Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-09-26 / 16. szám
Lato ember volt Ncm tudjuk, nem tudhatjuk, kit vesztettiink a most elhunyt Talamon Alfonzzal. Egyediil 6 tudta, ki 6, kik vagyunk mi az 6 szcmebcn. Latnok volt, lato, beavatott, de mindenekfelett iro, irastudo. Igen, c rcgi szo illik ra a legjobban, minden misztikus kbdevel. A magyar irodalom, de az curopai irodalom sem bdvelkcdik ilycn kepessegu tehetsegekben, talan egyediil llamvas Bela volt hozza hasonld a magyar irodalomban. Talamon - mindnyajunknal tobbet latott, tobbet tudott az emberi lctrol, vilagunkrol, multrol, jelenrol, jovorol, mcly egy volt szamara, maga a teljesseg. Egyiitt latta a teljesseget es kulon minden mozzanatat, elemet, az idot es benne az emberi lctet. Elcgendo barhol beleolvasni a szovegeibe, a teljesseg jon beloliik vcltink szembe. Nem tartozott egyetlen emberi kaszthoz, egyetlen naciohoz sem. Mondta, hogy egyik osc talan francia volt. De ez nem bizonyos. Csupan az a bizonyos, hogy magyarul irt, hogy kiveteles tehetsege volt a magyar irodalomnak. Es most eltavozott. Harmincevesen, tragikusan, varatlanul. Honapokig lebegett komaban, a let es ncmlet hataran, miutan egy auto foldre lokte! Mindossze harom konyvet hagyott rank. De micsoda harom konyvet! Egy egesz vildg rejtdzik benniik. A mi vilagunk! 1 Ta tobbet akarunk tudni e vilagrol, rolunk, rola, vegyiik keziinkbe miiveit, irasait, es no fclcdjiik Talamon Alfonzot, aki ugy szerctctt volna kozenk tartozni, de nem tartozhatott, mert kiilonos kcpessegek, kiildnds tehetscg terhet eipelte. De most levetette e terhet, fogadjuk hat magunk kdze az cmlckct. (sz) Muvei: A kepzelet szertartasai (1988); Galyak Imbrium tengeren (1992;) Az dlomkcreskcdo utazasai (1996). Talamon Alfonz (1966-1996) IB (©oiiM megremitett amikor meglattam dt feszes meltosagaban ugy lepkedett felem mint a nagy pfalzi valaszto a csaszarkoronazason huzta maga utan a legendak es mitoszok palastjat a faradt arany berakassal amelynck fenye bcleveszett a zafirok smaragdok rubinok nyersgyemantok pokoli forgatagaba a lefejezett kigyokent vonaglo tengeri orvenybe amely nema egyszeriiseggel elnycli az atollt mint egy oriaskalmar magahoz szorit osszetdri hatgerincem porcogoit hogy aztan ujra elengedjen mint a rakoncatlan fiatal kancat amelyet csak aprankent tornek be hogy jo hataslo legyen bcldle suhanjon mint az elet mint a kasza mint az eletem hiszen tudtam hogy a golem halalomra tor tudom miota rajottem itt all folottcm mint fejfa kereszteny siron mint virag siippedd halmon mint humusz rothado testen mint szennyebol menekiilni akaro lelek mond miert van az hogy a halottak vigyazzak a testiink lelancoljak lelkiink a kegyelet pompaival a homalyban egyre tagul az akvarium moszatos es algas vizen nczziik egymast tul a tudas azon pontjan hogy pontosan felismerjiik meg azt a pillanatot latjuk-e amelyet orokkevalo jelennek kepzeliink altatva magunkat hogy megalit az ido minden orabol kitepve a rugot meg a finoman megmunkalt fogaskerekeket mozdulatlanna dermesztve a mutatokat ket szamjegy kozott az ora szamlapjan a naptarbol kitepve az osszes lapot a hetkoznapokat meg az iinnepeket a decembert a marciust a majust mint anyabol a gyereket a napokat kivenni egyet a felavatott pillanatot mondd miert szoltal emberi hangon es en miert neztem koriil latva a ciripelo mezoket ferges orgonafam pazar viragozonet melyet mintha kiszaradt fereg furta testere tartogatna de en tudom hogy nem szaradhat ki mert o az elso aki felkoszont sziiletesnapomon a halal kozelsegetol tompan pompazo lila viragaival es latva biiszkesegemet es szelsosegeimet melyeket ugy viselek mint vertol merev himvesszdm mert fontos az hogy az ember vegteleniil szeles es mely tartalmat adjon mindennek szelesebbet mint az ocean es melyebbet mint a lelke hogy letagadhassa azt ami az ove hogy mosolyogva tudja vallalni azt amit lopott magam sem tudom miert de szembeszalltam a valasztoval talan dreg frigyeskent vagy holland vilmoskent az eg feneketlen melysegebe nezve lattam szetszabdalta vizpararojtos sisakforgojat s a napsugarakat amint atszurodnek sodronyingenek lancszemein mint a teremteskor tudom felhojateknak tunt lentrol az egesz konkvisztadori szoritasok es te kicsit feltel amikor villamlani kezdett es a hang nekirohant az ablakodnak hogy kitepje a fiokot es a konyvespolcok melyen rothado emlekeket felrazza a papirmolyok asztmas horkolasat felve rabolni mindent amirol azt hiszed hogy a tied de sirni kezdtel es a hang lehullt tudom szelviharnak tunt a halalos kutyaszukoles a verbo elegedett liheges a titani erckemeny hemperges amely vegigszantotta lelked leheletfinom ver se cseppent sebet ejtett lassan ringatva mint a hajokotel mint a koszoruk cernaszalakat si'ro szalagjai nehany feher szegfut lefejezve a kertben egyetlen metszessel hogy senki se tiltakozhasson ne legyen roncsolt sebii oszinteseg hegyi kut melysegeben fulladozunk porusainkbol atvandorlo ionreszecskekkel igyeksziink hogy halkan oljiik meg egymast akar a tetszhalottak narciszok kozott selyemhuzatu agyban kutatjuk igazi lelkiink a sok karnevali maskaraba bujtatott poz kozott a ko-
