Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-09-10 / 18. szám

Em Szeptember 15. — Szazharminc eve sziiletett Petr Bezruc cseh koltd. Szeptember 17. — Szaznegyven eve szii­­letett Konsztantyin Ciolkovszkij orosz tudds. Szeptember 19. — Szazkilencvenot eve sziiletett Kossuth Lajos. Szeptember 20. — Szaz eve sziiletett Tamasi Aron, erdelyi magyar iro. ... ki lassan jar, tovabb er, Kell enni, inni is, kar a nagy vagtataser’. (Racine) A gyorsasag sziikseges, a siet­­seg karos. (Szuvorov) A kesedelem veszedelem. Jobb keson, mint soha. (Livius) ... ha az ember nagyon sokaig halogat valamit attol valo fe­­lelmeben, hogy ez nem fog si­­keriilni, e felelem emlekenek hatasara vegiil is tobbnyire sebbel-lobbal viszi vegbe a dolgot. (Retz) Ki koran fekszik es koran eb­red, Gazdagon, bolcsen, sokaig el­­het. (Franklin) A boles ember torvenye az: ... a termeszet rendje szerint el es cselekszik. Cselekedj a termeszet rendje szerint, sose eroszakold a dolgokat, ne keresd a tulzott elvezete­­ket, lasd meg a nagyot a kicsiny­­ben, lasd meg a sokat a kevesben, a rosszat is joval viszonozd. (Lao-Ce) Meglatogattam az uj pozsonyi Korzot. Nem az. Nem korzo es nem is igazan Pozsony. Bar ez utobbit kivannak megjeleniteni a felallitott szobrok, plasztikak (a kukkolo csatomalako, Schone Naci, Napoleon piheno katonaja stb.). Kresanek varosatya szandeka, hogy ujraelessze az egykori Korzot, nem teljesen sikeredett. Nem sikeriilhetett. A regi Pozsony nines tobbe. Kicsere­­lodtek lakoi, mas a szellemisege. Mas a kdzonseg, a komyezet, a legkor. A hangulat se korzohoz illo, bar az epii­­letek tobbsege a regi a Mihaly utcan, Ventur, Nyerges es Halaszkapu utcan, Fo teren. Amit az elesztgetok letre­­hoztak a tortenelmi varosnak nehany utcajaban, inkabb turistamarasztalo, iicsorgo negyed — elegans vendeg­­latoiipari letesitmenyekkel es rendki­­viil magas arakkal —, amilyen min­­deniitt van a vilagon. Nem mondom, ez is kell. Csakhogy ez nem az egyko­ri pozsonyi Korzo. Igy hat egy illuzio­­val ismet szegenyebbek lettiink. Erez­­tek, erezhettek a varosatyak is, hogy lehetetlent akamak, mert eppen ott akadtak el, a Halaszkapu utca torka­­ban, ahol a klasszikus Korzo, a regi Pozsony Setatere kezdddott, a mai Hviezdoslav ter also vegeben, ahol a szinhaz all. Ez a ter volt a hajdani Po­zsony igazi korzoja, fel egeszen az Halterig, ahol a ter sarkan a Korzo Ka­­vehaz ma is orzi az emleket. A ter ne­ve is ez volt: Setater. A pozsonyi Korzo a mult szazad vegen, szazadunk elejen elte viragko­­rat. Kortiinet volt ez akkor. Nem le­­ledzett abban az idoben varos, mely­­nek ne lett volna legalabb egy icipici, nyulfarknyi korzoja. A vasamap del­­utani, esti seta ugyanis hozzatartozott a soha, sehol ki nem teljesedett polga­­ri eletmodhoz. Legalabb hetente egy­­szer mindenkinek meg kellett mutat­­nia, hogy 6 is valaki, van mit a tejbe apritania, telik a legujabb divat szerint varratott ruhara, sajat fogatra vagy legalabb berkocsira, es beiilhetnek a cukraszdaba, vendeglobe, s ott zold­­hasu bankot huzhatnak a ciganypri­­mas vonojaba. Mindenki kergette az almot. A ter amyas fai alatt szigoru tekintetii apak, szep asszonyok setaltattak nyild szep lanyaikat. Szende urilanyok, rozsa­­szin, egszinkek kisasszonykak, Amor­­godrocskevel az arcukon, pici cipello­­ben tipegtek a setany sima flaszteren. Ruhajuk tiinderi, emyojiik esupa fo­■sH ; * dor, kalapjuk rozsa es toll, labuk libe­­go, jarasuk tancos vagy bamulatosan rejtett, akar a szelhajtotta ordogszeker fiitasa, de a mogorva papa, a szigoru mama oldalan setalva is jol ismertek mindazt a szerelmi rafineriat, amelyet seta kozben ajakkal, szemmel, fejjel tovabbitani lehetett a setapalcas aranyiljak, a kiirtokalapos gavallerok, a kardjukat csorgetd nyalka kadetok fele. Az iljusag talalekonysaganak ak­kor se vethetett semmi gatat. De voltak a pozsonyi Korzdnak fe­­lejthetetlen pillanatai is. Nemcsak amikor Eszterhazy herceg kocsikazott vegig fenyes fogataval a Promenaden, nem is akkor, amikor V. Karoly 1918 juniusaban utoljara megmutatkozott a pozsonyiaknak, hanem amikor Fedak Sari attetszo csipkeszoknyajat, Honti Hanna tollas kalapjat lebegtette a csin­­talan dunai szel a Setater fai alatt. He­­tekig volt mit meselni a varos holgye­­inek, aranyiijainak. E korzon kivul, ahol mindig szolt a katonazene, volt Pozsonynak egy ma­­sik korzoja is, a bakak, cseledlanyok, iparoslegenyek setanya a mai Szlovak nemzeti felkeles teren, fel a Korhaz utcatol a Szeplak utcaig. Itt, a hajdani Vasarter eszak-keleti oldalan hullam­­zott minden vasamap delutan az a tar­­ka tdmeg, amely kiviilrekedt a koronazovaros tiindervilagan. Mert amig a gazda korzozott, a cseledlany, az inas, a szolgalegeny is szabadot ka­­pott. Veliik egyiitt koptattak itt a flasz­­tert a kereskedosegedek, videki dia­­kok, kocsisok, villamoskalauzok, gaz- I gyari munkasok, kikotoi rakodomun­­kasok es a halvanyarcu munkas­­lanyok, akik talan mert silany volt a ruhajuk, kopott a cipojiik, alkonyat elott sohase leptek az utcara. Vasamap delutan ez a tarka tdmeg valosaggal megreszegiilt. Mindenkit szoritott az ido, a kimeno ropke orai­­nak edes bromere vagytak. Szamyat kaptak az almok. A mamoros had fe­­lett magyar, szlovak, nemet szavak ropkodtek. Ki tbrddott azzal, ki mi­lyen nyelven beszel. A feher borii, szoszke morva lanyok, a kedves malcsik gagyogtak egy kicsit magya­­rul, egy kicsit nemetul, es barkivel szi­­vesen ismerkedtek; a Csallokoz, | Matyusfold szeles szoknyas magyar lanyait az uniformis csabitotta, a szlo­vak lanyok iparoslegenyre vadasztak, s valamilyen csoda folytan mind- I annyian szot ertettek egymassal. Ugy eltek, mintha elore lapoztak volna a tortenelemkonyvekben. Pedig „tudat­­lanok“ voltak. Bar ki tudja, hoi kezdo- I dik, hoi vegzodik az emberi mtivelt­­seg. Talan bizony a nemzeti gogtol mentes letben. SZOKE JOZSEF- kethetente rnegjelend csaladi lap. A kovetkezo szam 1997. szeptember 24-en jelenik meg. A cimlapon Deak Terez felvetele. Foszerkeszto: Szoke Edit A szerkesztoseg cime: Priekopnicka 15., 822 07 Bratislava. Telefon/ Fax: 07/244 769. Kiadja a Megbekeles Alapitvany. A lap a Szlovak Koztarsasag Kulturalis Miniszteriuma, valamint a Megbekeles Alapitvany tamogatasaval kesziil. Nyomja a LAMA PRESS nyomdavallalat. Regisztracios szam: 1596/97. Terjeszti a PNS, a D. A. Czvedler Kft. - Samorin, valamint maganterjesztok. A szerkesztoseg a beerkezett keziratok szerkesztesenek, roviditesenek jogat fenntartja, keziratot nem oriz meg es nem kiild vissza. A kdzdlt irasok nem feltetleniil tukrozik a lap velemenyet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom