Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-03-11 / 5. szám
Emlekezteto Marcius 12. — Hetven eve sziiletett Edward Albee amerikai dramairo. Marcius 15. — A magyar szabadsagharc 150. evforduloja. Marcius 16. — Szazhetven eve sziiletett Pavol Dobsinsky szlovak iro, nepmesegyujto. Marcius 18. — Szaznegyven eve sziiletett Rudolf Diesel nemet gepeszmernok. Marcius 20. — Szazhetven eve sziiletett Henrik Ibsen norveg dramairo, kdlto. SZIPORKAK ... ameddig egy nep engedelmeskedik, mert engedelmessegre kenyszeritik, jol teszi; mihelyt modjaban all lerazni az igat, es le is razza, meg jobban teszi... (Rousseau) Doljon hat romba minden... jojjon a vegso zurzavar, amelyben osszecsapnak a kavargo elemek... nyeljen el mindent ujra a kaosz: belole teremtodjek uj es jobb vilag! Az uralkodo reteg forradalma csak arra jo, hogy veg nelkiil fenntartsa sajat uralmat. (Babeuf) Nem ketseges: a koztarsasag alapelve, hogy inkabb menekiiljon a biintetestol nehany bunds, semhogy egyetlen artatlan szenvedjen. De vajon nem igaz-e, hogy forradalom idejen ez a boles es emberseges alapelv csak batoritja a haza aruloit? (Desmoulins) A forradalmak pedig nem szunnek meg addig, amig a mai tarsadalmi rendszert, elveiben es gyakorlatban, tokeletesen meg nem valtoztatjuk... (Owen) Marcius 15. Onerzetes nemzet vagyunk. Sze- Jetiink iinnepelni, szeretjiik, ha iinnepelnek benniinket. Gondolom, igy van ezzel minden boldogulasra vagyo kicsi nep. Hiszen nekik kisebb a lehetosegiik a megmutatkozasra. Ezert ha alkalmuk adodik ra, mindenki masnal jobban akarnak fenyleni. Marcius 15-e elegendo ok az unneplesre, de meginkabb az emlekezesre. Az emlekezes tobb az onfeledt, mamoros iinneples oromenel. Melyebb es meghittebb, de legfokepp jozanabb. Egy olyan kis nepnek, mint amilyen a magyar is, mindig sziiksege lehet a jozansagra. Meg az iinneplesben is. Hiszen az 6 iinnepe — nem mindenki szamara unnep. Meglehet, hogy eppen az ellenkezdje. De nem csupan ezert. Ady Endre irta a szazad elejen: „... keleti modon szeretjiik a tomjent. Faji biiszkesegiink, patriota kepzelgeseink iistokenel lehet benniinket legjobban megfogni. Ez a biiniink burjanoztatta fol a csahold hazafisagot. Ezert utazik rank minden csalas, amitas, hazugsag es cselvetes a hazafisag neveben. Ez a hur mindig meghat es mindig megfog benniinket. A lenyeget es a valosagot nem keressiik, mihelyst hazafisaggal csaholjak hazug modon tele a fuliinket. “ Nem art ezt most, az 1848-as magyar szabadsagharc es forradalom 150. evfordulojan is folemlegetnunk. Nalunk ugyanis illo es divat minden nemzeti iinnepet aktualizalni, a ma iigyeinek szolgalataba allitani. Igy lesz ez most is. De igy volt ez 1948-ban, a 100. evfordulon is. Emlekszem, akkor a szovjetek azzal a gesztusukkal ertek el a legnagyobb sikert, hogy visszaszolgaltattak a Vilagos mezejen elkobzott magyar szabadsagharcos zaszlokat. Egesz nemzetunk keble dagadt a biiszkesegtol. Nekem is. Huszeves egyetemistakent ott allottam a Nemzeti Muzeum lepcsojen, s mikozben Vorosilov marsall iidvozlobeszedet hallgattam, arra gondoltam, hogy lam-lam, a tortenelem megiscsak igazsagot szolgaltatott Petofmek es a marciusi fiataloknak. Most gyozott a forradalom, amelyet sajnos Kossuth is csak ,,egy kis pesti larmanak" nevezett. Ismet kikialtottak a koztarsasagot, az orszagban folyt a fdldosztas, az uj alkotmany feloszlatta a magyar orszaggyiiles felsohazat, eltorolte a nemesseg minden meglevo elojogat, s vegleg felszamolta Horthyek felfeudalis orszaglasanak csokevenyet. Egyszoval, a 100. evfordulon meg kozvetlen volt az erintkezes napi politika es 1848 emleke kozott. Magyarorszagon is megkezdodhetett a korszerii orszagepites, szomszedainkkal a tortenelmi viszalyaink rendezese. Ettol dagadt a honfiui kebeliink es fogalmunk se volt arrol, hogy a nagyhatalmak Jaltaban mar reg elkeszitettek Kozep-Europa nepei szamara „az uj uniformist“, amelybol majd hosszu ideig nem bujhatnak ki, mi pedig, Ady szavaival elve, honfiui bodulatunkban „a lenyeget es valosagot nem kerestiik... “. Azota Kozep-Europa tajain sok minden tortent. Volt 1956, 1968, 1989. Mara elvekonyult a kapcsolat 1848 es a mostani napi politika kozt. Tortent egy es mas, amit Jaltaban maskepp terveztek, de az itt elo nepek meg mindig Jalta szakadozott uniformisaban feszengnek. Mint ahogy 1848 utan is visszatert a Szentszovetseg szelleme, es Bees egyforman osztott jutalmat vagy biintetest egykori „szovetsegeseinek“, „ellensegeinek“. De azert az „egy kis pesti larma“, 1848. marcius 15-e megse mult el nyomtalanul, mint ahogy 1956, 1968, 1989 tortenesei se voltak hiabavaloak. A jobbagysagot tobbe visszaallitani mar nem lehetett, es a torveny elotti egyenloseget se lehetett megsziintetni. A 12 pontnak ezek az alapveto vivmanyai olyan mely gyokeret eresztettek, hogy ezeket 1848 utan se lehetett a jognak kertjebol kitepni. Es ez a lenyeg! A vilag — es benne a magyarsag — egy kicsit elobbre jutott. Az igaz, hogy a sajtoszabadsagot ismet eltoroltek, de a torekeny jognak amugy is csupan a konszolidalt polgari tarsadalmakban van hatasos ertelme. Peldat szolgaltatott erre Kossuth is, aki 1832- ben meg azt irta, hogy „ FegyeneA el mindent toliink, csak a szabad sajtot adjak meg, s nemzetem szabadsaga, nemzetem boldogsaga felett ketsegbe nem esem. Kzgy nyomtatasi szabadsag, vagy a szabadsag elnyomasa. Itt kdzeput nines... Ugyanez a Kossuth a hatalom birtokaban mar aprilisban betiltotta Tancsics lapjat, a Munkasok Ujsagat, kesobb pedig a Marcius Tizenotodiket. A lap szerkesztojet, Petofi baratjat, Palffy Albertet pedig „lazitasert“ birosag ele cipeltette, s ha idokozben Gorgey Vilagosnal le nem teszi a fegyvert, bizonyara fobe is loveti, mint ahogy Robespierre is lefejeztette az ot biralo ujsagirokat a francia forradalomban. De hat ilyen a politika „alul- es felulnezetbol“, s ezt ma sem art felemlegetniink, amikor a magyar szabadsagharc 150. evfordulojan a marciusi fiatalokra emlekezunk. SZOKE JOZSEF Toth Lehel illusztracios felvetele
