Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-06 / 7. szám
Nd A^/te&ze/> na^fara/ Varga Imre Elorekiildott enek Adjcitok szallast az Igenek! S a pihe pokhdlo is megved, ugy dll, emberek, eletek: kofal, rakva sziklatobol. Adjatok szallast az Igenek! Kiseri kicsiny csapatunkat, Szfinx szall szeliden folottiink, a hegyek mogul, napkeletrol jottunk, eletnek es haldlnak sok-sok szavaval. A teboly paldstban mogottiink. Jaj, jarkal mogottiink. Ajtdt es bezdrt fillet minekilnk, szegenyek, szegenyek, nyissatok! Nehogy a csontvaz, fergekkel gyuruzott, torjbn tirdtok, es sirjatok. Adjatok szallast az Igenek! Adjatok, adjatok, penzes szegenyek, s dalunk dll eletek: kofal, kemeny, kegyelmes. Ratok senki se torhet. Keszeli Ferenc* Gipszontveny Begyogyul majd a varas, nema szaj, es a fakban keringni kezd a nedv. Viragzo kedv a rilgyben enekel, es feny perzsel majd ott, ahol homaly csiszolja most az arcok eleit. Ne szamold meg a majdan-eveket! Tiirelmed eddze minden latomas! Ne enekelj mar regi eneket! Nezz korill! — mert im, csendesedni kezd melyeidben az apadd forras. Ne csordmpdlj! Dolgozz es almodozz tovabb, amig az alom partra vet, es uj sebet nyit arcodon a ko. A hajorol majd egy nd integet, de meglehet, hogy nem is jo hajo, s te belatod: lam, ez mar nem sziget, mert sosem volt az — csak illuzio, mely derengett a tavolok koden. Uszkos alkonyon lang vakarodzik a szelben, font meg a Hold sundorog, mintha sosem jart volna erre. Ragyog a Nap is, megis mennydorog, es hull ream a kozmoszi pernye. Gyamanydm, dbrdnd — te fdlnevelo! Harangszotol a torony leomlik. Ne rejtozz! Segits! Gy ere eld! ... es bocsasd meg, hogy igy csilingelek, e versben, hoi karomkodnom kene! He . , Kdszontjiik az dtveneves koltot!
