Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-03-25 / 6. szám

bukott meg evenkent; a masik egy kis tanyan gazdalkodott odalenn a volgyben es idefenn ezzel a Larsszal sem igen lehetett buszkelkedni. mind a harom fiu meglehetosen mamlasz volt es lassu mozgasu. Az oregasszony egyiktol a masikhoz ment es nem tudott egyebet segiteni, vidam torteneteket meselt a regi jo idokbol.

Ezen a vasarnapesten, mint olyan sokszor azelott, megint koriilvettek az unokai es nagyanyo, csonka kezevel botra tamaszkodva, meselt, egyre csak meselt. Ki'sertetjarasrdl es torpekrol, akik a tenger feneken laknak, erdei kiralyokrol es hegyekben tanyazo, koronasfeju, szorosfarku hercegekrol. Mindez itt tortent a kornyeken, a regi idokben, amikor az o nagyanyjanak a nagyanyja volt fiatal.

A masodszulott Nils fiu maga ala huzta csupasz labait a szeken es nagy szemeket meresztve figyelt. Nagyanyo olyan kulondsekke tette a dombokat es hegyeket, erdoket es tanyakat, embereket es allatokat, hogy 6 egeszen maskepp kezdett a vilagra nezni, mint azelott.

❖

Mult az ido es Blakka egy szep napon levitte nagyanyot a temetobe.

A gyerekek megnottek, Lars meg a felesege pedig evrol-evre mind jobban es jobban megrokkantak. Blakka is olyan merev labu lett, hogy mar nem igen lehetett szamitani a segftsegere.

— Hat ugy latszik, megis csak el kell adnunk Blakkat — mondta Lars.

De a felesege ismet konyorgesre fogta a dolgot.

— Mar kis csiko kora ota itt van nalunk — mondta.

es Blakka maradhatott.

De minel faradtabbak lettek, annal gyakrabban nezegettek le a volgybe. Valahanyszor gondolatban elkoltozhettek innen, mindig odalenn laktak. Ha valami nagyot ohajtottak maguknak, akkor csak oda lekivankoztak. Ahol ki tudnak nyujtani derekukat es megszabadulnanak az ordkos hegyre valo kapaszkodastol.

A legidosebb fiuk felnott legeny volt mar. Jocskan segftett nekik a kaszalasban es szenagyujtesben, de aztan egy nap ott hagyta oket, bekoltdzdtt a varosba.

— Hebe-hoba majd csak kuldozget nekunk egy kis penzt — gondoltak az oregek, de a fiu megndsiilt es mint szegeny varosi munkas annyit keresett csupan, amennyire nekik maguknak is szukseguk volt.

— Kuldjiink neki egy zsak burgonyat — mondta az anyja. Mert a szuloknek mindig van nemi feleslegtik, ha a gyermekeik szorult helyzetbe jutnak.

Nils pedig, aki nem feledte el nagyanyja meseit, folyton arrol almodozott, hogy kiraly lesz. Es akkor, igen akkor a legszebb s legnagyobb tanyat veszi meg odalenn a volgyben es szegeny szuleinek ajandekozza.

Aztan Nils is felnott legeny lett, de mivel bajosan tudott egyszerre igazi kiraly lenni, bement a varosba es felcsapott katonanak. A tuzerseg altisztkepzo-iskolajaba kerult es egy nap teljes paradeban kapaszkodott fel a Lia-tanyara.

A szulei buszken neztek ra. Ha jo eredmennyel vegzi a tanfolyamot, talan kaplar is lesz belole. De ettol odaig, hogy tanyat vehessen a szuleinek lenn a volgyben, meg jo messze volt az ut.

— Bizonyara szukeben vagy a penznek — mondta az anyja es markaba dugott nehany koronat, amit az eladott tojas arabol kuporgatott ossze. Nils megkoszdnte a penzt es ismet elment.

— Ezen az oszon megiscsak komolyan el kell adnunk Blakkat — mondta Lars Lia.

— 0, jogot formalhat ahhoz, hogy megtartsuk meg legalabb egy evig — velte a felesege. — Blakka er meg annyit, mint mi.

Nils Lia kaplar lett es neha-neha kuldott haza az oregeknek egy-egy tfzest. Egyebkent pedig nem volt meg keszen a konyvekkel, ejjelenkent es minden szabad idejeben folyton tanult. Lent az erodben volt egy laboratorium; engedelyt kapott ra, hogy ott bizonyos ki'serleteket vegezhessen egy es mas dolgot illetoen, ami allandoan a fejeben motoszkalt.

A nagyanyja mesevilaga es varazsdsztone elt benne, amely versekben es rajzokban fejezodott volna ki, ha mas utakon haladhatott volna. De a granat is varazslo es az agyu olyan orias, amely hatalmas koveket lovell ki es szor szerteszet a nagyvilagba. Nils varazslatot vegzett a maga modjan. Egyik robbanas alkalmaval megegette az ujjait es az arcat, de meggyogyult es ujra munkahoz latott. Egy nap meglatogatta az ezredes, hogy lassa, mit csinal es Nils elfelejtette magat feszes allasba vagni, ehelyett eloadast tartott es ismertette terveit, gondolatait. Uj fegyvernemet akar kesziteni, ujfajta granatot, amelyet kezben lehet tartani es az ellenseg sorai koze lehet haji'tani egeszen kozelrol, ha az ember erddot rohamoz meg.

Az ezredes csak a fejet razta. Olyan kaplar, aki megakarja reformalni a harcaszatot, valami egeszen uj dolog volt. Az egyetlen, amit tehettek erdekeben, az volt, hogy idovel eloleptettek szakaszvezetonek.

De Nils egy nap kulfoldre utazott es amikor hazajott, egy nagy gyar igazgatoja volt, olyan gyare, amely az o granatjait szallitotta szanaszet a nagyvilagba.

Aztan kitort a haboru. Majd ezt ujabb haboruk kovettek. Es minden orszagnak sok szazezer darabra volt szuksege Nils Lia granataibol. Franciaorszag nagyon elonyos ajanlatot tett neki, kinevezte ezredesnek, megtett egy csomo gyar igazgatojava es ez a sok gyar millidszamra keszi'tette az o kezigranatjait.

Egy napon nagyon kritikusnak latszott a helyzet fenn a Lia-tanyan. Mind a ket dreg agyban fekudt, es ismet elkozelgett a kaszalas ideje. A legfiatalabb leany volt most az egyetlen gyermek otthon. Es az megertette, hogy a szulei abban a betegsegben szenvednek, amelynek faradtsag es oregseg a neve. A kaszalas puszta gondolatara is lehunytak szemuket es melyebben suppedtek le az agyba.

— Jon a vegrehajto! — mondta a leany es kinezett az ablakon. Lars Lia kinyitotta a szemeit es mosolygott. Ugyan mi az Isten csodajat talalhat meg a vegrehajto ebben a hazban, amit erdemes volna lefoglalnia?I

Az ajto kitarult. A vegrehajto belepett, de nem volt vele sem aktataska, sem jegyzdkonyv, sem tanu.

— Ne ijedjenek meg — mondta —, mert ma bekes szandekkal jdvok, jo hirt hozok.

Leult s olyan szelidnek, baratsagosnak latszott, hogy az oregek batorsagra kaptak, fel mertek emelni a fejuket az agyban.

— Ugy all a dolog — mondta —, hogy az bnok fia, a francia ezredes, egy honappal ezelott megbfzott, hogy vegyek a szulei szamara valami szep birtokot. Es most vegre talaltam egyet. A Bustad-tanya az. Megvasaroltam es meg huszezer korona keszpenz is maradt kettojuknek. Itt van, elhoztam magammal. Az ezredes arra kert, ugy rendezzem az ugyet, hogy a gazdasagot valami iigyes, jolkepzett gazdatiszt vezesse es onoknek az ellenorzesen ki'vul ne legyen semmi mas dolguk. Egyebkent a bank tfzezer koronat fizet ki meg onoknek evenkint, amfg csak elnek, ezt maga az ezredes intezte el.

Az oregek csak masnap tertek magukhoz annyira a meglepetesukbol, hogy boldognak tudtak magukat erezni.

Felkeltek, magukra oltottek unneploruhajukat, es masnap az oreg Blakka lekocogott a keves cdkmokkal a Lia-tanyarol.

Bustad a kornyek egyik legnagyobb gazdasaga volt. Nagy, sargara meszelt epuleteivel ott terult el lenn a sfksagon. A szantofoldjei melyek, retjei magasak voltak. A tehenistallo olyan tagas, tiszta es vilagos volt, mint valami szoba, harminc tehen fert el benne, a loistalloban viszont nyolc Id. Es most Lars Lia meg a felesege tulajdonaba ment at az egesz: volt gazdatisztjuk, cseledseguk, nekik csak a masok munkajat kellett nezniok.

Blakka sfk foldon dolgozgatott es legeleszett a tobbi Id kozott. Es a ket dreg bottal a kezeben sokat setalt odakunn a szabad levegon, a lapos pusztasagon. A sajat foldjuk volt az. Milyen kulonosnek talaltak most, hogy amikor kileptek az ajton, egyenes udvar terult el elottiik. Neha kiballagtak egeszen a fjordig. Kozben tobbszdr meg-megalltak es fel-felneztek a hegyoldalba epult szurke hazak fele, amelyek a meredek hegyfalhoz lapultak es valamikor sok-sok even at otthonuknak mondhattak.

Ferde tagjaik nem igen egyenesedhettek ki es fiatalodhattak meg, de a labaik nap-nap utan furgebbek, ruganyosabbak lettek. Aztan meg bebefogattak Blakkat, a legnagyobb kaszalas idejen is es korulkocsikaztak vele, mikozben meg-megalltak az uton, hogy elbeszelgessenek az ismerosokkel Nilsrol. Vagy kimentek mind a ketten Blakkahoz, megtisztogattak s egy feidnto zabot adtak neki. Es amikor mar kisse nehezukre esett a magas gigbe vagy kordeba valo felmaszas, egyszeruen konnyu, alacsony homokfutora iiltek. Blakka meg mindig szentul hitte, hogy a kerekek idelenn az egyenes utakon maguktol mennek; a jo oreg Id most kover volt es ezust csillogott a szerszaman. Ven, faradt labaival nem valami gyorsan kocogott tova, de az oregek odafenn a kocsiban megfelelonek talaltak az elorehaladast. Valahanyszor szembejott valaki, megallt es vart egy darabig, mert tudta, hogy az oregeknek biztosan megint beszedbe kell elegyedniok Nilsrol.

T6th Lehel felv6tele I