Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-26 / 2. szám

Az anyanyelv szereteterol, apolasarol mar annyi szepet, szivhezszolot irtak, es szoban is szamtalan boles fejtette ki rola velemSnySt. Megis teljesen m£s, ha konkret szemely ta­­pasztalatait, legbensobb erzeseit ismerjuk meg e mindenki szamara „legszentebb“ dologgal kapcsolatban. Dr. Tam£s­­ne Gal Viola kandidatus tobbszor keriilt valaszut el6, nehany­­szor probara tette dt a sors, de „megis magyar maradtam“— vallja nem kis buszkeseggel. fokepp idot, hogy bizonyfthassak. Pedig nekem minden vagyam az volt, hogy a foiskola elvegzese utan visszaterjek a falumba, ahol az ovo­­daban es az alapiskolaban ujra ma­­gyarul beszelek majd a gyerekekkel es persze kozben szlovakul is meg­­tanftom oket. S ha maranyukam le­­beszelt arrol, hogy szfneszno le­­gyek, legalabb a helybeli mukedve­­loket osszefogom es a kozsegben, valaminta kbrnyeken szindarabokat jatszunk... Tervek, almok, amelyek nem val­­tak, nem valhattak valora. Nagy ki­­nok kozott, minden erejet bevetve az elso ev vizsgait megis letette. De kozben fel vetelizett az egyetem pe­­dagogiai tanszeken. Felvettek. Fa­­jo szfvvel, de buesut mondott a ma­gyar nyelvnek es irodalomnak... — Ismet elsos voltam. Az altala­­nos tantargyakbol elismerteka vizs­­gaimat, es az elkovetkezo evekben mar nem volt problemam az egye­­temen. A diplomaosztaskor a legjob­­bak kozott voltam. Tovabbra is a fiatalok koreben maradt. Eletkorulmenyeik kutatasa­­val foglalkozott, majd egy kiadoban a gyermek- es ifjusagi mozgalmak, szervezetektbrtenelmerol szolo en­­ciklopedian dolgozott nehany evig. — Aztan meg negy esztendore vagyok — jelentette ki, mikozben iiditof tolt poharainkba. — Ha azt mondanam, elfelejtettem a multat, hazudnek. Bar nem tudom, ha ve­­gigkuzdottem volna azt a kemeny harcotazegyetemen, mitertem vol­na el, hogyan alakult volna az ele­­tem. Ki tudja? Igaz, nem tanultam meg szepen magyarul, de a bedi nyelvjaras annal erosebben el ben­­nem. Sot a tizenbt eves Richard fi­­am a gyakori nagyszuloknel valo tartozkodas alatt ugyanugy sajatitot­­ta el, mint en. A ferjem — francia— spanyol tolmacskent dolgozik-po­­zsonyi magyar, 6 megszokta a mi el­­tero kiejtesunket. A munkahelyemen nagyreszt szlovakul beszelek, hi­­szen ugy adok elo, szamos magya­rul tud kollegaval az anyanyelviin­­kon tarsalgunk. Szerencsere a fois­­kolan nem erzem a mestersegesen szitott ellenteteket. Hallgatoim kore­­ben ugy tapasztalom, a fiatalok sok­­kal toleransabbak a nemzetisegi kerdesekkel kapcsolatban, mintaro­­vidlato es megertesre nehezen ke­­peskozepnemzedek. Tanitvanyaim kozott nem erzem a feszultseget, bar vannak koztuk szlovakok, ma­­gyarok egyarant. Annal inkabb bant, amikor szulofalumban hallom az egymas elleni uszitasokat meg a hivok koreben is... Megis magyar maradtam... Beszelgetes dr. Tamasne Gal Viola kandidatussal — Egy Nyitratol nem messzire fekvo kis kozsegbdl, Bedrol szarma­­zom. Mar az iskolakezdes sem ment szamomra zokkendmentesen. Mivel oktoberben szulettem, sok gyerek leven a faluban, nem vettek fol az is­­kolaba. Anyukam viszont ragasz­­kodott hozza: ha mar hateves va­gyok, menjek csak es tanuljak. Mi­vel a nagynenem Pozsonyban lakott, hozzakbltbzhettem, es igy Foreven voltam elsos. Az itt tbltbtt felev alatt megtanultam „mas­­keppen" magyarul. Az otthoni nyelv­jaras egyre furcsabbnak tunt. A ko­­vetkezo ket evfolyamot, mert mar elegge erettnek bizonyultam, Beden fejeztem be. Negyedikbe viszont mar szlovak tannyelvu osztalyba kerultem, mert a magyar iskolat megsziintettek a faluban. Aztan a kozepiskolat is szlovak nyelven vegezte: a levai bvbnokep­­zobe jart. Az anyanyelve nem hagy­­ta nyugton. Erettsegi utan beiratko­­zott a pozsonyi Komensky Egyetem Bblcseszettudomanyi Karara a szlo­­vak-magyar szakra. — Majd ket evtized utan is pon­tosan emlekszem a felveteli vizsga­­ra — mondotta, es maris sorolja az akkor legnagyobb gondot okozo pel­­dakat. — Soha eletemben nem hasznaltam azt a kifejezest: „ku­­szott a fuben", es azt sem hallottam, hogy „csapot-papot“, de mivel nyelv­­tanbol jol felkeszitett egy maganta­­nar, igaz, a mondatelemzest szlo­­vakrol fordftottam magyarra — ve­­gul is felvettek. S ekkor kezdodbtt a kalvariaja. A szlovak szakon semmi gondot nem okozott szamara a felkeszules, sot az elso szemeszter vizsgain is si­­man tuljutott. Bezzeg magyarbol! — Annyi megalaztatast, kudar­­cot, mint abban az evben ateltem, senkinek sem kivanom—emlekszik vissza keseruen. — Elismertem en, hogy az evfolyamtarsaimhoz viszo­­nyitva sok a pbtolnivalom, hiszen ok mindnyajan magyar kozepiskola­­ban erettsegiztek. De bennem olyan akarat es minden nagykepuseg nel­­kul allithatom, szorgalom volt, hogy biztosan behoztam volna a lemara­­dast. Ha visszagondolok erre az idoszakra, az bant a leginkabb, hogy a tanaraim nem ismertek fel bennem az igyekezetet, meg veletlenul sem fedeztek fel, mennyire akarok. Egy­­szeruen nem adtak lehetoseget es ujra visszakoszbnt a magyarsagom — mondja huncut mosollyal. — Az Ifju Szivek korusaba kerestek ene­­keseket: nyomban jelentkeztem. Ko­vacs Kalman meghallgatott, felvett. Hetente haromszor ismet „otthon" ereztem magam. Felejthetetlen ido­­szaka ez az eletemnek. Uj baratok­ra leltem, akikkel nagyon jol ereztem magam. Boldog voltam, hogy egyutt enekelunk, tancolunk. Ugy ereztem, ez egy kis karpotlas a felresikeredett magyar tanszekert... Es az elet maskepp is karpotol­­ta ot. Szive-vagya, hogy a katedran allhasson, is beteljesedett. Igaz, nem a bedi gyerekeket oktatja ma­gyarul, de a karriere ele mar senki sem gordi't akadalyt. Az egyetem pe­­dagogiai karan oktat: jovendo tanf­­tokat tani't arra, miert fontos a csa­­ladi neveles, a pedagogiai kommu­­nikacio, a nevelestortenet, valamint a kulbnbbzo iskolarendszerekben valo oktatas tartozik a tantargyai koze. Kozben a neve ele doktori ci'm, utana pedig a tudomanyok kan­­didatusa titulus keriilt. Tehat az aka­­rattal es a szorgalommal tenyleg nem volt gond, esupan... — Boldog es kiegyensulyozott Abban bi'zik, hogy a fiatalok mar maskepp szemlelik a vilagot, mas lesz az ertekrendjuk, es visszaternek a hagyomanyos csaladmodellhez, amely a neveles alapja. — Nemreg Amerikaban vettem reszt a csaladi nevelessel es a fiata­­lokkal foglalkozo nemzetkozi konfe­­rencian. Nagyon ertekes tapasztala­­tokatszereztem. A tengerentuli meg­­latasokon kivul hasznosak szamomra a magyarorszagi kapcsolataim is. Peldaulmeghivtaka Sarospataki Ta­­narkepzo Foiskola jubileumi iinnep­­segere es ott a felvideki pedagogus­­kepzes torteneterdl tartottam elo­­adast, termeszetesen magyar nyelven. De korabban Sopronban is jartam egy hasonlo temaju tudoma­­nyos ertekezleten es a Budapesti Ta­­narkepzo Foiskolaval is szorosan egyuttmukbdbm. Mintegy kapocs­­kent allok a pozsonyi es a magyaror­szagi felsooktatasi intezmenyek kb­­zott. Elmondhatom: az evek soran „mindket oldalon" megismertek es gyakran keresnek fel, ha kbzos ren­­dezvenyek szervezesenek otlete me­­riil fel. Hat kell ettol tobb? DEAKTEREZ (A szerzo felvetele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom