonak, lelkesen beszeli el, amit tud, es arra ker, ir­­junk valamit az emlekkonyvbe, olyat, ami a szivunkbol jon. Azt ir­­tam: Ne feledjiik, kik voltunk, es tudnunk kell mindig — kik va­­gyunk...! I TISZAI NAGY MENYHERT (a szerzo felvetelei) A doboruszkai templom

Next

/
Oldalképek
Tartalom