Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-09-12 / 15. szám

val dsszegyujtdtte a konyveket. Ott­­hon olvasgatott, jegyzetelt beloliik, vagy egyszeruen a polcra rakta oket, bizonytalan iddre. A bort egy hajtasra bedontotte, az­tan ujra rendelt. Felutotte az egyik konyvet. Abrahamot targyalta benne az egyik szerzo, tettenek mereszse­­get, vak hitet az Istenben. Nem sze­­rette ezt az abrahamos tortenetet. Becsapta a konyvet, a szerzo nevere pillantott. Ovatosan az asztal ala csusztatta. A masodik konyv mar ra­­nezesre is erdekesebbnek tiint. Vo­­ros alapon, szep feher betukkel volt kinyomtatva a szerzo neve. Beleol­­vasott,majd szekeben hatradolve be­­ledontotte a masik pohar bort is. Az olvasmany azonnal felkeltette figyel­­met. Volt ott irva a panszlavizmus­­rol az orosz lelkiseg fejlodeseig szin­­te mindenrol. A szovegkemeny volt — celtudatos. Azonnal nyilvanvalo volt szamara, hogy szerzoje jo par uralkodonak fogszuvasodast oko­­zott. Eppen ragyujtott, amikor valaki eny­­hen a vallara iitott. Megfordult. Tiis­­kehaju, csontos arcu ferfi allt mellet­­te, kisse hatrahajtott, oldalra fordi­­tott fejjel. Szemeit hajszalvekony, veres erek haloztak be. Nagyon is vi­­lagos volt szamara, kivel all szem­­ben. „Racsos“ ember volt, a tetova­­lasok is erre mutattak. Elkezdodott az a taktizalt eszmecsere, melynek kek foltok szoktak lenni a zarhataroza­­tai. —Adj egy cigit—volt a nyito mon­dat a pokhaloszemu reszerol. Koz­­ben enyhen a vallaba markolt. Nem tudta, mi iitott bele, ilyenkor altala­­ban szokott cigarettat adni, most megis eltolta vallarol az idegen man­­csot. —Nem adok — mondta hatarozot­­tan. — Menj a jotekonysagi hivatal­­ba, ha szivni akarsz. A masikat meglepte a valasz, valo­­szinuleg olcso gyozelmet remelt, de nem bizonytalanodottel. Visszarak­­ta kezet a vallara, hatarozottan meg­­ismetelte a parancsot. Mostsem jart szerencsevel. A kulcskerdes kovet­­kezett, majd rogton utanaavalaszis: — Tudod, ki vagyok en? En Gappa vagyok, engem itt mindenki ismer. Akarsz kapni? — Ha te Gappa vagy, en akkor Del­ta vagyok. A nyomorod akkor sem erdekel, es cigit sem adok. A vords pokhalok kiugrottak a sze­­mebol, a feje megkekiilt, az orrcim­­pai remegni kezdtek. A verekedes mar a levegoben logott. Ezekben a diihodt vegtagvariaciokban altala­­ban ket csoportra oszlik az ivo: akik kapnakes akik adnak. Par percen be­­liil eldol a csata kimenetele. Szetoszt­­jak a foltokat, es minden marad a re­­giben. Az ivas folytatodik tovabb. 6 azonban nem volt kivancsi a csa­ta kimenetelere. Gyorsan alabukott, es a labak kozott az alaguthoz ku­­szott. Ott erte utol a felkaru pincer. Penzt kert tole az elfogyasztott ita­­lert. Belenyult a taskajaba, es egy vaskos kotetet nyomott a pincer ke­­zebe: Grimm legszebb mesei. Rovid gondolkodas utan a sisakot is a pin­cer fejere nyomta. Tavozott. Odakinn mar beesteledett. A varost az amyak vettek birtokukba. A to­­megvilagitasranem lehetett szamita­­ni. Az utcakon az emberek sajat ke­­zilampajukkal vilagitottak. Titokza­­tosan, rideg elhagyatottsaggal imbolyogtaka fenyek. Most o is bekapcsolta elemlampa­­jat. A fenycsik egy patkany hatat vi­­lagitotta meg. Megszokta mar ezeket a szivos szemetkatonakat. Menet kozben meg-mcgcsillant egy soros­­kupak, iivegdarab, vagy mas fenyes targy. A romlas szentjanosbogarai. Ujra a terre jutott. Elidozdtt egy ki­­csit az orias betonemlekmu elott. Fenyves allt valamikor a helyen. Marvanytablak voltak raerositve, ne­­vekkel, sok-sok newel, melyeket senki sem ismert, senkinek sem vol­tak fontosak, megis, evekkel ezelott ismeretlenek viragokat helyeztek az ismeretlenek neve ala: vords szeg­­fut, koszorukat hosszu, vegtelen sza­­lagokkal. Ilyenkor lovesek is dordiil­­tck, leallt a forgalom, sisakos, egyen­­ruhas emberek lcptek cl a varost. Estere mar ujra minden csendes volt. Kik voltak ezek az emberek? Hon­­nan jottek, minek, miert volt mar­­vanyba vesve a neviik? 6 tudta, csak eppen ezek a dolgok nem tud­­tak lekotni a figyelmet. Tul ta­­voli volt szamara cz a csinalt fetisizmus. Tole allhatott vol­­na itt akar egy gyarkemeny is, sotet bajuszat a felhokbc torol­­getve. Lepteket hallott. Azonnal fel­­ismerteameltosagteljes jarast. — Jo estet! — koszdntek ra. — Ke­­rem, van egy problemank, es ugy gondoltuk, talan on tudna nekiink segiteni. A sotctben nem ismertek ra. — Jo estet. Miben lehetek segitse­­giikre? — Tudja, nemrcg itt volt egy oriasi fenyofa. Nagyon fontos lenne sza­­munkra, hogy megtalaljuk. On talan tudja, hova tiint? — Sajnos nem tudok ondknek segi­­teni. En nem vagyok ennek a varos­­nak a lakoja. Megigazitotta taskajat, es elballagott. Szkukdlek Lajos rajzai Hajdu Istvan: A p lip os Hajdu Istvan elso onallo kotete, melyben eredeti, egyeni nyelvezettel jeleniti mcg a 20. szazadi ember ertdkveszteset ds ertekkereseset. Az itt kozdlt elbeszeles szemelvcny a kotctbdl. ara: 58,-SK Rendelje meg az Eletunkndl\ Priekopnicka 15. 821 06 Bratislava A Lili uni Aurum Kiadd ajanlata: Ag Tibor: Ki nepei, vari vagytok? A szerzo igy vail koteterol: „A cimvdlasztas egyuttal arra is utal, hogy a kdtet anyaganak valogatdsakor elsdsorban az ifjusagra gondoltunk. Nepzcnci hagyomdnyaink legdsibb teriileteirol vdlogattunk. Ezek a dallamok mozgassal, jatekkal, tanccal, vagy valamilyen szokassal maradtak fenn. Azt szeretndnk, ha ifjusagunk ezt igy venne at, a hagyomanyt az 6 eredeti funkciojaban. Regi adossdgunk tdrlesztese e kdtet. “ &ra: 65,-SK Liszka Jozsef: „Szent kepek tisztelete“ A konyv a szlovakiai magyar neprajzi kutatasban uttdrd mddon, egy nagyobb tdjegysdg, a Kisalfdld szlovakiai rdsze nepi vallasossaganak targyi vilagat mutatja be, gazdag kepmelldklettel. ara: 85,-SK Gagyor Jozsef: Bobog a sziveni Gagyor Jozsef naploja kisfia vildgra dbredesdt kovcti nyomon egydves koratdl hetdves kor£ig. A gyermekkor albumokban orzott fotoi helyett egy elcvenen vibrald, humorral 6s szeretettel teli, csodalatos viragbaborulas tanui vagyunk. A konyv igazi iizenete, hogy a felnottek ugyanugy szenvednek a gyerekek hianyatol, mint forditva. ara: 94,-SK JRomdl®llj© nnn®g as

Next

/
Oldalképek
Tartalom