Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-01-04 / 1. szám
Petofi Sandor Eperjes, Saros Juhasz Gyula: Szakolca Hol volt, hoi nem volt, volt a vilagon egy segedszerkeszto, ki dfszes hivataMba beleunvan, utazni ment. Nem titok, hat kimondom, hogy ez a segedszerkeszto en voltam. Tortent az indulas apr. 1. 1845. a pest-eperjesi gyorsszekeren. Ezt csak azert mondom el, nehogy valaki azt gondolja, hogy sajat alkalmatossagomon utaztam 16gyen. Nem tartok ekvipazst. (...) Eperjesen Kerenyi Frigyeshez szallottam, s nala toltek egy honapot. Szerencses egy ficko ez a Kerenyi, k6nyekcdve szerint elheti vilagat, s konnyen futyolhet, pamlagain hever6szve, ha bizonyos urak rakialtjak az anatemat, hogy o nem kolto. Tompa is Eperjesen volt. Neveldskddott. Ketszaz banko forintert. (...) Boldog orakat tbltottem Kerenyi vel es Tompaval. Nem emlitem a tobbieket, kiknek baratsaga orokre edesemlekezetfive tette ezt az utamat; mert annyian vannak, hogy egesz lajstrom lenne, ha mindegyik nevet lelmam. Egy este a tanulo ifjusag faklyas zenevel tisztelt meg. Megvallom, hogy ez engemet meg nem lepctt. Nem elbizottsagbol, a vilag6rt sem. (...) Vannak hazak, melyekbe mihclyt beldpek, ugy erzek, mintha otthon volnek; vannak ismct, mikbcn sehogy sem tudom magam otthonositani. fgy vagyok a varosokkal is. Eperjes azok egyike, hoi az elso pillanatban otthon voltam. Tudj'isten. olyan kedves varos nekem ez az Eperjes; csinos, szep, zajos, vidam, baratsagos tekintetu. Olyan, mint egy eletteljes fiatal menyecske. Hat m6g tdjeka! - Magyarorszagban nem sok szebb lehet. Kora reggclenkdnt ki-kimentem a varos kcleti oldalan emelkedo Taborhegyre, hoi hajdan Karaffa agyui orditottak e martirv^rosra: rettegj! - Innen neztem szet a videkre, mely gybnybrkbdve mutogatta magat elottem, mint a gyermek, kinek edesanyja uj ruhat hozott. Mert ekkor jott meg a termeszet anyja, a gondos tavasz, 6s oltbztette meztelen gyermeket szep, uj, tarka kontosbe. Tiszta iddben ejszaknyugatrol magas bercek vallai folott a Tatra hofedett esucsa piroslott a nap elso sugdraitol, mint valmi borozo aggastyan kiraly homloka. Egy kis oranyira Eperjestol szomorkodik Saros romja, Rakoczi egykori feszke. Voltam rajta. Dehogy mulasztanam el valami romot megtekinteni, hacsak szer6t ejthetem. Oly jol csik ott szlnom a dicso lovagkor levegojct, melyben sziiletnem kellett volna igazsag szerint. Bn a tollat meglehetosen forgatom, de ugy erzem, nagyobb hivat^som lett volna a kardvisel6sre, mire, fajdalom, k6son sziilettem. Valami nyolcan kerekedtUnk fol Saros romjait meglatogatni. A hegy alatt elhagytam a tarsasagot s osszeszedtem magam, hogy hamarabb erjek fol; mert tartottam tole, hogy konnyeimet el nem fojthatom... s en nem szeretem, ha mas simi lat engemet. E varra vonatkozik „A rom panasza” cimu versem. Lejovet, amint a hegyoldalon pihentiink, mellenk sompolygott egy szegdny lengyel fiu. Tudtuk, mit akar; mindnyajan adtunk neki valamit... Iet6rdelt s l^bainkat akarta megcsokolni... Oh, cmberis6g, sulyedt emberiseg, hoi van megv<iltod? Ataljaban mentiil inkabb kozeledtem a Karpatokhoz, annal nagyobb szolgasagot lattam, s ilyenkor megeresztenem kepzetem szarnyait 6s leropitem lelkemet sziildfoldem ronaira, hoi az embermdltdsag a legalacsonyabb kunyhoban is magasan tartja biiszke fej6t. Oh, felfold! csak azert cmelkednek-e berceid a felhdkig, hogy annal inkabb szembe tunjek lakoid gdrnyedez6se? (Uti jegyzetek. - Reszletek) Emlekek alkonyi arany poran at, Hogy megszepiiltel esdndes kis falucska, Ugy eltem benned, jol rejtozve, drvdn, Mint remete, kit taplal melabuja. Mint oszirozsa nyilt a szomorusag, Mint viola, ugy viritott a banat Es a magany es sovargas belengte Mint enyhe tomjen mindig a szobamat. S ha kutra mentek este'nkint a lanyok, A vagyaim a tavolokba mentek, Csak almaid maradtak. Halvanyan Meglatogatnak, mint kisertetek Es mire ebredsz, jamak mas hatarban S te ujra csonka, bena vagy, beteg. A gyermekseg foszlanyai lebegnek Korotted, mint okomyal a mezon. Fodor Andras: Stosz, Fabry Zoltan Mar-mar Svajcba illo sz6p tajakon kocsizunk Kib6di Varga Aronnal. Dus erdoboronak a hegyclen, melyzdld retek, remek levego. Mecenzef fele r6gi hamorok nyoma. Rakoczi egyik leghusegesebb faluja volt ez a nemet telepii- 16s, hazai is jellegzetesen egymas moge sarkallanak. (Koszegen latni hasonlot.) S a fatomyos templom is elarulja mas nemzetisegfi hiveit. Rakoczi hamvait magyar ruhaba oltbzbtten fogadtak, buntetesiil a Becsi dontesen a falutol delre huztak meg a hatart. Stosz fele mar erezziik a fenyvesek illatat, Fabry festett haza bent van a faluban. Nyitott ablakabol hamar eszrevesz benniinket a gazda, kijon elenk. Arcon csokol oly szivelyesen, mintha fia Ienn6k. - Hat Davidka? - fordul Sarikahoz. Csengoszdval lepiink a lakasba, melynek fo butorzata a konyv. 7-8000 lehet beldluk. A festett mennyezet szazeves. Fabry egyik sarokra mutat: - Ott sziilettem. - A Nemeth Laszloval kbzos fotdra, mely fohelyen all, kedelyesen jegyzi meg. - Jo idojelzo, mert ha eso jon, igy osszegbngyblddik. (Mutatja.) - Puhabban, kedvesebben besz61, mint emlekezetem orzi, de hisz akkor (1965 juniusaban) alig is tarsalogtunk. Most mindjart hozza a konyakot, en meg eloveszem a tokai aszut, hogy most mult sziiletesnapja liriigyen koszbntsem. (Elarulja, hogy edes bort egyaltalan nem iszik.) Az ablak melletti sarokba huzodik, de figyelemmel kiseri minden szavunkat, mozdulatunkat. Panaszkodik cz evi rossz egeszs6gere (tavaly is panaszkodott), az idegeit megviselo kdriilmenyekre. Legutobbi nevezetes cikkere csak Jugoszlaviabol erkezett valasz. Itt annyit irtak esupan, „Fabryt, a nagyagyut is megszolaltattuk”. Surdn hallom Okaly nevet, s Fabrynak az a nezete, hogy a mostani eldontetlen helyzetbol sok minden lehet, csak jo nem. Legjobb volna, ha maradna a status quo. Pillanatnyi eredm6ny, hogy az osszel varhato Stoszi deleldttdkben (a cfm nyilvan a Sajkodi esteken ihletddott) megjelenhet A vadlott mcgszolal, az 1946-bdl valo hires ropirat. (Naplojegyzetek 1968-bdl) Kodaly Zoltan: Nagyszombati emlekek Tiz6ves koromban Nagyszombatba keriiltem az 6rseki gimnaziumba. Ott kezdtem el hegediilni tanulni egy templomi zenesztol. Elso szerzem6nyem pedig egy nyitany volt, amit a gimnazium zenekara adott eld az intezetnek meg a jezsuitak idejebol fonnmaradt szinhazaban. Toldy Bela fotisztelendo ur vezenyelt; neki dedikaltam Pange lingua cimu vegyeskari szerzemenyemet. Egy Ave Mariat is irtam es az akkori szekesegyhazi kamagynak, a jo oreg Matzenauemak a fiai, nagyobb tekint61y okabol, rairtak valami nemet nevet, es becsempesztek a korusra a k6ziratot. Az dreg azonban kijelentette, hogy a szerzot nem ismeri. Irtam egy offertoriumot is, de ez meg neh6znek talaltatott. Sok ev kellett hozza, amig a gloucesteri katedralisban a Psalmus Hungaricust negyezren halgattak vegig. S bizony hosszu ut, amig az ember a nagyszombati erseki ifjusagi szinhaz eloadasa utan a milanoi Scalaba eljut. Nagyszombati gimnazista koromban gyakran fdlmentem a szekesegyhaz orgonakarzatara, ahol ket szekrenyben mindenf61e irott kottak, mis6k, oratdriumok voltak folhalmozva. Ezek a pozsonyi Zeneegyesiiletbdl, mely a mult szazad harmincas evei tajan oszlott fol, keriiltek oda. Ott talaltam elso part it unit, ami eletemben kezembe keriilt; Beethoven C-dur misejet. Ahitattal meriiltem bele, es egy emberdlto kellett hozza, mig valora valt a gimnazista vagya: sajit elgondolasa szerint megszolaltatni e zsenialis es 6rdemteleniil elhanyagolt niuvct. 1930. februar 3-an vezenyeltem ugyanis a Zenemflveszeti Foiskola nagytermeben. Nagyszombatban kedves iskolatarsam volt Tmavszki Schneider Miklos, a kesobbi szekesegyhazi kamagy 6s zenei kormanybiztos, akivel a Zeneakad6- mian eltdltott tanuloevek soran is gyakran talalkoztam. Brdekes, hogy akkoriban Nagyszombatban nem lehetett szlovakul megtanulni, 6s mikor k6sobb a Zobor videken, Nyitra megyeben vegzett magyar dalgyQjtdscm alkalmaval szlovak dalokkai 6s azok gyfijtesevel kezdtem foglalkozni, csak hosszas faradsag utan, konyvbol tudtam szlovakul megtanulni. (Nyilatkozat, 1932. - Rdszlet)
