Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-07 / 9. szám
noknak. A nok irant nemigen erdeklodott. Ha setaltunk, mutogattam neki a lanyokat: — Ez csak szep? — kerdeztem. — Szepnek szep — mondta Pisti aggodalmasan rancolva homlokat. — Van azonban egy nagy hibaja. — Micsoda? — Nem elegge szabalyos. azt mondta, hogy „ez a vilag legszebb noje“, es valtig sajnalta, hogy „az eletben ilyen szep nd talan nincsen is“. 4. Csatlakozott. Harminceves koraban meglelte ennek a nonek a masat, kinek epp ily kek uvegszeme volt, ily nagyon rozsaszin ar-Az asszony szuntelenul Pisti ruhait vasalta, holott a hordas altal csak meg rende sebbek lettek. Ugyelt a butorokra, hogy egy millimeterrel se mozduljanak el arrol a helyrol, amelyre ferje tette. Vendegeket nem hivott. Ura tudniillik egy alkalommal idegrohamot kapott attol, hogy a vendeg a szonyegre ejtette szivarja hamujat. visszament agyaba s edesdeden elszenderedett. Sokaig eltek volna ezt a paradicsomi eletet, ha boldogsagukat egy jelentektelen esemeny meg nem zavarja. Egy este az asszony a szalonbol athozta a karosszeket a haloszobaba, leu It, ugy varta az urat. Pisti, kinek ez a szabalytalansag vegtelenul bantotta az Lattam, hogy szenved. A lany kocos haja nyugtalanitotta. Nyilvan szerette volna megfesulni, hogy rendesebb legyen. Egyszer azonban 6 maga allitott meg, s igy szolt: — Latod, ez mar szep no. Egy divataru-uzlet villanyfenyben tundoklo kirakataban muveszien redozott szovetek, fatyolok hattereben allott egy probababu, kek szemmel, nagyon rozsaszin arccal, halvany orral, karjat magasztos merevseggel elorenyujtva. Pisti sokaig bamulta. Majd ca, ily halvany orra, es felesegul vette. Igazan egymashoz illettek. Pisti ebben az idoben a foldrajzi konyvekben talalhato „kdzep-europai emberhez“ hasonh'tott. Haromszobas feszkukben a parkettek kockain ugy tipegtek, mint a sakktablan. Mindennek megvolt a maga helye. Tudtak, hogy hany zsebkendojuk van, hany befottes iiveguk, hany rajzszoguk, mindenrol leltarat irtak, melyet akar az irodakban, kifiiggesztettek a szobak falaira. Pisti iires oraiban olvasott, Jokai osszes muveit tanulmanyozta at, alaposan, idorend szerint, s kivonatolta, hogy el ne felejtse. A szaz kotethez legalabb husz kotet jegyzetet keszitett. Kulonben porolta kabatjait, nadragjait. Naponta atlag tizenotszor mosta kezet. Este tizkor fekudt. Neha folriadt almabol. Ilyenkor a szalonba rontott, megnezni, hogy a divany ott van-e, ahol volt, vagy a konyhaba szaladt, mert eszebe jutott, hogy a porkefet a fenyezokefen felejtette. Miutan szetvalasztotta oket, aranyerzeket, elsapadt. De egy szot sem szolt. Csak kivette forgopisztolyat, es mind a hat golyot belelotte felesegebe. 5. A mentok kenyszerzubbonyt huztak ra. Duhongott. Fonn a mentokocsiban arra kerte a mentoorvost, hogy egeszen parhuzamosan uljon melleje. Miutan a mentoorvos teljesi'tette kivansagat, elcsondesedett. Ilyen rendes ember volt szegeny Pisti. Szkukalek Lajos rajza