Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-01-11 / 2. szám
Bardtom vagy? „Az igazi baratsag olyan, mint a lochnessi szomy: mindenki beszel rola, de senki se latta - s ki tudna megmondani, hogy letezik-e meg egyaltalan?” Ezt a banatos sohajtasra emlekezteto kerdest a baratsag torekeny termeszeterol a pesszimista filozofus, Schopenhauser tette fel 150 eve, pedig akkor meg voltak sz6p, romantikus baratsagok is talan. Ma a hetkoznapok ielektananak kutatoi inkabb csak valamifele kielegiiletlen vagyat erzekelnek a baratsag irant, de ennek a hosi 61menynek mar alig van igazi hitele. Korunkban a baratsag veszitett ertekebol. Gyors, felszines, albaratkozasok rongaljak a fogalom hitelet. Egy hazai felmeres adatai szerint nines idonk az elmelyUlt baratkozasra. Az elet tulsagosan rovid ahhoz, hogy masokra is figyeljunk. A 21-30 ev kozotti fiatalok 49 szazaleka nem ismeri mar a baratsag klasszikus elmenyet, csak amit olvasott es hallott rola: alkalmi „haverokkal” probalja potolni a jo barat hianyat. Pedig tevedes azt hinni, hogy baratta valik valaki pusztan azert, mert naponta egyiitt szidjuk a fonokot, vagy mert gyakran egy asztalhoz iiliink a sorozoben, mert egyiitt szoktunk teniszezni, vagy mert kozos baratnoink vannak. A baratsag foltelele: emberi kapcsolataink teljesen uj minosege. Rejtett szenvedelyek, nem pedig lapos erdekviszonyok bujkalnak benne. A legjobb baratunk talan az, aki nem is letezik, csak a kepzeletiink sziilotte: ilyenrol szamol be konyveben Hermann Buhl, aki elsonek maszta meg egyedtil a Himalaya regebben meghodithatatlannak hitt csucsait. A fagyos magany iszonyu hoviharaban egy baratot kepzelt maga melle, aki bizlatla az utolso szaz meteren, akivel megosztotta szorongato gondolatait, s akire szamithatott: nem zuhant szakadekba, es nem fagyott halalra - ez a baratsag megmentette az eletet. Baratja, vagyis inkabb a baratsagnak kepzelet sziilte alakja! Lelektani kozhely: minden embernek a sziileihez fuzodo viszonya hatarozza meg, hogy kesobb, felnott koraban kepes lesz-e a teljes erteku baratsagnak lelektani ertelemben vett atelesere, vagy rosszul betanult szerepet jatszik-e majd, s esupan csak erdekbaratsagokat tud kotni. A baratsagnak kisgyermekkorba agyazott gyokerei vannak, es sajatos a fejlodes tortenete. Ket-harom eves gyermekek jobbara csak egymas mellett jatszanak, nem pedig egymassal; megis az elso baratsagok akkor kotodnek, amikor vonzodni kezd egymashoz k6t kisfiu vagy ket kislany, s a kozos jatek egy-egy ihletett pillanataban elerik egymast a lelek rejtjeles iizenetei. A baratsag felnott korban meg szorosabba valhat, hevessege megkozelliti, neha tul is lepi a nemiseg egesz elmenykorenek erzelmi erejet. Aztan tobbnyire bekovetkezik az osszeomlas. A hetkoznapok lelektananak gyaszos fekete betukkel irott lapja egy-egy regi baratsag halala, de mint egy New Yorki-i pszichologus megjegyezte egyszer: a baratsagot egy ido mu lva a sajat logikaja teszi tonkre. Es amikor kiegett egy baratsag, nem szabad tovabb eroltetni - el kell vagni a szalakat! Halott baratsagokat cipelni nem szabad! De nem hal meg a baratsag akkor - s ez a mindennapi eletben is jol felhasznalhato lelektani igazsag -, ha a baratok kezdettol fogva szabadon engedik ataramlani magukon egymas gondolkodasmodjat, egymas erzelmeinek teljes skalajat, erkolcsi iteleteit; ha inkabb elfogultan szeretik, mintsem kiviilallokent biraljak s hibaikkal egyutt fogadj ak el egymast. Igen, a hibaikkal, sot az esetleges arulasaikkal egyiitt. fgy lesz igaza vegiil is Oskar Wilde-nak. Az angol fro szerint a baratsag hasonlit a szerelemhez, de annal tragi kusabb: sokkal tovabb tart, nehez megszabadulni tole, s tobbnyire magunkkal cipeljiik egy eleten at. (k. k.)
