Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-10-24 / 18. szám

Nyiiott tajidii Ne csak aggodjunk a fiatalokert! A rendszervaltozas idejen rendre alakultak a pedagogustarsasagok, szdvetsdgek, koztiik a mibnk is, a szlovdkiai magyarokb. Az egymast kbveto nagygyuleseken szamtalan birblat hangzott el, mind azt bi­­zonygatva, bogy a letunt tarsadalmi rendszer oktatasugye megerett a teljes atalakitdsra. Azota eltelt hat esztendo, s ugy tunik, semmi sem valtozott meg. Am ez csak reszben igaz. Hiszen ma mar nem az al­­lam az egyeduli iskolafenntarto, s reszben megvaltozott az iskolahalozat szerkezete is, mivel letrejottek a nyolcosztalyos gim­­naziumok. A kotelezd heti oraszam egy re­­szevel pedig az igazgatok rendelkeznek, espedig ugy, hogy valaszthato tantargyak egesz rendszeret iktathatjak be a helyi ora­­tervekbe. S itt mintha megtorpant volna az atalakftas. Persze ennek sokfele oka van. A gyakorlo pedagogusok a kozponti veze­­test okoljak, azok pedig ugy velik, hogy a pedagogusok keptelenek megujftani on­­magukat, igy az iskolakat is. A legfobb ok­ra viszont kevesen gondolnak, megpedig arra, hogy a rendszervaltozas csak a po­­litikaban ment vegbe. A gazdasagi rend­szer atalakitasa igen hosszu folyamat, s meg tovabb tart a raepulo rendszerek megvaltozasa, igy az iskolaugye is. Gon­­doljunk csak arra, hogy minden embernek meg kell talalnia a sajat megelhetesehez sziikseges felteteleket, amelyek elsosor­­ban gazdasagi jelleguek. A masodik vilaghaborut kbvetoen terse­­gunk a szovjet erdekszferaba kerult, igy hat kenytelen volt felvenni a szovjet gazdasa­gi modellt. A kezdeti viszolygasok utan, amikor az egyszeru varosi munkasok, a fa­­lusi nyomorgo kisparasztokgyerekei tome­­gevel tanulhattak szakmat, ulhettek be a kozepiskolak padjaiba, majd diplomas em­­berek lettek, a visszafogottsagbol felhfgult lelkesedes lett. Hogy ez mennyire volt mu'vi vagy termeszetes, utolag felmerni le­­hetetlen. Teny az, hogy a munkasmozga­lomnak tobb evtizeden at tarto legfonto­­sabb kovetelesenel, miszerint: „munkat, kenyeret a nepnek", joval tobb teljesult. A legfiatalabb nemzedek zome „ingyen“ ta­­nulhatott es lett belole a sokat irigyelt „ur". Igaz, a legtobbnek nap mint nap a tanyer­­jara tettek, ne feledd, „joletedet a partnak koszdnheted". A munkas­­sal pedig probaltak elhitetni, hogy ove a hatalom. Egy aranylag rovid ido multan sem az egyiket, sem a masikat nem lehetett altatni to­vabb. Az ertelmiseg kezdte ugy erezni, hogy athaghatatlan korla­­tok koze szoritottak, a „munkasosztaly“ pedig egyenesen hazugsagnak tartotta, hogy vala­­mifele hatalom birtokosa lenne. Egy valami viszont igaz volt, ami­­re manapsag dobbennek ra sokan, hogy mindenkinek volt munkahe­­lye, amiert meghatarozott nagysa­­gu fizetes jart, mellyel ha okosan gazdalkodott, egesz rendesen meg lehetett belole elni. Azt mar igencsak kevesen tud­­tak es tan meg kevesebben top­­rengtek rajta, hogy a kepzettseg szfnvonala, legyen az altalanos vagy szak­­mai, az elso nekilendules utan zuhanas­­szeruen csokkent, majd merhetetlenul el­­sekelyesedett. Sokakatteljesen kielegitett a „munka es a kenyer" meglete, s bruit hogy a munkahelyen eltoltott kotelezd nyolc bra utani szabadidejet olcso szora­­kozassal, sorbs pultok elotti sorbanallassal tolthette. Nem volt kivetel ez alol az ertel­miseg also es kozepsd retege sem, leg­feljebb annyira, hogy igenytelen politikai es szakmai tovabbkepzesben volt koteles resztvenni — periodikusan. S mindennek egyszerre vege szakadt. A tomeg a hirte­­len jott valtozasnak inkabb csak kivancsi szemleloje volt, mint aktiv reszese. A leg­­tobb embernek fogalma sem volt rola, hogy mi kovetkezik. Nem veletlen az sem, hogy az elso vallalkozok tomegesen buk­­tak meg, holott abban a hitben ringattak magukat, hogy par ev mulva milliomosok lesznek. Kevesek szamitottak arra, hogy a talpon maradashoz nemcsak kitarto munka es fantazia kell, hanem szakmai hozzaertes is. De ugyan honnan vettek vol­na, hiszen senki sem keszftette fel oket ra. Az idegenbol jott mendemondak, hogy nyugaton igy van meg amugy, csupan il­­luzionak bizonyultak. Hogy mi koze mindehhez az oktatas­­ugynek? Nagyon sok. Tobb is, mint gon­­dolnank. Szolgaljon tanulsagkent a mult. A felvilagosult abszolutizmus koraban, ossze, hogy a biztonsagi oroknek volt mit tenniuk a kirakatok, illetve az ajtok epse­­genek megorzese erdekeben. Hiaba Az idosebb korosztaly meg manapsag is gyakran a ,,batyaba“ keszul cipot vasarolni. Nem veletlenul, hiszen Tomas Bata neve evtizedekig szinte egyet jelen­­tett a szlovakiai labbeliiparral. Az elmult hetvegen Bata otven ev mul­tan visszatert Szlovakiaba. Tobb eves pro­­balkozas utan vegre, a varosatyak jovol­­tabol, Pozsony fotere egyik epiiletenek egy reszet berbe adtak a vilaghiru cegnek. A gondos atalakftas utan teljes pompaja­­ban fogadja immar a minosegi, a kenyel­­mes, a szep es (Bata szlogenjevel elve) esszeru aron ki'nalt cipok iranti erdeklodd­­ket. Az erdekloddkbdl az elso napokban valoban nem volt hiany. A megnyito ide­jen —Tomas Bata szemelyesen vagta el a szalagot — mar akkora tomeg verodott amikor megfogalmazodott a Ratio Educationis, a hatalom szinte egyeduli el­­varasa volt, hogy az iskola huseges alatt­­valokat neveljen. Eotvos Jozsef csak annyit kivant az elemi iskola tanftoitol, hogy tanitsak meg a gyerekeket irni, olvas­­ni. A ket haboru kozotti korszak egyik fon­­tos iskolatipusa volt a polgari, modosab­­bak szamara a gimnazium, a szocialista rendszere pedig a szakmunkaskepzo. Az erettsegizo szakmunkasok, bar mindenki tudta, hogy sem a felkeszftesuk szinvona­­la, sem a bizonyitvanyuk altal igazolt tu­­dasuk erteke nem azonos a szakkozepis­­kolakbol es a technikumokbol kikerult fia­­talok tudasaval, megis tdmegevel jutottak be a foiskolakra es az egyetemekre. Szan­­dekosan hagytam ki a gimnaziumokat az dsszehasonlftasbol, mertoda nem mindig a legjobb kepessegu gyerekek mentek. Mi­­csoda ellentmondas! Csakhogy rejtve mar akkor is ervenyesultek a piacgazdasag el­­vei, hiszen az iskolavalasztas a szuldkon mulott, akik ugy gondolkodtak, hogy mie­­lobb legyen a gyerekuk kezeben egy szak­­bizony ftvany, mely olykor jobban fizetett al­­last biztositott, mint a mernoki diploma. Az­tan ha volt a gyereknek kedve hozza, elvegezhette a foiskolat is, ha maskepp nem, munka mellett, pusztan presztizsbol, hogy a beosztottai mernok urnak szolitsak. Ez ugyanis nem hivatalosan kijart. Ha nem is figyelunk ra, eszre kell ven­­nunk, hogy az utobbi evekben tortent va­lami. Az alapiskolak kituno tanuloi vagy gimnaziumba vagy kereskedelmi szakko­­zepiskolaba jelentkeznek, viszont szakko­­zepiskolakba joval kevesebben, mint aze­­lott. A szakmunkaskepzokbe peidg azok a gyerekek mennek, akik mar eleve tud­­jak, vajmi keves eselyuk lesz majd a mun­­kaba allasra. Nem is tudjak, hogy kit kar­­hoztassanak erte. Persze nemcsak az o helyzetuk tunik kilatastalannak, pillanatnyi­­lag szinte minden fiatale. Hogy mi lenne a remenyt add cselek­­ves? Egy tisztan megrajzolt, korszeru gaz­dasagi modelire epulo iskolaszerkezet fel­­epftese. Halaszthatatlan feladat!-ys­mondta a parades musort vezeto bemon­­do: nem lesz ingyen cipoosztogatas, sot meg kedvezmenyes arak sem. Megis min­denki latni akarta, mit hozott a „cipoki raly“. Aztan legtobben lattak, es csalodottan tavoz­­tak. Mert ugyebar a nagykdzdnseg elsosor­­ban nem a minoseget nezi, hanem az arce­­dulat. S bizony, a legtobb divatos cipo mel­lett negyszamjegyu osszeg lathato. Szoval Bata visszatert, miutan megho­­dftotta a vilagot: 65 orszagban tobb mint hatezer boltban arusftjak a nevevel jelolt markas labbeliket. Immar Szlovakiaban is. Tervei szerint a fovaroson kfviil hat vi­dSki varosban is szeretne uzletet nyitni. Mert ugy latszik, maig idoszeru a harmin­­cas evekben tett kijelentese: „Az emberi­­seg fele mezftlab jar. Ebbol is lathatjuk, hogy ezidaig milyen keveset tettunk, s hogy rank, cipeszekre meg milyen nagy munka var.“ D.T. Kfvancsiskodok vagy vasarlok? (a szerzo felvetele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom