Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-07 / 9. szám
Vadaszirodolmat teremtett Szechenyi Zsigmond kiallitast kalauzol Sz echenyi Zsigmond grof Nagyvaradon szuletett 1898. januar23-an. Edesapja Szechenyi Viktor, edesanyja Ledebur- Wicheln Karolina volt. Atyai agon ukunokaja volt annak a Szechenyi Ferencnek, aki a Nemzeti Muzeumot alapitotta. Dedapja, Szechenyi Lajos pedig testvere volt a Jegnagyobb magyarnak", Szechenyi Istvannak. Gyermekkorarol, amelyet a Fejer megyei Sarpentelen toltott, a Vadaszat negy foldreszen cimu konyveben olvashatunk: „Gyermekkorom ota dedelgetett almom volt: foldunk valamennyi vadallatanak megismerese! Vilageletemben szerettem utazgatni is, minel tavolabbi tajakat meglsmerni, minel ritkabb allatokra vadaszni.“Az ifju Szechenyi Zsigmond mar gimnazista koraban szenvedelyesen kezdett foglalkozni a termeszettel, elmelyulten tanulmanyozta a vadvedelemmel, vadnevelessel foglalkozo szakkonyveket is. Elso szarvasbikajat az erettsegi utan, a Bakony rengetegben ejtette el. Aztan hosszu tanulmanyi evek kovetkeztek. Munchen, Stuttgart es Cambridge egyetemein tanult — termeszetesen mezogazdasagi szakon, hogy a nyugaton mar bevalt mezogazdasagi vivmanyokat apja koroshegyi birtokan alkalmazza. Sajnos a huszonoteves fiatalember lazas tenykedeset nem kovette latvanyos siker. Inkabb a latvanyos bukas. A kivaloan indulo sertestenyeszetet jarvany pusztitotta el, mivel a kulfoldrol, dragan vasarolt sertesek nem birtak a magyarorszagi kh'mat. A haltenyesztes teren sem jart sikerrel, halastavait tonkretettek az aradasok. A vadaszatban talalta meg a bufelejtot. Afrikaba utazott, s e foldresz csodalatos vilaga, gazdag vadallomanya karpotolta otthoni balsikereiert. Kozben jegyzetelt, naplot vezetett es fenykepezett. Ezekbol szulettek remek konyvei: a Csui, Hengergo homok, Afrikai tabortuzek, Elefantorszag, valamint tobb kisebb-nagyobb (rasa. De indiai, alaszkai utjabol is szuletett egy-egy konyv: a Nahar, valamint az Alaszkaban vadasztam. Legolvasottabb konyvei koze megis az Ahogy elkezdodott es az Unnepnapok cimu konyvei tartoznak, amelyek a hazai tajakon nevelkedo vadrol es a vadallomany gyarapitasarol, vedelmerol szolnak. Szlovakiai, totmegyeri nyul- es facanvadaszatokrol is olvashatunk konyveiben, nagy-nagy szeretettel emlekezik a tajra es az emberekre, ahova mindig drommel tert vissza... A ket haboru kozott Szechenyi Zsigmond allando temaja volt a lapok tarsadalmi rovatainak. Az egyik lap az „oroszlanvadasz“ eskuvojerol a kovetkezoket irta: „Mar maga a jegyespar is festoi ecsetre melto jelenseg volt. A magas, karcsu, izmos volegeny, akinek ferfias, markans arcat Afrika napja cserzette sotetbarnara, szokatlanul szep diszmagyart bltott. Feszes skarlatpiros nadragja es zsinoros menteje folott szekely abaposztobol keszult, fekete paszomannyal es magyar nepi motivumokkal gazdagon cifrazott rovid ujju kabatot viselt.“ A masodik vilageges utan egy idore le kellett mondani a vadaszatrol. Ugyan az Erdeszeti Kozpontnal alkalmaztak vadaszati felugyelokent, de a legtobbszor puska nelkul vezetgette, kalauzolta a korabeli „elvtars-urakat“ vadaszataikon. Ez sem tartott azonban sokaig, mert 1949-ben kizartak az irdszdvetsegbol is, majd 1951 nyaran kitelepitettek a Hortobagyra. A megtorlasok es elszenvedett megalaztatasok ellenere sem tort meg: nem hagyta el hazajat. Tiz evig tarto mellozdttseg utan fellelegezhetett: ismereteinek es nyelvtudasanak koszdnhetoen 1959-ben mar tagja az Afrikaba, gyujtoutra indulo expedicionak. 1964-es, utolso afrikai utjat a Denaturalt Afrika cimu konyveben drokitette meg, amely egyben utolso muve is left. A maig legolvasottabb magyar vadaszfro 1967. aprilis 24-en hunyt el, sirhelye a Farkasreti temetoben talalhato. MOTESIKY ARPAD (archfv felvetel)
