Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-11-24 / 20. szám
Nyitott tandri Tenyleg betondzsungelben eliink? A szakemberek koziil is sokan valljak, hogy a gyermeket a csaladon es az iskolan kiviil az utca is neveli, ami azt jelenti, hogy a tudatos, tobbe-kevesbe megtervezett rahatason kiviil letezik egy kivulrol jovo, nem atgondolt, ellenorizhetetlen tenyezo is. E tekintetben bizony oriasi kulonbseg van falu es a varosi lakotelep kbzott. Hogy lakotelepeink tervezoit a rajzasztalaik mogott azon kivul, hogy a hirtelen megnovekedett lakasigenyeket mihamarabb kielegitsek, vezerelte-e valamifele mas szempont is, aligha keszult eddig felmeres. De mit is segitene, ha megallapftanak a szociologusok, hogy a deformalt viselkedeskulturank kozvetlen kornyezetunk elfuseralt architekturajaban leledzik? Lebontanankes ujra felepitenenk a lakotelepeket ugy, hogy a lelkivilagunkra karosan ne hassanak? Ugye, aki ilyesmivel hozakodna eld, igencsak racsodalkoznank, s jo, ha ennyivel meguszna a szegeny kotnyeles. Pedig Amerikaban elofordult, valamikor az otvenes evekben, hogy egy varosnegyedet bontottak le csak azert, mert az epiiletek belso elrendezese negativan befolyasolta a lakok tarsas viselkedeset. Mondom, egy varosnegyedet Amerikaban, de hat mi itt elunk es nem ott, s egyik varosnegyedunk ugy hasonh't a masikra, mint ket nyuszitojas. Az is tobb mint valoszinu, hiaba ringatnank magunkat illuzioban, hogy rovidesen megvaltozik korulottunk a vilag, mert bizonyos, hogy unokaink is tarsashazakban elik le eletuket. S pont ez az, ami igencsak aggaszt bennunket, mert erosen munkal bennunk az osi torveny, utodainknak jobb sorsot kivanunk, mint a mienk. Ez eddig rendjen is van, csak az a kerdes, mit teszunk erte, mert ahhoz is erosen hozzaszoktunk, hogy masokat ostromoljunk a kerdeseinkkel, mivel a problemaink megoldasat is mindig masoktol vartuk. Valljuk meg, a paternalista allam ugy bant velunk, mint a rossz szulo a gyerekevel. Gondoskodott rola, hogy ruhank, ennivalonk legyen, tobb is, mint kellett volna, es teto keruljon a fejunk foie, csak arra nem tanitotta meg a porontyait, hogy semmi sines ingyen, sot fordftva, folyvast azt duruzsolta a fulunkbe, minden ingyen van, ami pedig ingyen van, hamar Csaki szalmajava valik. Hogy lakotelepeink a betondzsungel nevet kaptak, igen talalo. Azt jelenti, lelektelen, rideg rengeteg. Szent igaz, hogy messze esnek a hajdani falusi alvegtol. Am az, hogy ami elo es termeszetes, mind elkeruli oket, nem felel meg a valosagnak. Probaljunk egyszer szetnezni magunk koriil, s meglepodve fogjuk tapasztalni, mennyire rabjai vagyunk a kliseinknek. A lakotelepre nemesak a kutya meg a macska hurcolkodott be veliink, hanem szamtalan olyan eloleny is, mely azelott falun elt vagy eppen a hatarban. Azt mondjak erre a hozzaertok, urbanizalodtak. Tucatjaval sorolhatnank fel a utobbi evtizedekben varosiva lett madarakat, melyeket meg akkor sem veszunk eszre, ha majdnem rajuk lepunk. Pedig a falusi emberre nemesak az volt jellemzo, hogy evszazadok folyaman erkolcsi normarendszerkent alakultak ki a tarsas kapcsolatai, hanem az eld termeszethez is erzelmi szalak fiiztek. Mar zsenge gyermekkoraban megismerte faluja hataranak minden zeget-zugat, nemesak a nagy, maganyos fakat, hanem a retek, lapok, erdosavok rejtekhelyeit is, ahol az aprovad meghuzta magat, s dehogyis bolygatta volna a feszken lapulo madarat! S ha megis valamelyik vasott I urkonak kajan kedve tamadt fejletlen madarfiokat roptetni, az apja tanitotta meg moresre, vagy mas felnott, aki eppen rajtakapta a garazdasagon. Hogy ki tanftsa meg a lakotelepi gyereket termeszetszeretetre, ugy tu'nik, egyszeru a valasz — az iskola. Valoban leteznek olyan tantargyak, melyek az elo es az elettelen termeszet megismereset kellene hogy elosegitsek, am csak a falak kozt szerzett ismeretek alig maradandobbak a porba irt szavaknal. Ez is kozugy kellene hogy legyen, mint sok minden mas, mely a gyermek lelkivilagat, szemelyiseget formalja. Ha megelegszunk azzal, hogy a fenyuzoen berendezett lakasainkba a szemetdombba ronditott lepcsohazon at jutunk be, s a liftek padloja mocskosabb es falait oesmanyabb firkalmanyok rutitjak a kozepuletek vecejenel, ne a betondzsungelek tervezoit es kivitelezoit karhoztassuk. S nemesak a szo valodi ertelmeben akad mit sopornunk a sajat portank elott, hanem a gyermekneveles tekinteteben is ezt kellene tennunk. Ebbeli nemtorddomsegunk mar regen erezteti a hatasat. A tisztelet es a megbecsules helyett divatta lett az agresszio. Az ifjusag randah'rozasa a kbzombossegen tul legfeljebb elnezo mosolyt valt ki a felnott nemzedekben. A krimi es a horror esetenkent a hetkoznapok valosagava lett. S vajon mindennek maga a betondzsungel-e az oka? Aki ott lakik es nem halt ki belole a joerzes, nyilvan egyetert velem — a toronyhazak kozt is nonek viragok. A fu kozbtt tavasszal szirmot bont a pitypang, a sarga boglarkakkal a szazszorszep versenyez, majd a teret birtokba veszi a katang, mely a buzaviragkek szirmait csak delig hajlando nyitva tartani. Ugye, lenne mit eszrevenni a panelhazak kozt is, csak hat mindig mas az oka meg annak is, hogy fasultak vagyunk. Nekunk nines idonk semmire, es folyvast tu rel metlenek vagyunk. Miert? Ugyan miert?-ys-Gyermekmosoly es -konnyek Altalaban rosszul sul el, ha a gyerekeket feleslegesen a felnottek dolgaiba avatjuk be. £rvdnyes ez az diet minden teruleten. Meg az olyan—latszdlag elenydszo — teren is, mint a reklam. Az ebben a szakmaban dolgozokjol tudjak, kire hogyan, mikor ds midrt kell hatniuk. De vannak esetek, amikor a legjobb akaratuk ellenere is „tullonek“ a celon. Aztan a fogyaszto, aki tetsziknem tetszik, kenytelen az uton-utfelen „tamadd“ reklamok (akar a televizioban miisor kozben, akar az oriasplakatokon) hatasat elviselni duhongve, amikor a kedvence megjelenik eldtte. Azt meg mosolyogva elfogadtam, amikor a kivaldbbnal-kivaldbb mosogatoszereket a kislany az anyukajaval egy utt probalta ki es dicsertek: egy utt milyen gyorsan, hatdkonyan szamoljak fel a nagy halom mosogatni vald edenyt. Azt sem igen bantam, amikor a lanyommal egyutt ndztuk az ajanlatot, mert ilyenkor huncut mosoly villant at az arcan. Lehet, hogy ezt a reklamot egy anyuka talalta ki, lehet, hogy nevelesi cellal... Egy masik tdvereklamnak viszont nem hiszem, hogy nd az alkotoja. Sot meg azt is kdtsdgbe vonom, hogy a megvaldsito csoportban egy (mert az ilyen reklam egy csoport munkaja) anyuka is jelen volt. Aki megelte, tudja mit jelent a munkahelyrol az ovodaba rohanni, ugy kiszamitani az idot, hogy ne az en gyerekem legyen az utolso. Mert nem szfvderengeto latvany a siro kicsi es a szemrehanyo kerdese: hoi voltal eddig? Ilyenkor bizony nem segit egy tabla csokoladd. Legfeljebb enyhiti a sdrelmet, de hogy ettol rdgton dalra fakadna a varakozas kozben esocseppeket szamldld gyerek... A harmadikgyermekfdszereplos reklam felhabori'to. Egyrdszt azert, mert egy csecsemot abrazol, aki meg beszelni sem tud, de ennek ellendre szavakat adnak a szajaba. Raadasul olyan mondatokat, amelyek meg egy serdulotol is meglepoen hangzanak. Kotve hiszem, hogy a pici attol sir, hogy az anyja nem vesz reszt egy hazardjatdkban. Az sem meggydzo, hogy a gyerek mosolya a mamaja jatekkedvetol vagy netan a nyeremeny nagysagatdl fugg. Sot a mai vilagban, amikor a megelhetes a csaladok nagy reszeben az elso szamu temat jelenti, nem a szerencsejatek az, ami a helyzetuket jobba forditana. Arra vajon gondol valaki, hogy az dridsplakdtrdl mosolygo gyerek felnottkoraban majd felhaborodik, mire hasznaltak fel konnyes tekintetdt es onfeledt drornet? D.T.
