Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-12-03 / 24. szám
Egy porrol, a sarkanyrol es a rokarol E — A nagy ar hozott ide, es nem mehetek el, es igen nagy gyotre.emben vagyok a hoseg rniatt. Kerlek teged, segits. Koss a lora, s vigyel szokott ‘helyemre1. Sok aranyport adok neked, s igen gazdag leszel. Megsajnalta a por a sarkanyt es felemelte a lora, megkdtotte, hogy le ne essek a lorol, es az o szokott helyere vitte. Mikor a lorol levette, mondta a sarkanynak: — Ihol immar lakohelyeden vagy. Add meg az aranyport, amit nekem igertel. Felelte a sarkany: — Micsodat kersz, rossz por? Ezert adjak-e aranyport teneked, bogy erosen megkdtoztel, olyannyira, hogy keveset, mert megeszlek. Mondta a por: — Sarkany uram, te magad kertel, hogy lovamra kotozzelek! Azonkozben odaert egy roka, es kerdezte oket, miert vesztek ossze. Felelt a sarkany: — Jo roka, te legy biro koztiink! Im e rossz por erosen megkdtozdtt, lovara felkotott, es a sok tovis es bojtorjan kdzott hordozott, mig ide, erre a helyre hozott: itt immar ledobott, es aranyat kivan tolem, es verseng velem. Felelt a por: — Halid meg, jo roka uram: az uton jarvan a szarazon talaltam a sarkanyt, es ott gyotrodott a verdfenyben. Es midon nekem konydrgdtt, megsajnaltam, megkdtdttem es a lora tettem; akkoron aranyat es nagy gazdagsagot igert nekem. De mivelhogy immar lakohelyere hoztam, a jot gonosszal akarja megfizetni, es meg akar enni. Lassad, ez az igazsag. Mondta a roka biro: — Nem jol cselekedtel, hogy a jambort megkdtozted. Mutasd meg, mint kotozted meg! Ezutan tudok majd iteletet mondani rola. Megkdtozte ezert a por a sarkanyt. Es megkerdezte a roka a sarkanyt: — Igy kdtozott-e meg? Felelte a sarkany: — De szazszor kemenyebben! Mondta a roka a pomak: — Kosd jobban, hadd lassam! A por minden erejet dsszeszedte, es igen kemenyen megkdtozte a sarkanyt. Ismet megkerdezte a roka a sarkanyt: — Ily kemenyen megkdtdzott-e? Felelte a sarkany: — Szinte mint mostan. Mondta a roka: — Im, kimondom az iteletet. Ez a ti torvenyetek. Az ember teneked szolgalt, sarkany, es hazahozott ide. Te pedig aranyat igertel neki, s azutan meg akartad enni es a jotetelt gonosszal megfizetni. Ezert te, ember, iilj fel lovadra, es menj utadra, ahova menni akarsz. Es hagyd itt a sarkanyt a verdfenyben, hadd forogjon a kotelekben, es hadd gyotrodjek. Mert igy kell a haladatlan latomak, ki a jot gonosszal igyekszik megfizetni. Es mind a roka s mind az ember elmentek dolgukra. A sarkany megkotozve maradt, es ehen halt. gy sarkany lakott a folyoban, es midon igen nagy zaporok jottek, a vizek igen megaradtak, a sarkanyt elvitte a viz messze. Mikoron megapadt a viz, szarazon maradt a sarkany, de nem tudott elmenni. Ott gyotrodott sokaig a verdfenyben, midon ratalalt egy szegeny por egy lovon, es megkerdezte tole: — Mit gydtrddol ott? Mit forgasz? Felelte a sarkany:
