Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-03-25 / 6. szám
Lelekkel tancolni Az igeret szep szo, ha megtartjak ugy jo — szoktuk mondani, es en bizony mar nagyon regen megfgertem, hogy eleget teszek a kiralyhelmeci tancos lanyok meghfvasanak. Valahogy nem jott ossze. Most viszont mar uj tervek foglalkoztatjak oket, verseny elott allnak es vezetojuk, Rendes Erika is kepezi magat, specialis es altalanos tanckepzobe jar. A lanyok izgatottak, mintha fellepesre keszulnenek, csivitelnek, mintha egy nagy csalad tagjai lennenek. — Hany csoporttal foglalkozol? — A szabadido kozpont mellett 4 tanccsoport mukodik, hateves kortol tizenot eves korig. Nagyon drulok a gyerekeknek, mert elvezettel tancolnak, drommel jarnak ide. Most, hogy en magam is iskolaba jarok, egy kicsit mas szemmel nezem ugyanazon dolgokat. Nagyon meg kell szenvedni azert, hogy egy uj koreografia elkeszuljon. Mindamellett nagyon sokretu a kepzes, legyen szo gimnasztikarol, balettrol vagy nepi tancrol. Milyen nagyot tevednek, akik azt hiszik, hogy eleg bekapcsolni a magnot es mar tancolhatnak is! A tancot erezni kell. — Elmeleti oktatasban is reszesulnek? — Most mar igen. Mintha a bibiiat tanulnank, ugy vessziik at a tanc fejlodesenek kiilonbdzd korszakait. Az osi ritualis tancoktol a klasszikus tancokig. Azt akarom, hogy ha innen kikeriilnek, akkor barhol is lesznek, erdemben hozza tudjanak szolni ehhez a temahoz. Ezen kiviil termeszetesen a szakkifejezeseket is elsajati'tjak mind az aerobikban, mind a standard tancok teren. — Evek ota keszitesz koreografiakat, mi segit munkadban? — Mindenkeppen segi'ti a munkamat, hogy bar nem teljesiilt a gyermekkori almom — tancos szerettem volna lenni —, amit tudok, azt mindenkeppen szeretnem atadni a gyerekeknek. — Hol terveztek legkozelebb fellepest? — A Regionalis Kulturalis Kozpont szervezi a jarasi tancversenyt, amelyen tavaly is sikerrel szerepeltunk. Ami nagyon meglepett benniinket: annak ellenere, hogy elsok lettiink es megigertek, hogy tovabbjutunk, nem kaptunk meghivot a kovetkezd korbe. A terebesieket bezzeg elvittek. Ezenkiviil szeretnenk eljutni Pozsonyba. A beszelgetes alatt korbeiilnek minket a lanyok. Szajko Katalint, az egyik „nagycsoportost“ arrol kerdem, mit jelent szamara a tanc: — Nagyon sokat jelent nekem a tanc, nem is sajnalom ra a szabadidomet, mert a tanccal szinte minden gondolatot ki lehet fejezni. Tancolni kiilonben nem ugy kell, hogy nezem magam a tiikorben, hanem lelekkel, a kozdnsegnek kell tancolni. Emellett hasznos is a tanc: formalja az alakunkat es a sziildk is nyugodtabbak, hogy ide jarunk es nem mashova. Toth Gabriellatol arra kapok valaszt, hoi mindeniitt jartak mar a csoporttal. — Nagyon sok helyre eljutottam, Budapestre, Legenyere, Belybe, Tiszacsernyobe, Levara es mindenhonnan hoztunk dijakat, okleveleket. Nagyon oruliink, ha Erika neni elvisz minket valahova. — Szerinted van meg egy olyan jo csoport, mint a tietek? — kerdem Leczo Szilviatol, a masik „kozepso csoportostol". — Kiralyhelmecen nines meg egy olyan jo csoport, mint mi, mert senki nem kapott annyi dijat, mint mi. Raadasul Erika neni sokkal jobban meg tud tanitani minket, mint mas — mondja nem kis elfogultsaggal. — Latom, a lanyok nagyon szeretnek teged. — Igen, az evek soran olyanok lettiink, mint egy nagy csalad. — Javult-e valamit a helyzet az any agiak teren? — Hat igen, a tanccsoporthoz ruha is kell, igy tamogatasra is sziiksegiink van. Ahhoz, hogy a versenyekre eljussunk, szinten penzre van sziiksegiink. Es ennel a pontnal meg kell, hogy alljak es megkdszonjem a Megbekeles Alapitvanynak eddig nyujtott segitseget. Mar evek ota tamogatnak minket, peldaul Budapestre sem jutottunk volna el, ha nem segitenek rajtunk! —Azert ne feledkezziink meg masokrol sem: intezmenyek, varosi hivatal, muvelodesi haz? — Mas nem segitett. Intezmenyek legalabbis nem. Ha valaki, akkor a sziildk. Ha nem is nagy osszeggel, de segitettek. Barmikor fordultam hozzajuk vagy egyes vallalkozokhoz, mint Feher Imre, Petrekne es sorolhatnam, rajuk lehetett szamitani. De azt sem tehetem, hogy mindennel hozzajuk szaladjak. Hiszen jol latom, hogy mar ha csak meglatnak, egnek all a hajuk, de hat azt is meg kell erteni, hogy mi csak a legjobbat akarjuk a gyerekeknek. Nem varhatjuk el, hogy peldaul a maratoni taneversenyen ugy vegyenek reszt a gyerekek, akik ot oran at tancolnak es ket kilot is leadnak, hogy meg csak ajandekot se kapjanak. Persze hogy vesszuk a kalapot, es megyiink koldulni. Milyen szep is lesz, ha majd nem koldulva kell osszeszedni a versenyre, fellepesre valot... HOGYA GYORGY
