Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-26 / 2. szám

Aszazdi SZTAKO ZSOLT egyike azon interjualanya­­imnak, akit nem a ki'van­­csisag, a feladatteljesites, a hi­­vatastudat vagy a megszokott „temat latok benne“-fele raer­­zes miatt keresek meg, hanem azert, mert vegteleniiI tisztelem, csodalom es becsiildm ot. Allan­­frassal vagy olvasassal toltom az idomet, kivaltkepp telen. De ta­­vasszal, amikor bekoszont a jo ido, az en szobafogsagom is veget er, es fel-fel napokat toltok kint a falu­­ban. Az evek soran kialakultak azok a bizonyos helyek, ahova nyugod­­tan mehetek, ha maganyra, vagy barati tarsasagra van szuksegem. reknek, hogy figyeljenek egymas­­ra, vegyek eszre, hogy milyen cso­­dalatos a teny, hogy mindannyian masok vagyunk. Hiszen a viragcso­­kor is csak akkor szep igazan, ha kiilonfele viragok vannak belekot­­ve. Nem? ♦ Miert eppen az irast va­­lasztottad? Miert tartod tobb­­nek az (rott szot, mint az elmon­­dottat? — Tudod, amirol igazan fontos irni, arrol nem biztos, hogy lehetbe­­szelni, mert akkor egyszerubb len­­ne elmondani, es nem is kene ve­­gul leirni. Tapasztalatom szerint az igazan jo alkotasokban van egyfaj­­ta metakommunikacios uzenet, ami Korlatok kozt — ssabadon do, kierdemelt helyet javaslok re­­szere minden ujsag hasabjan es minden emberi szivben, ugyan­­is Sztako Zsolt ertekei potolha­­tatlanok, es kincset jelent­­hetnenek mindannyiunk szama­­ra. Sorsa ellenere, fogal­­mazhatnam iigyetlenul, hiszen a huszoneves Zsolt hosszu evek ota tolokocsiban el, egy kegyet­­len betegseg kovetkezmenye­­kent, melyet ugy hivnak: gyer­­mekbenulas. Az alabbiakban a tehetsegrol, a szabadsagrol, az iras szepsegerol es egyeb titkokrol beszelgetunk. + Csodallak eros akarato­­dert, hitedert, lelekjelenletedert. Csodallak, mert nem hagyod el­­veszni a tehetsegedet, a lelkedet. Gazdag belso vilagodat ugy on­­tod papirra, hogy abbol versek, novellak, regenyek, radios hang­­jatekok szuletnek. Tudod, hogy vegteleniil tehetseges vagy? —Azt, hogy tehetseges vagyok vagy tehetsegtelen, majd az olva­­sok eldontik, en ennyi vagyok, es ehhez sem hozzatenni, es ebbol sem elvenni nem tudok. Olyan ez, mint a gyonas: csakhogy en nem a papnak, hanem az olvasonak gyo­­nok. Epp ezert nem tekintem ma­­gam irdnak-koltdnek, hanem csak egy embernek, akinek szuksege van a tobbiekre, hogy az erzeseit, gondolatait megossza veluk. ♦ Betegsegedbol kifolyolag bizonyos szempontbol kotve vagy, am ugy erzem, hogy ritka eset vagy megis, hiszen olyan belso lelki szabadsagnak or­­vendhetsz, mely folytan szaba­­dabb vagy, mint sokan masok. De megis, mindezen szemponto­­kon es tenyeken kiviil, mit csi­­nalsz, amikor eppen nem irsz? — Ritkan fordul eld, hogy nem Ujesztendei beszelgetes SZTAKO ZSOLTtal a szavak birodalman tul van. Egyebkent, velemenyem szerint, eppen ilyen teren epp az irodalom all a legrosszabbul. ♦ Ne bocsatkozzunk most irodalmi vitakba, inkabb azt mondd meg meg nekem, mit tar­­tanal fontosnak megiizenni a fi­­atal olvasoknak? Azt hiszem, jo par gondolatodat megszivlelhet­­nek es utmutatokent fogadhat­­nak sajat eletukben. — Nem hiszem, hogy kiilon uze­­netem lenne a fiataloknak vagy az idoseknek. Nem akarok beallni azok­­nak a soraba, akik nevelik a fiatalo­­kat. En mindenkihez szolok; minden­­ki elott egyforman gyonok meg... ZALABA ZSUZSA Toth Lehel illusztracios fotoja llyenkor szoktam furdobe is menni, ahol mindig igyekszem uj ismero­­sokre es baratokra szert tenni. Tu­dod, a baratsagot, az oszinte jokapcsolatot nagyon fontosnak tar­tom, nem ritkan meg a rokoni kap­­csolatoknal is fontosabbnak, hiszen azt, hogy kivel kerul rokonsagba az ember, nemigen valaszthatja meg, mfg a baratait annal inkabb. Mik a terveid az idei evet illetoen? Elgondolkoztal-e az uj­­esztendo leforgasan? — Terveim nem nagyon van­nak, es nem azert, mintha marol­­holnapra elnek, hanem mert az eletemet mindig igyekszem a valo­­saghoz szabni. Nem szeretek fel­­sobb hatalmakra hivatkozni, es ezert azt se mondom, hogy isteni kiildetesem volna. Inkabb csak olyan szemelyes „donkihotei“. Ugyanakkor teny, hogy a sors jocs­­kan beleszolt az eletembe, es ez arra is kihatott, hogy kesobb milyen uton indultam el: tehat, vegul, akar ugy is tekinthetem, hogy kuldete­­sem van. Tudod, en mindenekelott azt szeretnem elmondani az embe-Az ismeretlen kolto N. N. eletrajza Az ismeretlen kolto eletrajzi adatai ismeretlenek talan meghalt meg mielott megszuletett es csak mese volt az egesz hogy elt egyszer valahol o volt es nem mas az eletben csak botladozott de szeretett szegeny es ez minden bunt jovatett mit elkovetett a vilag ertetleniil nezett rd neha nem ertette, es sokszor bantotta szerettek asszonyok, lanyok ferfiak, fiuk es meg sokan masok de mikor meghalt senki se vitt viragot sirjara. 1995. majus

Next

/
Oldalképek
Tartalom