Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-03-25 / 6. szám
Johan Bojer Az fgeret foldje Elenk beszelgetes folyt a kanca, a kutya es a macska kbzott. Az eszmecsere a tehenistallo mogott zajlott le, a kis hegyi tanyan, amely olyan meredeken fekiidt fenn a hegyoldalban, hogy ugy latszott, mintha a szurke hazak es a korulottuk elterulo nyomorusagos foldsavok falra lettek volna felakasztva disznek. Nagyhasu es kokadt feju, sarga fako volt a kis fjordkanca. Fekete farkaval el-elhajszolta a legyeket, bagyadtan es lustan hunyta le szemhejait, most hogy vasarnap volt, s jo alaposan kifujta magat, mivel lapos, sik helyen allt es ez ido szerint semmifele terhet sem kellett vinnie vagy huznia. A szurke, rovidfarku pulikutya a pajtahi'd alatt fekiidt, orrat mellso labain nyugtatva. Jo arnyeka volt. A macska pedig ott iilt fenn a nyitott, szeles istalloablakban, maga kore tekerftett farkkal, es valami iirugyet keresett, hogy a masik kettot bosszanthassa. — Holnap is meleg lesz — mondta vegiil es az egre nezett. — Nehez lesz behuzni a szenasszekereket a hegyi retekrol. A kanca ugy tett, mintha mit sem hallott volna; egeszen becsukta a szemeit, de sohajtott. — En inkabb azt hiszem, hogy eso lesz — lehincelte a kutya es egy kozel mereszkedo, szemtelen dongo utan kapott. — Kaff! Hat nem az orromba akarta furni a fullankjat ez a gyalazatos porteka! — Te is kezdesz mar megrokkanni — mondta a macska a kancanak. — Joforman meg alig vagy tul ifju eveiden, de a labaid maris olyan ferdek, mint valami fureszbake, es ugy lihegsz, fujtatsz, mint a cseplogep. Ezek a dombok tesznek tonkre, mint mindig mondom. Hiszen az eletunk nem egyeb, mint drokos dombnak fol, volgynek le, mihelyt csak kicsit mozogni akarunk. Nem szandekom rosszat mondani a gazdainkrol, de annyi szent igaz, hogy mind a ketten alaposan meggornyedtek es mi ennek az oka, ha nem ez a sok domb? Kepzeld csak el, ha sik teruleten laknank! Amikor azok odalenn mennek, nekiink felfele keli kepesztetniink. Amikor azok nyargalnak, nekiink huznunk kell. Mindenesetre neked a legrosszabb, Blakka. Mas mondanivalom pedig nines. — Hat az igaz — mondta a kanca es felemelte szemhejait. — Ha kocsi- i kat hasznalhatnank, az meg csak turheto volna, de nagyon meredek a hegyoldal, mondja a gazdam. Marpedig rettenetesen nehez nyaron megrakott szant huzni, fokent hegynek felfele; annyi bizonyos, hogy megerzik a labaim, de meg a szugyem is. — Raadasul annal rosszabb lesz, minel jobban veniilsz — mondta a macska es koriilnyalta a szaja szelet. — No de egy szep napon alighanem mindannyian elhurcolkodunk innen — fu'zte hozza a kanca es ismet lehunyta szemeit, hogy mintegy almokat szohessen a dologrol. — Elhurcolkodunk? — kerdezte a macska es felemelte a fejet. — Azt hiszed, hogy hurcolkodasra gondolnak? — A gazdaink legalabbis errol beszeltek, amikor kiinn a kaszalon ettek es pihentek — valaszolta a kanca. — De azt is mondtak: ha a gyerekek elmennek hazulrol Isten hirevel, am meg csak nem is tartjak erdemesnek, hogy irnanak haza, akkor a legjobb, ha kiverik a fejiikbol a hurcolkodast. — Csak nem akarnak innen elkoltozni! — mondta Pasop es vegigezett az alant elteriilo falun. Kutya szamara nem is lehetett elkepzelni nagyszerubb helyet, mint idefenn. Holdvilagos esteken kenyekedve szerint kitutulhatta magat es bsszezsbrtblddhetett az egesz falu minden kutyajaval, nyari napokon pedig mindenrol attekintest nyert, ami kozel es tavol tortent. Lenn a bercek elott a szeles fjordon csodalatos rovarok masztak eld es tuntek el megint; az emberek hajoknak nevezik oket. Innen fentrol szemmel tarthatott az egvilagon mindent. — Pedig milyen csodajo volna lehurcolkodni valami sik teriiletu tanyara — mondta a kanca halkan, mintha regi almot almodott volna. — Odalenn az egyenes utakon szinte magatol megy a kocsi, fejiink akaratlanul is egnek emelodik, olyan szabadon es konnyen lelekziink, hogy elnyeritjiik magunkat es iigetesbe csapunk at. — Odalenn eladnanak teged es vennenek helyetted valami fiirge, eros, szep lovat — bosszantotta a macska. — Mar sokszor eladhattak volna — felelte a kanca. — „De ez mar kis csiko kora ota a mienk“ — mondogatja a gazdank felesege. Egyszer eljott a vegrehajto, ertem jott, engem akart, asszonyunk azonban inkabb a szekrenyet es az unneploruhajat adta oda. En vittem le a lefoglalt holmikat, asszonyunk elkisert benniinket egy darabig es nagy-nagy szomorusag komorlott szemeiben. A szurke lakohaz ajtaja nyitva allt. Lars Lia ott fekiidt az agyon, egyik labat feltette az agy vegere es pipazgatott. A felesege az ablaknal iilt, okulaval a szemen es zsoltarkony vvel a kezeben. Mind a ketten oregek voltak mar. Megdszultek. Mint fiatal hazasok keriiltek ide es kezdtek el a verejtekes, nehez munkat. Es lassankent teljesen tonkretettek magukat a dombra valo drokos maszkalassal. egesz nap robotoltak, de mig masok dolguk vegeztevel este bemehettek pihenni, addig nekik fel kellett meg kapaszkodniok a meredek, koves uton kicsiny tanyajukhoz. Amikor a volgyben lakok mar regen elkesziiltek a kaszalassal es a szenat is betakarftottak, Lars es felesege szamara akkor kezdodott csak el az igazi dologido: erdei kaszaloik merfoldnyire terultek el szanaszet fenn a hegyeken. Amikor masok mar a gabonajukat is behordtak, Liaek meg mindig a kaszalassal es szenagyujtessel veszodtek. A napok rovidebbek lettek, der lepte el a hegyi legeloket, a nap nem igen szaritott mar, de azok meg mindig kaszaltak es gyujtogettek. Ezert mondtak az emberek, hogy Liaek szenahordasa mindaddig tart, amig csak le nem esik a ho. Sok-sok esztendon at maguk cipeltek haza szenatermesiiket es igy mar fiatal korukban agyoncsigaztak magukat. De vegre osszekuporgattak annyi penzt, hogy vehettek egy csikot; amikor az elso telen ott nyeritett a kis istalloban, ugy ereztek, hogy mar konnyebben esik nekik a munka, mert a jovd evben lassacskan megkezdhetik a fuvarozast. Es Blakka megnott: eros 16 lett belole, de nagyon igenybe vettek, megviseltek a dombok, viszont sokszor alig jutott neki takarmany. Am a gazdaja embersegesen banik vele, igy a 16 is mintegy embernek erzi magat. Ha ehes is, szivesen huzza a kocsit es ha szomjas, ugy tesz, mintha nem volna az. A hegynek felfele mint valami dobvero palcak mozognak fiirge kis labai, es ha Lars eleg okos ahhoz, hogy egeszen lazara eresztve koti meg a gyeploszarakat, akkor Blakka a legmeredekebb reszeket vagtaban teszi meg, aztan fenn a hegyteton megall, hatranez es mosolyogva varja meg gazdajat. A tel folyaman mindig lesovanyodik; varakozasteljesen nyerft, valahanyszor valaki vegigmegy az udvaron es duhosen harapdalja a jaszolt, ha senki sem jon be hozza, senki sem nez feleje. De harom marek szena elegendo ahhoz, hogy ismet megszelfdiiljdn; akkor magara engedi tenni a loszerszamot, engedelmesen varja, hogy indulhasson. Az asszony becsukta a zsoltarkony vet es levette orrarol az okulat. — Odabb eresztetted a kipanyvazott Blakkat? — kerdezte es az agy fele fordftotta fejet. — Puh! — hangzott a felelet. Az dreg aludt. Az asszony maga ment ki, hogy a kanca utan nezzen. A gyerekei, harom lany es ket fiu, mind az of szokehaju, nagy tortetessel jottek haza az erdobol, a szajuk esupa maszat volt a kek bogyo levetol es korusban panaszkodtak, hogy milyen borzaszto ehesek. Az asszony egy tai aludttejet tett elejiik es egy nagy darab lapos kenyeret osztott szet kozottiik. Buzgon jartak a kanalak. A hosszu asztal fblott legyek ziimmogtek, az oreg egyre puhzott es aludt, az asszony ismet az orrara meg a fuleire biggyesztette az okulat es kinyitotta a zsoltarkonyvet. — Huh! Ott jon a nagymama! — kialtotta Nils es kinezett az ablakon. A kovetkezd pillanatban mind az oten kiszaladtak es lelekszakadva rohantak lefele a hegyoldalon. Nehezen zihalva, bottal a kezeben egy oregasszony baktatott felfele. Kicsiny es ferde volt szegeny, s csak bajosan tudott a botba kapaszkodni, mert hianyzott egyik huvelykujja, amelyet gyarban veszitett el. — Hutsetek le, gyerekek! — mondta. — Itt olyan meleg van, hogy ... Es letbrblte magarol a verejteket. Jokedelyu asszony volt nagyanyo. Valamikor mint gazdag, elokelo paraszt felesege jo modnak orvendett, de lassacskan mindjobban tonkrementek, ugy hogy vegiil mindeniiket el kellett adniok: koldusszegenyek lettek. Harom felnott fiuknak sem ment valami jol a soruk. Nem szegodott hozzajuk a szerencse. A legidosebb falusi kereskedo volt es ketszer
