Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-11-24 / 20. szám

Vallalkozok. Sokan irigykedve nezik, hogy uj autoval kozleked­­nek, hogy a telefon mindig keziik iigyeben van, hogy sikere­­sek. Persze csak egy resziik. Az viszont senkit sem erdekel, hogyan ertek el az eredmenyeiket, mennyi munka, almatlan ejszaka kellett ahhoz, hogy talpra alljanak, es milyen erdfe­­szitesre van szuksegiik a helytallashoz. Raadasul, ha az ille­­td a gyengebb nemhez tartozik, kulonosen emlitesre melto a teljesitmenye. Trefilne Kovacs Rozalia is ezek koze tartozik. — A nagy valtozas kovetkez­­teben az elsok kozott kerultem az utcara. Ha visszagondolok, most egyaltalan nem banom, hogy fgy alakult az eletem. Igaz, akkor nagyon nehez volt. Mun­ka nelkul el sem tudtam kepzel­­ni, mihez kezdek. A munkaugyi hivatalban ajanlottak az atkep­­zest: menezsmentet es szamfto­­gep-kezelest tanulhattam. Azt talan nem volna szabad elmon­­danom, hogy a munkanelkuli se­­gely mellett meg harom helyen dolgoztam: reggel takarftottam, napkozben arusftottam, ejszaka pedig portas voltam. Es folyton azon tortem a fejem: mit kezd­­jek, hogy onalloan boldogulhas­­sak, hogy vegre senki kenye­­kedvetol ne fuggjek. Mert nem volt egyszeru a mernbkbk, dok­­torok kozott takarftani; nem mondhattam el nekik, hogy ne­­kem is majdnem kezemben a diplomam. Szerencseje volt. Az egyik atkepzo tanfolyamon Paz­­many Gyorgy, az Ausztralia­­ba szakadt magyar szarma­­zasu vallalkozo arrol beszelt, hogyan lehet sajat labon megallni, melyek a legfonto­­sabb elvek. Ugy erezte, az oktato tapasztalatai es az 6 elkepzelesei igen kozeliek. Csak a megvalosftas! Kozben az ugyvedi tanacsadoban is szerzett nemi tapasztalatot, ma mar nevetseges berert vegezte az adminisztracios feladatokat, megnott az onbi­­zalma. — A kulfoldiek akkor kezd­­tek aruval elarasztani az or­­szagot. Azembereknekmeg viszonylag sok penzuk volt, es a korabban nalunk nem kaphato cikkeket szivesen megvettek. Az egyik vallalko­­zohoz szegodtem, gyerekru­­hazati cikkeket arusftottam. Fokozatosan kialakftottam a vevbkbromet, majd amikor az orszag ketteosztasa miatt az alkalmazom inkabb a szomszed allamot valasztotta, en is va­­lasztas ele kerultem. De ez az el­­hatarozas mar nem volt nehez, ekkor mar tudtam, amit elkezd­­tem, folytatnom kell. A ferje melle allt. Biztatta, hi­­szen latta milyen odaadassal vegzi munkajat, es a siker sem maradt el. Kozben kivaltotta a vallakozasi engedelyt, raktar­­kent egy garazst berelt, es a ko­­rabbi szallftokkal mar 6 kezdett onalloan targyalni. Fel even at naponta autoba ult es a bolto­­soknak szallftotta a megrendelt holmit. Az adminisztracios te­­endoket is fokozatosan megta­­nulta, pedig a biirokracia utvesz­­toiben nem volt egyszeru eliga­­zodni. — A legtobbet az eletben ta­­nul az ember. A sajat tapaszta­­lat, a hibak kikuszobolese visz csak elore. Es a kitarto munka. Nines megallas. A partnerekkel korrekt kapcsolatot kell kialakfta­­ni. Es tartani azt. A szallftokkal es a kiskereskedelmi dolgozok­­kal egyarant. A nagyraktar zsufolt a gyer­­mekruhazati cikkekkel. A valasz­­tek oriasi, a valamikori garazs raktarkeszlete csak toredeke a mostani kfnalatnak. — Ugy latszik, jol dbntbttem, hogy ezt az arucsoportot va­­lasztottam. A felnottek, ha szu­­kosebb idoszak jon, viselik a re­­gebbi holmikat, de a gyerekek nonek, nekik mindig uj kell. Na, es melyik szulo nem szeretne, hogy az 6 csemeteje legyen a legszebb? Rozsikanak jo fz­­lese van. Az aruva­­lasztaskor nagyon ugyel arra, csak el­­adhato holmit ve­gyen. Es az ar is le­­nyeges szamara, mert a fogyaszto megnezi a pulton az arcedulat. — Sok mindenre kell odafigyelni. Min­den apro reszletre gondolnom kell. He­­lyettem nem dont senki, en iranyftom — a ferjem segftse­­gevel — a ceget. Es most mar nemesak azzal kell foglalkoz­­nom, hogy en, mi hogyan szervezzuk a munkat, hanem az alkalmazottjaimmal is tbrodnbm kell. Harminchatan vannak. En igenyes vagyok ma­­gammal szemben, s ugyanezt elvarom toluk is. A munkaban nem ismerem a lazsalast, a fe­­lelotlen hozzaallast. Megkerde­­zem toluk, milyen fizetest szeret­­nenek. Altalaban meg is adorn nekik, de ennek fejeben elva­rom, hogy mindent megtegye­­nek a cegert. Egy kicsit ok is ma­­gukenak erezzek. Naponta targyalasok, fogada­­sok, megbeszelesek. Aruszallf­­tas, csomagolas, arazas, szam­­lazas es nines megallas. Valo­­ban nines? — Valahogy ugy van ez, mint egy oramu. Mindig hajt valami elore. Ha az ujabb megrendele­­sekjonnek, tovabbi arut kell be­­szerezni. S ha mar a gyerektex­­til jol megy, miert ne probalkoz­­nek az egyeb kellekekkel? igy valtam a vilaghfru olasz Chicco ceg kizarolagos szlovakiai for­­galmazojava. Pedig a partner kovetelmenyei kemenyek vol­­tak. Tehat tovabb bovi'tette a val­­lalkozast. Ferje, Zdenko Trefil el­­sosorban a kiskereskedelem­­mel foglalkozik. A fovaroson kf­­vul Holicban es Ipolysagon nyitottak sajat boltot, s talan a szamukat meg bovi'tik is... A tovabbi tervek mar otthon, nyugodt kornyezetbe szuletnek. Estenkent a szenci to partjan allo csendes hazban ujabb otle­­tek megvalosftasan gondolkod­­nak... DEAKTEREZ a szerzo felvetele

Next

/
Oldalképek
Tartalom