Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-01-11 / 2. szám
Kanyadi Sandor: Csikorgd, a fagykiraly Csikorgo, a fagykiraly nagyon szigoru uralkodo lehetett a maga idejeben. Atkoztak is eleget az alattvaldi. Egy darabig meg oriiltek is neki, kivalt a szucsok s a csizmadidk, mert ugy ellatta oket munkaval, hogy ki sem latszottak belole. Oriiltek a gyerekek is persze, mert kedvukre szankazhattak, korcsolyazhattak a ropogos havon s a fenyes jegen. De hat nemcsak szucsdkbol, vargakbol dll a vilag, nemcsak szankazasbol, csuszkalasbol az elet. Elkezdtek gondolkodni az alattvalok, hogy Csikorgo uralmanak mikeppen vethetnenek veget. Fujtak a kdrmiiket erosen, s toporogtak. De hiaba. Futottek, pipdltak. De csak nem akart vege lenni fagykiraly rettento uralmanak.- Uzenni kene a fecskeknek - vdlte egy boles oreg, aki meg emlekezeteben tartotta a fecskekeket. - A fecskek joban vannak a nappal, ha megjohetnenek, a napot is elhozndk magukkal. Hogy s hogy nem, sikeriilt is uzenni a fecskeknek. El is jott nemsokara egy villas farku, fecsego madarka. Cikazott errearra a befagyott folyok, tavak felett. De majdnem rossz vege lett a kirandulasnak. Alighogy ralibbent a zuzmaras telefondrotra, dermedten foldre koppant. Meg szerencse, hogy valaki kezbe kapta, s a markaban eletre melengette.- Egy fecske nem csinal tavaszt - csikorogta Fagykiraly karorvendezve. S olyan fagyot lehelt a komyekre, hogy meg a farkasok is iivoltottek kinjukban. (Innen szarmazik az a mondas a farkasordito hidegrol.)- Nem bizony, egy fecske nem csinal tavaszt - szomorodtak el a vacogo, topogo, kdrmiiket fujd alattvalok.- Nem is csinalhat, mert tul alacsonyan szall - mondta egy masik dreg. - Olyan kovet kellene, aki nemcsak fecseg-ficseg, rovaraszgat, de ereje, hatalma van a dalanak. S van batorsaga atfumi magat a jeges felhokon, fol a naphoz.- Azt mondom en - folytatta a boles -, szerezziink egy pacsirtat.- Ugyan mar, az meg a fecskenel is kisebb! - vetette ellen az az dreg, aki a fecskeert iizent volt. Kopocs Tibor rajza- Tobbet er az egy sereg fecskenel. Majd meglatjatok. Mit volt mit tenni, beleegyeztek.- Jojjon a pacsirta. Meg is erkezett nemsokara. S azon nyomban fol is parittyazta magat a magasba. Visszhangzott eneketol a jeges egbolt. £s meg is repedt egy tenyemyi helyen. A resen meg besiitdtt a napsugar. Megszeppent erre Csikorgd, a fagykiraly. Probalta betomni a rest, de hiaba. Visszacsurgott a tomes a nyakaba. S a laba alatt meg elkezdett kasasodni a ho, ripegett-ropogott a tavak, patakok, folydk hatan a jeg. Csermelyek cincogtak, jegesapok, csatomak csordultak. Csikorgd meg szedte az irhajat, s inalt a dombok-hegyek, a havasok iranyaba. Ott iil a magas berceken drokos szamkivetesben, s csak akkor latogat el regi birodalmaba, amikor a pacsirta szabadsagra megy. Olyankor aztan hetvenkedik, legenykedik, gorombaskodik, kitombolja magat, de mar kozel sem olyan kegyetlen, mint annak elotte. Ra sem hederit. Meg oriilnek is neki. Kivalt a szucsok s csizmadiak, no meg a gyerekek is. Mosolyogva fujjak a kdrmiiket, mert tudjak, hogy a pacsirta jovetelenek mar a hirere is Csikorgd szedi a satorfajat, mert irtozik a magas kek egtol, de kivaltkepp a pacsirta gyonyoru eneketol.
