Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-09-10 / 18. szám

Festotabor Borsiban „Muveszek vannak, csak nehez rajuk talalni"—mondta valamikor Renoir, es minden bizonnyal elgondolkodtato, va­­jon a festovilagnak, a muveszetparto­­loknak vagy a nagykozdnsegnek ci­­mezte-e gondolatat. A Borsi kozsegben augusztusban megrendezett nyari fes­­totaborban mindenesetre sem festok­­ben, sem partolokban, sem kozdnseg­­ben nem volt hiany. A Megbekeles Ala­­pftvany altal tamogatott talalkozora mintegy kettucat kozep-eurdpai festo erkezett, jelen letukkel is rangot adva az uj kezdemenyezesnek. A tabor muve­­szeti vezetoje Tiszai Nagy Menyhert, akit mar ismernek lapunk olvasoi: az d jovoltabol ismerhettuk meg Aranyos­­apati alkotoit. — Kinek a kezdemenyezesere indult a tabor, es milyen alapon tortent a festomuveszek meghivasa ?—ker­­dezem egy kellemes, szunyogmen­­tes delutanon. — Elsosorban azert szerveztuk, mert mar regen volt festotabor, hiszen a Ticce klub gyakorlatilag nem letezik. Az utobbi evekben mar tobben ugy erez­­tuk, hogy nem teljesftette azt a funkci­­ojat, amelyet szerettunk volna. 1992- ben indult el Aranyosapatiban az alko­­tohaz, amely kielegftett ugyan egy igenyt, de meg mindig nem azt, amit mi szeretnenk, vagyis hogy itt, ezen a vi­­deken is legyen otthonuk a kepzomu­­veszeknek. Erre persze nem volt fede­­zet. Amikor komolyabban kezdtu nk tar­­gyalni ezekrol a kerdesekrol a Megbekeles Alapftvannyal, akkor fo­­galmazodott meg a gondolat, hogy itt is kellene szervezni egy alkotohazat. Al­­kotohaz ugyan nem lett, mert az azert egy kicsit dragabb mulatsag, de az al­­kototabort sikerult osszehozni. — Ki mindenkit hivtatok meg, ha csak egy par nev erejeig is... — Mint emlitettem, elsosorban az itte­­ni, kelet-szlovakiai kepzomuveszeker­­dekeben szerveztuk a tabort, ami azon­­ban tavolrol sem jelenti azt, hogy csak es kizarolag ok vannak itt. Nem lehet es nem is akartuk oket megfosztani a ta­­lalkozas lehetosegetol, a regi baratsa­­gok meghitt beszelgeteseitol, igy terme­­szetesen a regio alkotoi mellett meghf­­vast kaptak a barati kor tagjai is. Kolozsvarrol Pocsai Andras, Igor Holas Pragabol, aki azert megiscsak ide tar­­tozik egy kicsit, hiszen innen nosult, Ju­­hasz Erika Budapestrol, de hogy az it­­tenieket is emlitsem, itt van Nagy Zol­­tan, Suchoza Jozsef, Vasko Jozsef szobrasz, Erdelyi Bela, Remak, es meg sokan, akik valamikeppen igenis kotod­­nek ehhez a videkhez, meg ha Nyfregy­­hazarol jottek is. — Mit jelent a festonek egy ilyen tabor, egy ilyen talalkozas a tobbiekkel? — 6, hat nagyon sokat. Mar maga a hely ad egy szentseget. Mar az maga egy tema. Ezenkfvul termeszetesen nagyon sokat beszelgetunk, nezzuk, ki hogyan old meg egy-egy helyzetet, feladatot. Vannak itt fiatalok, akik szin­­te nyaggatjak az embert, hogy segftsen, mondjon egy par szot, es vannak ama­­torok, akik csak ilyenkor, hobbibol fes­­tenek. De ok sem zarkoznak el, meg­van az egesznek a szellemi nivoja s mindenki szivesen veszi a kritikakat. — Emlitetted, hogy a Ticce tabor nem mukodik. Van-e remeny arra, hogy akar ez vagy valamilyen mas festo-, illetve kepzomuvesztabor allando­­suljon? — Remeny hogyne volna, hiszen a Bodrogkozben mindig is voltak tehetse-Hajdu Jeno, a II. Rakdczi Ferenc Emlektarsasag elndke udvozli a resztvevoket pitvanynak. Az alapitvany aztan a ke­­sobbiekben az altala mukodtetett irodak szekhelyei n szeretne kiallftasokat szer­vezni az alkotasokbol, tehat Kiralyhelmecen, Kassan, Szepsiben, Rimaszombatban stb. Ezzel egyreszt bemutatkozik az alapitvany, masfelol pedig beveteli forrashoz is juthat, amelyet kesobb megint csak a muveszet tamogatasara hasznalhat fel. — Elhangzott, hogy szer­­vezes es muveszek re­­szerol nines akadalya egy ujabb tabornak, mindez csak penz ker­­dese. Tudja-evallalniaz alapitvany az ilyenfajta kezdemenyezesek ta­­mogatasat? — Az alapitvany kuratoriu­­ma egyhangulag azon a velemenyen volt, hogy szukseges es tamogatni kell az ilyen kezdemenyezeseket. Ha jovdre is lesz ra penz, akkor nines akadalya annak, hogy akar itt, akar Gdmorben, akar a Csallokozben szervezzunk meg egy hasonlo tabort. Bar a nap mar lemenoben, a taborban csak egy paran lezengenek, tobbseguk a kornyeken dolgozik, s csak estere ter haza. Pocsai Andr^st az emeleti szo­­baban talalom, eppen pihen. — Milyen tapasztalatokat szerzett itt Borsiban? — Kitunoen erzem magam, nagyon tetszik a kornyezet, a var, amely az em­bert alkotasra keszteti. Rakoczi szelle­­me itt lebeg a falak kozdtt. Eddig mar ket kepet sikerult festenem a varrol. Megfestettem Rakdczi kepmasat is, ahogy en latom ot. — Hany kepet lehet a tabor ideje alatt megfesteni? — Ez egyenenkent valtozik. En tfz-tizen­­dt kepet is megfestek. Az uj kornyezet megsokszorozza az ember erejet, es nagyobb teljesftmenyt er el. — Nem nagyon faraszto? — De igen, ugyanakkor lelki feludulest es boldogsagot is jelent. HOGYA GYORGY A szerzo felvetelei ges emberek, hogy csak Branna Jozse­­fet emlitsem, mas dolog viszont az anyagiak bebiztositasa. — Tehat csak a penzen mulik? — Igen. Ha van penz, akkor a szerve­­zes nem problema. Ivanega Ivan mdrnok, a Megbekeles Alapit­vany ugyvezeto igazga­­toja, a tabor egesz ide­je alatt lelkesen intezte a taborral kapcsolatos ugyeket, furikazta mu­­veszeket, o volt a tabor egyik mindenese. — Mintegy kettucat fes­­to dolgozik a tabor­ban. Mi lesz az itt ke­­sziilt alkotasok sor­­sa? — Az alkotok tudjak, hogy mikent ez szokas, az itt keszult muvek ko­­zul egy parat felajanla­­nak a szervezoknek, te­hat a Megbekeles Ala-Tiszai Nagy Menyhdrt orgonal

Next

/
Oldalképek
Tartalom