Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-04-22 / 8. szám
h felkakas Spanyol nepmese Volt egyszer egy szep fiastyuk. Gondtalanul elt sok-sok kis csibejevel a baromfiudvaron s nem is lett volna semmi baja, ha az egyik fiacskaja, egy kis kakas, nem szuletik nyomoreknak. Tulajdonkeppen nem is volt egesz kakas, hanem csak a tele egy kakasnak, ugyanis felszeme volt, valkodottabb volt meg az apjanal is, holott az dreg kakasnak messze foldon nem akadt parja, olyan szep, olyan derek, olyan vitez allat volt. Egyszer azt mondja ez a kis kakas az anyjanak:- Ide hallgasson, anyamasszony. En mar nagyon unom itt magam, a videken. Ugy dontottem, hogy felmegyek a fovarosba, mert latni akarom a kiralyt, meg a kiralynet. Az anyja nagyon elszomorodott, latvan hogy semmi modon nem tudja eltantoritani feltett szandekatol. Bucsuzoul hat meg ennyit mondott neki:- Ha mar nem hallgatsz a jo szora, edes kisfiam, fogadd hat meg legalabb szegeny jo anyad okos tanacsait. Keriild azokat a templomokat, fiacskam, ahol Szent Peternek faragott kepe all; ugyanis Peter nem nagyon kedveli a kakasokat, a kakasszot meg egyenesen ki nem allhatja. Ovakodj tovabba bizonyosfajta emberektol, akiket szakacsnak neveznek; mert a szakacsok a mi adaz ellensegeink, kitekerik a nyakunkat, mielott meg eszbekaphatnank. A kis felkakas nekivagott hat fellabaval az utnak, bucsuzoul csapdosni kezdett a felszarnyaval es harmat kukorekolt. Ment, ment, s ahogy egyszer egy patak partjara er, hat hallja, hogy a patakocska megszo- Iftja. A nyar derekan jartak eppen, s a patakocska majdnem egeszen ki volt szaradva, csak egy vekony erecske csorgedezett a medreben- azaz hogy csorgedezett volna, ha azt is el nem torlaszolja egy csomo lehullott gaily. Ahogy a patak megpillantotta a kis felkakast, igy szolt hozza:- Nezd csak, nezd, mennyire elgyongultem, kedves baratom. Nem bfrom elharftani utambol ezeket a kellemetlen gallyacskakat, amelyek elzsilipelik a medremet. De te konnyuszerrel segithetsz rajtam, csak felre kell huznod oket a csorbddel, es ordk eletedben szamfthatsz a halamra.- Segfthetnek rajtad, de nem segftek. Azt hiszed talan, hogy a cseledje vagyok mindenfele zavaros kis patakocskanak? S azzal fakepnel hagyta a patakot. Nemsokara talalkozott a szellel. A szel a foldon fekudt elnyulva, es mar alig lelegzett.- Kedves kakaska! - mondta. - Nezd, hogy elgyongftett engem ez a nyari hoseg, pedig maskor milyen eros vagyok, milyen hatalmas, milyen felelmetes. Ha megtenned nekem azt a szfvesseget, hogy a csoroddel felemelsz a foldrdl, s ha a szarnyaddal egy kicsit meglegyintenel, az mar eleg lenne hozza, hogy eletre keljek megint es hazajussak a barlangunkba, ahol az anyam es a hugaim foznenek nekem egy kis levest, hogy meggyogyuljak es labra kapjak tole.- Nem, baratom - felelte a gonosz kis kakas nem segftek magan. Minden farsangnak eljon a bojtje. - Igy beszelt a kis kakas, aztan harmat kukorekolt, felfujta magat es ment tovabb. Hamarosan egy buzafoldre ert; az aratok a tarlot felperzseltek, de egy vekony kis fustcsfk meg szalldogalt az egnek. Ahogy a kis felkakas kozelebb lepdelt, latta, hogy a hamu alatt meg pislog egy kis parazs, de mar eppen kialvoban van.- Kedves jo felkakaska - kialtott fel a parazs, amint megpillantotta ot. - Eppen jokor jossz, hogy megmentsd az eletemet. Legy szives, hozz nekem nehany szalmaszalat, hogy feleledjek kisse.- Fiityulbk rad! - felelte a felkakas. - Hozzam ne fordulj segftsegert!- Mit lehet tudni, hogy egy szep napon nem lesz-e szukseged a segitsegemre? - mondta a parazs.- Mi a szosz! Meg hetvenkedsz? Nesze neked! - s azzal hamut borftott a parazsra es szokasahoz hiven kukorekolni kezdett, mintha valami nagy hostettet hajtott volna vegre. Hosszu gyaloglas utan vegul megerkezett a felkakas a fovarosba. Megalit egy templom elott es megkerdezte az egyik jardkelotol:- Mifele templom ez?- Ez a Szent Peter temploma. Tobb sem kellett a gonosz kis kakasnak. kukorekolt, amfg csak be nem rekedt - hogy bosszantsa vele Szent Petert, es hogy szofogadatlan legyen az anyjaval szemben. Aztan indult a kiralyi palota fele. Talalt is egy kis oldalajtot rajta, ahol sikeriilt beosonnia, mert sokan jottek-mentek itt.- Ki ez a sok ember, aki itt jon-megy? - kerdezte.- Ezek mind a kiraly szakacsai - feleltek neki. Eszebe jutott a felkakasnak, hogy az anyja a lelkere kototte, ovakodjon a szakacsoktol; de ahelyett, hogy menekult volna a szakacsok elol a felfuvalkodott kisjoszag magasra tartott tarejjal es farokkal egyenesen felejuk indult. Meg joforman oda sem ert elebiik, amikor az egyik kukta hirtelen elkapta, s maris kitekerte a nyakat. Aztan a kukta egy dezsa forro vizet hozatott, hogy megkopassza a kis kakast.- Jaj, kedves jo viz - kezdett erre kiabalni a felkakas -, ne forrazz le, kerlek!- Te talan megkbnydrultel rajtam - kerdezte a viz haragosan; s azzal leforrazta ot. Aztan a szakacs nyarsra tuzte a megkopasztott felkakast, es forgatni kezdte a tuz fdlott.- Jaj, tuz, te szep arany tuz! - jajgatott a szerencsetlen kis kakas tartsd vissza a langod lobogasat, fekezd a forrosagodat, ne suss meg engem!- Adta szemtelen kolyke! - kialtott fel a tuz. - Hat nem te voltal az, aki hamut hintett ram es el akart fojtani? Gyere csak, gyere, majd ellatom en a bajodat! - azzal szenfeketere egette szegenyt. A szakacs mergeben kihajitotta az ablakon. A felkakas az utca poraba kerult, s egyszerre csak azt vette eszre, hogy itt meg a szel ragadja meg es kezdi vinni magaval.- Jaj, szel - kialtott a kis kakas - kedves jo szel, te dicso, mindenkinel hatalmasabb szel! Konydrulj meg rajtam, es tegy le ezen a szemetdombon, hadd jussak vegre egy kis nyugalomhoz!- Nyugalomhoz akarsz jutni? - futyulte indulatosan a szel, s meg jobban felkapta a felkakast es porgette, forgatta, dobalta vadul ide-oda a levegoben. - Hat tudd meg, hogy nem lesz tobbe soha nyugalmad! Addig hurcolta magaval a kis kakast, amig a Szent Peter templom tornyahoz nem ert vele. Itt lerakta a torony tetejen, Szent Peter pedig megfogta a felkakast es odaszogezte. Azota ott van a torony tetejen, feketen, kopaszon, sovanyan, s az eso szakadatlanul veri, a szel szuntelenul forgatja. De most mar nem felkakasnak hivjak, hanem szelkakasnak. Nagy Zoltan illusztracioi
