Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-10-24 / 18. szám
Miw Harm -M>faWIlWtL „Mindketten otthon vagyunk" * „Felesleges voltam" * „Assam el magam?" Munkanelkuliseg. Tetszett, nem tetszett, hozza kellett szoknunk ehhez a nalunk korabban ismeretlen fogalomhoz. Nem volt egyszeru es meg manapsag is vegyes erzesek fognak el, ha ezt a szot halljuk. Fokepp azokban valt ki keseruseget, akiket kbzvetlenul erint, akiknek megszunt a munkahelyuk, es a szo szoros ertelmeben az utcara keriiltek. Ugy ereztek, kicsuszott a talaj a labuk alol, nines mibe kapaszkodni. A lelki megrendules mellett meg a megelhetesi gondok is tetezik az uj helyzet bonyolultsagat. Teny: a nok azok, akik nehezebben viselik el a bizonytalansagot, hosszabb ideig tart szamukra, amig „feldolgozzak a tdrbst“. Bar a ferfiakat tartjuk a csaladfenntartoknak, ennek ellenere legtbbbszbr az asszonyokra harul a penziigyek intezese, fokepp, ha a „keret“ a vartnal is jobban leszukiil. Ok probalnak a kevesbol, nehezen beosztva, mindig elegendot varazsolni. Es ok azok, akik nem szivesen beszelnek az onhibajukon kivul ert kudarcaikrol. S ha megis raallnak, hogy kiontik szivuket, annak minden keserusegevel, nevuket nem kivanjak felfedni a nyilvanossag elott. Ezt tettek az en beszelgetotarsaim is. Kepesites nelkiil V.M. - Olyan szepen indult az eletunk. Fiatalok voltunk, szerelmesek. Senki sem szolt bele, hogyan tervezzuk a hazassagunkat. A sziileink annak rendje-modja szerint a lakodalmat is finanszfroztak. Mindketten dolgoztunk, mar volt egy keves megtakaritott penzunk. Igaz, nem nagy osszeg, de arra eleg, hogy a legszuksegesebb haztartasi kellekeket megvegyuk. A szobabutoron kivul a konyhaba is megvasaroltunk szinte mindent. Hol vannak ma mar az akkori arak! Aztan nagy mereszen hozzafogtunk a haz epitesehez, mert egyelore a szuleim nel laktunk. Baratok, ismerosbk, de fokepp a szukebb csalad segitett a munkaban. Nem nagy iitemben, de folyamatosan, ahogyan kerestuk a penzt, epiilt az uj otthonunk. Mennyit terveztiink, almodoztunk! Kozben megszuletett a fiunk. Mire a kicsi ket es fel, haromeves left, en visszamehettem dolgozni, de eppen megszunt az a vallalat, amelyben korabban alkalmaztak. Kifizettek a lelepot, es vege. Egyreszt drultem, hogy a gyerek mellett maradhatok, es ugy gondoltam, ha a kertben sikeriil eladasra is termelnem, a keresetkiesest nemileg potolni tudom. Azt mar nem is akarom reszletezni, hogy milyen gond azt a keves zoldseget eladni. Mar-mar bele is nyugodtunk, hogy en otthon leszek — jott a kovetkezo csapas: a ferjem is munkanelkulive valt, az 6 cege sem talalt ujabb megrendeloket, tehat nem tudta foglalkoztatni. Persze nem ultiink otthon, illetve a szuleimnel olbe tett kezzel: dolgoztunk a kertben, a hazon, csak a penz lett egyre kevesebb. Eloszor munkanelkuli, majd szocialis segelyt kaptunk. Es egyre kilatastalanabb a jbvo. A kornyeken, mondhatnam az egesz jarasban teljesen lehetetlen munkahelyet talalni. Hiaba szonokolnak ott fent arrol, hogy a vallalkozokat tamogatjak. Aki a legelejen kezdte es megszedte magat, annak megy, de a tobbiek... Es mihez kezdhetnenk mi, ha nines indulasi tokenk, sem „meno“ szakmank? Csak tengodunk, egyre turelmetlenebbek vagyunk. Varjuk, hatha akad munka, s akkor lassan befejezhetnenk a felig kesz hazunkat. Akkor egeszen mas volna az eletunk. Erettsegivel K. I. - Huszonot evet huztam le az elso munkahelyemen. Az erettsegi utan kerultem oda. Megszerettem, jo kollektivaban dolgoztam. Soha nem jutott eszembe, hogy valtoztassak. A keresetem nem volt kimagaslo, de a ferjem is dolgozott, a ket gyerekkel szolidan eltunk. A nagy valtozas szele minket is megerintett, de akkor meg senki sem gondolta, hogy az kesobb viharra valtozik.A munkahelyem pokolla valt. Mindenki helyezkedett, s mikor idonkent felmerult, hogy letszamcsbkkentes varhato, abban bfztunk: talan en megsem leszek kdztuk. Ket leepftest valoban megusztam. Aztan jott a derult egbol a villamcsapas: a fonokom kijelentette, hoi nap mar ne jojjek, nines ram szukseg. Kove dermedtem, szohoz sem tudtam jutni. Egy ido utan, amikor a sfras oldotta a feszultseget, a szemelyzeti osztalyon megkerdeztem: hogyan is van az en kirugasommal. Megnyugtattak: nem holnaptol, hanem a honap vegi datummal kapom a felmondast, de addig is mas beosztasba helyez a fonbk. A mai napig sem ertem, mit vetettem. Nem volt erom megkerdezni tole. Talan azert is gyulbitem meg ot, mert korabban minden tolem telhetot megtettem, inteztem azokat az ugyeket is, amelyek nem tartoztak a munkakbrombe. Szepen megkoszonte. Azzal, hogy ilyen arcatlanul kirugott. A felmondas indoklasa pedig fgy szolt: letszamcsbkkentes. De mar masnap egy fiatal lany lilt a szekemen. A megalazottsagtol meg arra sem voltam kepes, hogy a bfrosaghoz forduljak, pedig nyilvanvalo, hogy tbrvenyserto eljarassal dobott ki. Persze nem bi'rtam ki a felmondasi idot sem. Azt hittem megfulladok, amikor reggelente az epuletbe beleptem. Par nap utan idegileg kimerulten estem ossze, majd tobb heten at voltam munkakeptelen. Az orvos is azt ajanlotta: ne menjek vissza, mert rosszabbodhat az allapotom. A munkahely helyett a m unkaugyi hivatalba mentem: felvettek a varakozok listajara. Munkat viszont nem tudtak ajanlani. A hivatalnokno mindjart az elejen kozolte: negyvenen felul, idegen nyelv ismerete nelkiil szinte kizart, hogy talal megfelelo munkat. Nem hittem neki. Nem feleken a munkatol, barmit elvallalok. Kifrtam egy sor telefonszamot az ottani hirdetesi tablarol, es otthon a keszulekhez iiltem. Egy bran beliil mar igazat adtam a holgynek. A munkaltatok nem arra voltak kivancsiak, mit tudok, milyen gyakorlatom van, hanem elsosorban az erdekelte oket, hany eves vagyok, es a korom hallatan nemelyik megkozkaztatta: es beszel nemetul? Ez utobbira, sajnos nemmel kellett valaszolnom. Es igy fejezodtek be a hivasaim. Tobb honap utan egy ismerosom ajanlotta: ha mindenkepp dolgozni akarok, valaki alkalmaz „feketen“. Naponta nehany bra takaritasrbl van szo. Elvallaltam. Addig ez is nemi megoldast jelent, amfg kapom a munkanelkuli segelyt. De utana??? Egyetemi vegzettseggel A. E. - Nem szivesen beszelek a helyzetemrol, mert gyakran vadolom magamat, hogy maskepp kellett volna elnem, talan mar korabban tobbet tehettem volna sajat erdekemben. Az az igazsag: nem talalok kiutat, a jbvo pedig teljesen remenytelen. Elvegeztem a foiskolat. Talan tul sok volt a rajongom, nem tudtam valasztani, vegiil egyedul maradtam. Multak az evek, de kulbnosebben nem hianyoltam az allando partnert. Onallo, talan tulsagosan is ontudatos nove valtam. A munkahelyemen elismertek, mondhatom, sikeres voltam. Elveztem, hogy sokan tudnakrolam, ismeretsegi es barati korom elegge bo volt. Azt nem mondhatom, hogy nagyvilagi eleteteltem, de rendszeresen tarsasagba jartam, sosem unatkoztam. Mindig volt kivel talalkoznom, beszelgetnem, szorakoznom. A tores akkor kovetkezett, amikor az igazgatom ugy itelte meg: jobb, ha o fiatalokkal dolgozik, hiszen azok kevesbe szolnak bele a dolgok menetebe, meg kulonben is brommel hallgatnak, hisz van munkajuk, en pedig tobbedmagammal feleslegesse valtam. Az elbocsato levelet meg nem is vettem olyan komolyan. En, aki eddig onalloan dbntottem a sorsomrol, most sem varok senkitol segitseget I Arra azert szamitottam, hogy a barataim, ismerdseim biztosan adnak majd tippeket, de semmi gond, megelek en a jeg hatan is. Napok, hetek multak, az optimizmusom egyre alabb hagyott. Az ismerosbk, baratok meghallgattak, sajnalkoztak felettem, es ennyi volt az egesz. Igaz, nemelyik mondott par biztato szot, de ennel tobbre egy ikuknek sem futott. Aztan oda jutottam, ahova meg almomban sem keszultem: a munkaugyi hivatalba. A vezeteknev kezdobetuje szerint sorakozo. Neha feloraig, rosszabb esetben meg ennel is tovabb. Aki ezt nem elte at, nehezen tudja elkepzelni, mit erez az ember, az ilyen kiszolgaltatott, megalazo helyzetben. Mert ott a sorban mindenki egyenrangu: a nyolc altalanost vegzett es az egyetemi diplomaval rendelkezo. Az asztal tuloldalan Old „kbzvetitb“ holgy latszolag megerto es igyekszik az ajanlatok kozul valogatni. Persze mit tud o arrol, hogy kozel harminc ev alatt milyen jellegu munkat vegeztem, mi all hozzam a legkozelebb. 6 csak nezi a vegzettseget es papi'rt nyom a kezembe: itt keresnek az onehez hasonlo munkaerot. Mar-mar azt hittem, tenyleg szukseg van ram, eppen ram varnak. Es akkor jon a hidegzuhany a szemelyzetisnel: ez a hely mar ket hete foglalt, nem is erti, miert kuldtek ide. En sem ertem. De ezt a procedural meg haromszor elvegeztetik velem. Mert mennem kell, nem mondhatok nemet, nem ellenkezhetem. Pedig eleve tudom — a ceg neve alapjan — nem nekem valo az alias. El kell mennem a kinos latogatasra, mert ellenkezo esetben kihuznak a munkat keresok nevsorabol, es akkor a megtakaritott penzembb! fizethetem a biztositasokat. Nem jelent semmit a diploma, sem a gyakorlat. Csak a fiataloknak van eselyuk. En meg, otvenen tul, assam el maejam? A nyugdijig meg tul hosszu az ido. Es egyaltalan: valakinek szuksege van meg ram? DEAKTEREZ Somogyi Tibor illusztracios felvetele
