Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-06 / 7. szám
Hizsnyai Zoltan Lehet „Lattam, hogy eszik meg egy fiige egy szamarat. “ (Lautreamont) Ami nines, az meg mind: lehet, s nem lehet tobbe, ami van. A letezo esupdn keret. Kepzelet tartja magasan. Ami van, hamar elvesz... Mar mikor meglett, elveszett! Visszanyeri boven a Kertesz az elpazarolt eletet. Nassoljon csak a kepzelet... — gondolja minden boles szamar. Ragos, de azert lemegy! — igy a fuge- Es a Halal kaszajat hiaba feni, hiszen az elkepzelhetot az Isten meg nem terheli. De mind elvesznek a levok. Toth Lehel illusztracios felvetelei Balia D. Karoly Indulasok alszonett Kalasz Martonnak elindul egyszer delcegen hogy atkeljen a Het Hegyen szerenyen kaptat hegynck fel az istenekkel felesel de olom huzza lepteit a Kisebb Dombra feltekint s amig zihalva felbiceg beteg szivere eg a heg szomju-lihegve megpihen am egyre feljebb van a Fenn indulna is a foldre rogy hulltaban azt meg latja hogy mas indul ujra delcegen hogy atkeljen a Het Hegyen Garaczi Laszlo F Azsia Jol volt, jol nem volt, volt egyszer egy Azsia. Kapta magat, es elindult vilagot latni. Szembejott vele egy venseges ven dregasszony, es igy szolt hozza. — Szerencsed, hogy Amerikanak szolitottal, mert kiilonben keresztbe lenyeltelek volna. Kivanhatsz haromszor. — Haromszor? — almelkodott Azsia. — Akkor kivanom Europat, Afrikat es Ausztraliat. — Ha csak ez a vagyad! — mondta a banya. — De elobb vegig kell hallgatnod a Kaposzta tortenetet: Volt egyszer egy csapat: az Ujpesti Dozsa. Volt annak egy gyonyoruseges hatvedje: a Kaposzta. Ez a Kaposzta senkitol es semmitol se felt, csak attol, ha valaki a lelaton mekegni kezdett. De soha egyetlen szurkolonak se jutott eszebe, hogy lemekegjen a tribiinrol — a Kaposzta valahogy egyre szomorubb es szomorubb lett. Lattak a hires tudosok, hogy sorvad az orszag btiszkesege, de segiteni nem tudtak rajta. Vegiil hivattak az Oborzilt. Oborzil csak melyen a Kaposzta szemebe nezett. — Mindannyian me/dtalunk egyszer — mondta —, egy talicska tragya lesz beldltink. Es csodak csodaja! Abban az evben az Ujpesti Dozsa megnyerte a bajnoksagot, majd az MNK-t is, es boldogan eltek, mig meg nem halt az Oborzil. Azota a kutya se torodik veliik. Na, te Azsia, kellenek neked? — riszalta meg kemeny farat a boszorkany. — Meg meZrgondolom — valaszolta a kis Azsia, es ugy vigyorgott, mint akinek drotkampoval huzzak ketfele a szajat.
