Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-26 / 2. szám
Tiiske Nem erdemelne egyetlen elvesztegetett szot sem az egesz hecckampany, amelyet Szigeti Laszlo kepvise- 16 ur inditott el az Uj Szo hasabjain a Megbekeles Alapi'tvany ellen, ha ebbe a Szabad Ujsag is be nem kapcsolodik a lap 1997. januar 1 -jen megjelent szamaban. A cikk froja Daniel Erzsebet a CSEMADOK Ersekujvari Teruleti Valasztmanyanak titkara. Nem tudom miert, de amikor az frasat olvasni kezdtem, akaratlanul is Csokonai Vitez Mihaly Szegeny Zsuzsi a taborozaskor ci'mu mosolyogtato verse jutott az eszembe. A kiilonben szorgalmas es aldozatos, mindenfele szempontbol becsiiletes Daniel Erzsebet ugyanis a kdvetkezo tragikus szavakkal indi'tja irasat: „Remalomnak is szornyu lett volna, hogy beulok egy kulturmusorra, amelyen nekem, szlovakiai magyarnak“ egy diszmagyarba bltbzott mu'veszno magyarul, tarsa pedig „anyanyelven (szlovakul) enekel." Hat ez valoban dobbenet I „Sajnos, e remalomnak is szornyu lenne eset megesett velem, meghozza CSEMADOK-evzaron11 — panaszolja a titkarno. Valoban micsoda szornyuseg! Ehhez hasonlo riadalmatcsupan Csokonai Szegeny Zsuzsija elhetett at, amikor szerelmet, Jancsit, a kuruc vitezt eppen akkor riadoztattak ejnek evadjan a tdrok ellen, amikor az almaban eppen ot olelte. Hogy is lehet ilyen szepseges almot megzavarni, panaszolja a szerelmes leanyzo. Es be kell vallanom—barmennyire is humorizal Csokonai —, szegeny Zsuzsinak megiscsak komolyabb oka volt a panaszra, mint Daniel Erzsebetnek, hiszen az 6 szerelmet valodi csataba szoh'tottak, mig a CSEMADOK titkarnojenek attol tamadtak a remalmai, hogy a kobolkuti evzaron szlovak nota is elhangzott. Kesz kabare I Mintha CSEMADOK-rendezvenyen eloszor hangzott volna el szlovak musorszam, szlovak szo. Daniel Erzsebet eleg regi tisztseg viseloje a szervezetnek, hogy ezt ne tudna. Hol hat a baj, mitol is riadt meg oly nagyon? Attol, hogy az ott ulo Szigeti Laszlo, az MKDM parlamenti kepviseloje mint di'szvendeg a szlovak dal hallatan „angolosan“ tavozott (szegeny angolok, mifele bunkosagokat fognak rajukl). Szegeny Daniel Erzsebet ugy erezte, hogy „tisztessegbol“, es ..kbtelessegboT neki is csatlakoznia kell az egyedul tavozo kepviselohoz, bar elore tudta, hogy a kulturmusorban kik lepnek majd fel. Mikozben a kbzonseg lelkesen tapsolt a szereploknek, 6 is csatlakozott a kepviselo urhoz, es ugyancsak „angolosan“ tavozott. Mit is tehetett volna szegeny mast, hiszen koztudott, hogy a CSEMADOK mar evek ota a Magyar Koalicio partjainak kezi vezerlesevel mukodik. Ezzel valojaban ez az arcpirito ugy veget is ert volna, ha a kepviselo ur nem ir rola cikket az Uj Szoba es nem indi't hecckampanyt a Megbekeles Alapi'tvany ellen. E kampany soran a CSEMADOK Ersekujvari Teruleti Valasztmanya felhfvassal fordult a magyarlakta falvak polgarmestereihez, hogy ne fogadjanak el semmifele anyagi tamogatast a Megbekeles Alapi'tvanytol, mert ezeka tamogatasok a szlovak allam „judaspenzebol“ szarmaznak. A felhi'vas egyik mondata igy hangzik: „Mi, szlovakiai magyarok celtudatosabban, okosabban tudnank azt (marmint az allami tamogatast! a szerk. megj.) felhasznalni!" ffl SlliWSS&iSSS' Ebbol a mondatbol vilagosan kihallik, hogy mi is a valodi „bibi“. Nem az, hogy az anyagi tamogatast a szlovak kulturalis miniszteriumtol erkezik, hanem az, hogy nem az urakon keresztiil erkezik, mert ok azt a penzt „celtudatosabban, okosabban11 tudnak felhasznalni. A szlovak kulturalis miniszterium ugyanis eppen ezert alh'totta le a CSEMADOK anyagi tamogatasat, mert az „urak“ nem a szlovakiai magyar kulturalis eletre forditottak a kiutalt penzeket. A kiutalt millidkbol ugyanis a CSEMADOK-alapszervezetek, tanccsoportok, enekkarok, rendezvenyek csak morzsakat lattak. Most eloszor, eppen a Megbekeles Alapi'tvany jovoltabol jutottak el az elso osszegek oda, ahova szantak, a szlovakiai magyar kultura muveloihez. Ez hat a baj, urak? SZOKEJOZSEF A takari'tono A korhaz ndgyogyaszati osztalyan takarito ciganylany mindig a falhoz lapult, amikor elment mellette valaki. Nem koszbnt az orvosoknak, se a novereknek, se a betegeknek. Otsem koszbntotte senki. Sot, eszre se vettek, mintha nem is letezne. Seretepertet idezte nekem Ken Kesey Szall a kakukk feszkere cfmu regenyebol, akit ugyancsak senki nem vett eszre, vegul 6 maga is lathatatlannak hitte magat. — Milyen erzes ilyen helyen dolgozni? — kerdem az alig huszonot eves ciganylanytol. Csodalkozva nez ram. Valoban neki szoltam? De hat senki sines a kozelben, csak ket betegtars az agyon, azok meg egyertelmuen nem dolgozni jottek a korhazba. — Haat... — feleli vontatottan. De nem hagyom, hogy ennyivel megussza: — Nem eli bele magat neha a nyavalygo paciensek helyzetebe? — Mar megszoktam—mondja. A folytatason tbrom a fejem. A nehany nap alatt, amit eddig itt eltbltottem, azt tapasztaltam, hogy a takari'tono sose szol egy szot sem. Talan vele is az tortent, ami Sertepertevel: szolt 6, szolt, csak nem szoltak hozza vissza. Aztan fogta magat, s elhallgatott. Akarcsak Serteperte. Reggel es ebed utan rendszeresen besettenkedik a takari'tono a szobaba, lesurolja a mosdot, felmossa a padlot, szinte eszre se vesszuk, mikor jottbe, mikor mentki. Elofordult, hogy lelepve az agyrol azt tapasztaltam, a padlo vizes. Hat ezt meg mikor mostak fol? Sorstarsaim szinten a vizes padlot bamuljak, s csak csodalkozunk, hogy eszre se vettiik, jart itt valaki. Mondom, tennem fel az ujabb kerdest, de a ciganylany megeloz. — Nem leszek mar itt sokaig — mondja batortalanul, s addig egyfolytaban lesutott szemet kicsit felemeli, szinte biztat: kerdezzem mar meg, hova kesziil. Mert tul sokat azert megse mer egyszerre elmondani csak ugy, magatol. Meg is kerdem rogvest, mi az oka, hogy elmegy innen. — Kisbabam lesz!—Ezt mar mosolyogva mondja. — 6, hat ez nagyszeru! Gratulalok!—s nyujtom fele a kezem. A gratulaciot felszegen, kisse szegyenlosen fogadja. Szobatarsaim is csatlakoznak hozzam. —De hat alig latszik—mondja az egyik. — Nem lesz az olyan gyorsan — igy a masik. A ciganylany, illetve fiatalasszony elmondja, hogy a harmadik honapban van, es nagyon oriil a ferjevel egyutt, mert mar harom eve hazasok, s eddig valahogy nem akart jonni a baba. Vele egyutt brulok, hogy vegre gyerek jon a hazhoz. Szobatarsaim kozben kimennek a folyosora, ahol epp a reggelit osztjak. A ciganylany szemmel lathatoan mondani akar meg valamit. Nem sietek hat, teszek-veszek az agyam es a szekrenyem koriil. Vegre megszolal. — Maga az a szerkeszto? —Hat nem tudom, hogy eppen az a bizonyos szerkeszto vagyok-e, de valoban ez a foglalkozasom. Miert kerdi? — Mert hallottam, ahogy beszelgettek az asszonyok a folyoson, mondtak, hogy az a szerkeszto milyen kedves asszonyka, milyen kozvetlen mindenkihez. Maga igazan mindenkivel beszelget? — 6, en nagyon szeretek beszelgetni. — Megis mas, mint a tobbseg. — Ugyan, miben? — Hogy nem valogat. Szinte megdobbentett a ciganylany egyszeru tenymegallapitasa. Befejezte a reggeli takaritast, aztan meglapult valahol, mint mindig: vagy a zuhanyozoban, vagya kiskonyhaban (ahova csak a novereknek meg neki volt kulcsa), vagy a kuIso folyoson acsorgott, amig elkezdhette a delutani sertepertelest. Ekozben szivesen ittunk volna egy kavet. Egymast unszoltuk, ki szoljona szolgalatos novernek, hogytegye fel a vizeskannat. Eppen a „szemforgatos“ nover volt a soros, aki meg attol is ideges lett, ha ramosolyogtunk. A „kave" szo hallatan egyenesen duhrohamot kapott. Eszembe jutott, hogy az eppen tetlenkedo takari'tono is segithetne a bajunkon. Megtalaltam otegyesendes zugban, megkerdeztem, forralna-e nekunk vizet. Ugy ugrott, mintha kilottek volna. Amig a viz melegedett, rakerdeztem a terhessegere. A tobbikaveszomjas is erdeklodessel vette tudomasul, hogy takaritbnonk babat var. Mindenkinek volt valami kerdese, hozzaszolnivaloja. A ciganylany teljesen megbabonazva hallgatta a szoaradatot. Vegul arra biztatott minket, hogy maskor is szoljunk neki, ha kavet akarunk inni. A ciganylany aznap nagyon boldog volt. S masnap mosolyogva kivant jo reggelt minden szobaban, mielott elkezdte volna a takaritast. FIALA ILONA
