Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-11-19 / 23. szám
Marafko Laszlo TORTENELMI KUKKOLO regenyreszlet „A Nepfia Part elndke, dr. Strumpf Geyza drommel latja Ont a part jotekonysagi baljan. (Hotel Sun, megjelenes az alkalomhoz illoen)" Kukkolo sarkig tarta a ruhasszekreny ajtajat: sotet 61- tony (a nadragjat kihi'zta), egy tweedzako (nagyon szerette, de kopottas az ujja es az alkalom...), egy farmerdzseki, egy szfnes nyari zako, puloverek... Nines mese, kolcsonzobe kell menni. A mellekutcaban, egy body building szalon helyen megnyilt uzletben az arak mellbevagtak: a szmokingert egy hetvegere annyit kertek, amennyiert egy hasznalt oltonyt vehetett volna. De nines mese, ha lud, hat legyen telt, mikent a tukorbol visszanezo arc, enyhen bszulo hajjal, amire (allitolag es barcsak igy lenne; harom felkialtojel III) buknak a tinedzserek. Am a szmokinghoz megsem illik vastag talpu utcai cipot venni, amiben esoben szokott caplatni, sem a szijbol fuzott felsoreszut, meg a belebujos kitaposottat. Egyet biztosan senki sem fog huzni: a megmacskasodott boru jo oreg bakancsot, amiben — mikor meg megvolt—a Wartburgot szokta szerelni. Kiment a WC- be, ahol a polcon a maga meghitt mocsarszagaval ott dfszelgett a huseges darab. Nemi borzongassal felhuzta. A szmoking fenyes anyagarol lagyan siklott tekintete a rusztikus labbeli re. Elkepzelte a varhato hatast, s a fel ulmulhatatlansag diadalmas erzese huzott at rajta. Az ominozus napon a csalad notagjai pi'rban es konnyben furdo orcaval a bucsukbszbneset sem voltak hajlandok fogadni. Pedig a felesege kilatasba helyezte, ha normalis cipot huz, akkor kesz vele tartani (hoho, a nagyestelyi berleti di'ja ketszer akkora, mint a szmokinge — sikoltott Kukkolo felettes enje). Kukkolo taxival ment az elegans szalloda ele. A Iondiner kinyitotta a kocsi ajtajat, a fotocellas forgoajtoig kiserte, blazfrt arccal hagyta, hogy Kukkolo a zsebebe esusztasson egy papi'rpenzt (a fiu csak ejfel utan, atoltdzeskor vette eszre, hogy reklamcelra nyomtatott szazas volt, Kukkolo lanya hozta haza kotegben az iskolabol). A kiberelt termekhez vezeto ajtonal ott allt a Nepfia Part teljes vezerkara. Dr. Strumpf meglapoqatta Kukkolot: — Tudtam, hogy eljossz — Kukkolo nem emlekezett, hogy valaha is barmely oldalrol kfserletet tettek volna a tegezesre. A vezetosegi tagok tartozkodo arccal kezet fogtak vele. A ki ncstarnok pi I lantasa esett eloszor a cipore. A tobbiek tekintete kovette az iivegesedo pillantast, s megallapodott a meghatarozhatatlan szfnu disznoboron, sarkaban a ket rozsdasodo szegeccsel. Majd onnet Kukkolo artatlan arcara siklott. Dr. Strumpf probalta megtalalni a hangot: — Na hallod..., na hallod—es nyeldekelt. — Nem baj, majd beultetunk a draperia moge az asztalnal. — Tancolni szeretnek — mondta Kukkolo nyugosen. — Allitolag nagyon jo a dobos. — Mifele dobosrol beszelsz, ker lek? — es dr. Strumpf intett a tobbieknek, hogy hagyjak magukra oket, kozben a kulonterem fele terelte volna Kukkolot, aki nem volt hajlando tudomast venni a diszkret navigaciorol. — Eloszor is szerzunk egy lakkcipot. — Nem fog menni — mondta Kukkolo. _ ? —Amputaltak a nagylabujjamat, s egyedul a bakancs vedi. — Atyaisten! Meg ez is. Es nincsenek fajdalmaid? — Vannak, de a neppel tuzon-vfzen at. — Na de vannak kivetelek... —Az vagyok en. Elvegre johettem volna szoges bakancsban is. — Az milyen? —A talpan jancsiszogek vannak, hogy a jegen ne esusszon. — Kukorica Jancsi-szogek... — Nem. Reces feju jancsiszogek. Egy kicsit kopog, keringonel persze esuszik. —Atyaisten—dr. Strumpf kigombolta az ingnyakat.—Veled is torokot fogtunk... Nem mondom, extravagans alak vagy, kerlek... — Extravagany. — Nekem most vissza kell mennem a fogadobizottsaghoz. Itt vannak a nagykovetek. Kukkolo elvegyult. Percek multan a bait nehany, tort magyarsagu mondattal megnyitotta az alsokatzenjammi foherceg. Mellette allt a melyen dekoltalt fenseges asszony. Delceg ifjak palotast kezdtek jarni. „Remelhetdleg a felfuggesztes nem hagy kfvannivalot maga utan“ — gondolta Kukkolo a dekoltazsra osszpontositva. A fotosok villogtak, dr. Strumpf kezet szoritott a foherceggel, a fenseges asszony kivillantotta a beultetett porcelan fogsorat. Kukkolo elorelendult. Futolag meg erzekelte a Nepfia Part fotitkarhelyettesenek pani remuletet, de az mar legfeljebb levegoben uszva, beesuszo szerelessel tudta volna megakadalyozni az akeiot. Kukkolonak az elkepedt arc lattan villant be, hogy honnan ismeri ezt az alakot: meg a regi idokben politikai nagyrendezvenyek civil gardistajakent latta a tevekozvetftesekkor. Kukkolo egyenesen a fenseges asszony ele kopogott, melyen meghajolt, karjanak fve egykent kepezte le a spanyol udvarban szokasos udvozlestes a thaifoldi nepi tancosok kimert kezmozdulatat. A fenseges asszonyban a kulbnos koreografia lattan osi nemesi bsztonok mozdultak meg (a rossznyelvek szerint eveken at elbkelo kaszinok barpultjan ulve gyakorolta a meltosagot), s jovahagyo mosollyal kovette a parkettre lovagjat. Dr. Strumpf area olomotvozetekere emlekeztetett, a herceg felvonta a szembldoket, az jarhatott a fejeben: „A nep, az istenadta magyar nep, megis csak az en nepem. Is.“ A zenekar angolkeringobe fogott. Kukkoloban regmult tanciskolai orak boldog emleke ebredt, „behuzta“ tehat a nagysagos asszonyt, szugyeben (keze ugyeben) erezte a fuzo kemeny halcsontjat, a markas parfumillatban furdo omlatag, remego, elveteg keblek foie hajolt, s csodak csodaja, laba rogton ratalalt az angolkeringo lepeseire. Meg Saci neni, atanctanarno hangjat is hallani velte. A kavargo arcok koze neha belevagodott a fotitkarhelyettes eltorzult fizimiskaja, amint hang nelkul artikulalva probalja ravenni valamire, amint a szajarol leolvasta: „Abbahagyni, abbahagyni!“ De Kukkolonak esze agaban sem volt, elvezte a lendulet mamorat, szinte repult, az uri kozonseg tobb tagja a parkettre perdult, az elismero zsongas a felseges asszony suhogo nagyestelyije alatt megvillant, mint baljos jel, az otromba bakancspar. Volt, aki kacaraszott, masok meltatlankodtak, a partelnok a gyanutlan foherceget a dohanyzoterem fele kalauzolta. A zenekar —erzekelve a hangulatot—becsi keringore valtott. „Ha csak ez kell nektek“ — es Kukkolo is valtott. A felseges asszony franciaul megkerdezte, nemtalalkoztak-e mar valamikor, de Kukkolo magyarul csak annyit valaszolt: „Tanc kozben nem beszeliink, mely belegzes!" es mar suhantak is. A jobb szelen allo biedermeir kanapeig. A parkettre ugyanis valamilyen apro nedvessegfolt kerult, talan egy virag szirmatol, ezt Kukkolo a bakancs vastag talpan keresztul nem erezhette, csak azt, hogy a viszkozitas (mily szep, regi, egyetemi fogalom is!) hirtelen megvaltozik, majd uszni kezdtek a balteremben. A nok felsikoltottak. Kukkolo a levegoben megprobalta ugy iranyftani a mozgast, hogy legalabb a karja ne torjon el megerkezeskor. Mit ad isten, sikerult. Bakancsa kemenyen koppant kanape lababan, combja az oldalanak utkbzott s felfogta az utest, o maga fel terdre erkezett, de meg a levegoben ugy kormanyozta partnered hogy a nagyestelyi vezersikja altal iranyftva a pamlag puha reszen landoljon. Nemi nyekkenes aran sikerult. „Parbleu“ — nyogte a fenseges asszony. Kukkolo, mint egy spanyol lovag, a pamlag mellett terdelt, akarha igy koreografalta volna meg a bal hoppmestere. Am pantalloja felcsuszott, s mindenkinek, aki eddig csak talalgatta, min rbhognek az elso sorban allok, nyilvanvalova valt a moraj oka, a ket balettbakancs a szegecsekkel. Kiveve a fenseges asszonyt, aki a tiillfatylak kozt pihegett. Dr. Strumpf karjat nyujtotta a fohercegnenek, s angolul egy frissi'tore invitalta. Csak ugy, mellekesen viszont sipcsonton rugta Kukkolot, aki meg mindig terdelt, mert erzese szerint a combizma meghuzodott. Odaert a fotitkarhelyettes, a hona ala nyult, kozben jol belecsfpett. Kukkolo felszisszent, s mivel az ismeros erzest utoljara a grundon erezte, reflexszeruen a tomeggel ellentetes oldalon huvelykujjaval belecsapott a fotitkarhelyettes lagyekaba, aki derekszogbe hajolva belefejelt a fenseges asszony altal iment elhagyott plusskanapeba. Kukkolo egy lathatatlan pihet elhessentve a szmokingjarol meg annyit mondott az utana kapo fotitkarhelyettesnek: — Ha nem akarod, hogy elmondjam, mit csinaltal az atkosban, akkor a helyeden maradsz. S ez meg egy-
