Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-07-16 / 14. szám
Balogh lldiko* TEADELELOTT A homoksarga haz falan ott himbalodzott ket hosszu kotel a tetorol leeresztve. Epp a negyedik emeletnel ult Soder a kotelekhez erdsitett deszkan, amirol vekony spargan egy vodor logott le. Ebbe martogatta bele a pemzlijet, es nagy karcsapasokkal tiizsargara festette at a hazfalat. Mellesleg a nap is halvanysargan hunyorgott le az oktoberi egrol.- Priiszok - szolalt meg hirtelen Soder, ami nala annyit jelentett, hogy egy jo nagyot pruszkolt. Akkorat, hogy a tiisszentes hangja, mint valami pingpong labda, a haz falahoz iitodott. Ott is priiszkolt egyet, es visszacsapodott Soder fulebe, aki szomoruan ismerte fel a megfazas elso jelet. Aztan serenyen tovabb festett.- Hol van mar a tavalyi oktober! - sohajtott Lamentalia.- Akkor meg nehany mehecske is itt dongicselt - es a nyitott ablaka fele pillantott, ami epp a negyedik emeleten volt. Lamentalia szelloztetett, es ilyenkor vegezte el a kedvenc delelotti tomagyakorlatat is. Ez abbol allt, hogy spargaiilesben az egyik kezevel fesiilkddott, a masikkal meg a tizorai teajat kavargatta. Most meg azzal is megnehezitette a dolgat, hogy fulere egy-egy par cseresznyet akasztott, es igy egyensulyozott.- Priiszok - billent meg Soder a deszkajan. - Priissz- es Soder tusszentese mar be is pingpongozott a nyitott ablakon at; magaval sodorva a fiut is. Am Soder nagyon talpraesett volt, es Lamentalia szobajaba kiilonosen jol sikeriilt bezuhannia: epp talpra esett. Igy hat ott allt a lany elott; jobb kezeben a pemzli, bal csuklojan az osszegabalyodott sparga. A sparga vegen pedig az ablakparkanyon fennakadt vodor, ami batortalanul imbolygott.- Egy nagyra nott mehecske - kialtott fel Lamentalia, amint meglatta Soder sarga festektol foltos arcat es ruhajat. - Vagy inkabb egy dongo? - remult meg. - Es epp nalam? Hess, hess! - es a flu fele dobta a fesujet. Soder meg, ahogy a bal kezevel az odarepiilo fesu utan nyult, a csuklojara tekeredett sparga hirtelen elszakadt. A vodor megbillent, es a tuzsarga festek kifolyt a szoba padlojara. — Hiszen ez mez! - Lamentalia a spargaulesbol egy nagy terpeszt csinalt. - Szoval errol van szo! Egy besurrano tolvajdongo vagy. Majd adok en neked! - es hozzavagta a teaskanalat is. Soder a meglepetestol szohoz sem jutott, csak egyre a fejet razogatta tagadolag. Ettol aztan a homloka tctejerc fogott frufruja idcoda csapodott. Fckete haja amugy is csupa festek volt.- Nines meze es penzem sem, hiaba szegezed ram a fullankodat- folytatta Lamentalia, a fiu kezeben meredo pemzlire celozva. - II- letve csak ez a mezes team van. Cseresznyes tea - es leakasztotta fulerol az egyik par cseresznyet, majd szemenkent belepottyantotta a cseszejebe. Sodert elfogta a sarga irigyseg. Ez a lany meleg teat iszogat, mig 6 a megfazas negyedik jelevel kiiszkodik! Ugyanis ez a zabolatlan „priiszdk“ negyedszerre is az orrat csavargatta. S hogy elterelje errol a figyelmet, inkabb koriilnezett a szobaban. Bordasfal, alatta ket matrac, szobabicikli, mennyezetrol logo gyiiruhinta, es a helyiseg sarkaban egy hintaid. Egyszdval ugy volt berendezve ez a szoba, mint egy kisebb tomaterem.- Tetszene, mi? - kerdezte Lamentalia, amikor eszrevette, hogy Soder hosszan bamulja a hintalovat. - Nem tolvajnak valo - es elvezettel szurcsolgette a teajat. - Egyebkent jo lenne, ha vegre kisurrannal innen. Mintha csak a falnak beszelt volna, es ugy latszik, ez jutott eszebe Sodernek is. Odalepett a szoba falahoz, es nehany helycn megkopogtatta, akar egy kis harkaly.- Itt nincsenek gilisztak, legfeljcbb a eseresznyemben - kotnyeleskedett Lamentalia, es hamarjaban le is kapta fulerol a masik part. - Miert kell neked mindenbe beleszolnod? - fordult Soderhoz. - Most aztan sikeriilt bogarat iiltetned a fulembe - es megvizsgalta, hogy nem maszott-e bele a fulcimpajaba valami gilisztafele. Ekozben Soder drommel nyugtazta, hogy a szoba fala festheto allapotban van. Pemzlijet megforgatta a maradek festekben, es egyenest a hintaldhoz iigetett. Egy sargarigot festett foie. De nem erte be ennyivel. Felkeriilt melle meg egy szep peldany sargadinnye, es egy terebelyes sargabarackfa, az again sok eredezo gyumolccsel. „Ebbol lesz csak igazan pikans tea“! - gondolta. Es gyorsan felrajzolt egy teahazat is.- Mi lesz a citrommal? Vagy talan a konyhabol hozzam be a citrompdtlot? - erdeklddott Lamentalia, mialatt koriilszokdelte a szobat. Hol labujjhegyrc, hoi meg egeszen magasra ugrott, hogy ez a gyakorlata se maradjon ki a delelotti tornajabol. Soder letette pemzlijet a padlora, es kibontotta frufrujat. Nehany nyakkorzesscl meglazitotta izmait, majd elcsigazva a bordasfalhoz ment es fellogatta magat. A hatesigolyai apro roppanasok utan kiegyenesedtek. Soder megkonnyebbiilt, es a festektol mar majdnem teljesen sarga arcabol csak a szeme villant ki. Ferdevagasu volt, mint egy kis kinainak.- Priiszok... - szolalt meg hirtelen elhalon, es Soder lepingpongozott a bordasfalrol. Lassu hullamokban elteriilt az alatta levo matracon, es mar aludt is.- Ez hat az idei oktober! - allapitotta meg Luzsica Arpad illusztracioja
