Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-08-15 / 13. szám

1 -< M. Liiszld felvetele wni T®nw ©wd Szerencsesek vagyunk. A szlovakiai magyar irodalom elo­­tereben az elso lepesektol kezdve ott vannak a noi irok, kol­­tok. Ez biztatd. Vannak, akik szerint a kovetkczo evezred a ndk evezrede lesz. Adna az isten! Hatha emberibb ertekeket mutatnanak az emberiseg szaraara, mint a ferfiak. Kard, fegy­­ver, vitezseg, nepamitb eszmck helyett valami szelidebb szandekokat. Biztatobbakat! Az anyatej, anyanyelv ertekeit, a simogatas, mosoly, gtigyogo becezes ertekeit. Mert meg­­lehet, hogy az anya gugybgo, gagyogo szavai fontosabbak a jbvendo emberek szamara, mint Hegel filozofiai tezisei, de­­finicioi. Hogy miert eppen a most kilcncveneves Ddvid Terez okan jutnak mindezek az eszembe? Mert David Terez dtveneve­­sen hozta eloszor bolondos lazba az akkori fiatalokat (Dodi, Lidercfeny). Es ez a varazsa azota is tart. Tehal ha rdla trunk, i 116 megfeledkezni azidorol, es meg sok minden masrol. Pel­daul arrol, hogy irodalmi divatoktol es politikatol fuggetle­­nul is lehet fontos mondanivaldja egy irdnak. Ode es eleven mondanivaloja. Idotlenlil eleven mondanivaldja. Mint ami­­lyen humoreszkeket, karcolatokat az 1974-ben megjelent£d­­tomasok cfmti kbtctben is talalunk. Mert David Tereznek a rendszervaltozasok hanytorgasaiban sem kell dtirnia miive­­it. Udek maradtak. Erzo nol irasok, a jovendo irasai! Ezert mondhatjuk, hogy szerencsesek vagyunk noi irdinkkal. Es kii- Ionbsen szerencsesek a most kilencvendves David Terezzel, aki nelkiil nem lenne teljes irodalmunk. (sz) DAVID TEREZ MUVEI Kisertetek muzeuma (clbcszclesck, 1964) Kdsahegy (szatirikus regeny, 1966) Ifjusagbol elegtelen (regeny, 1970) A feneketlen lada kincse (ifjusagi regeny, 1972) Idozitett boldogsag (regeny, 1973) Fekete barany (szinmu, 1974) Latomasok (karcolatok, 1974) Lidercfeny (szinmuvek, 1976) Meselo nemzedek (ki regeny, 1981) Utoirat: amig a tema eljut odaig... (regeny, 1986) David Terez Latomasaim Nemelyik fogalom a sziiksegesnel jobban mozgatja a kepzeletemet. Peldaul, ha kimondom: szazadfor­­dulo, ilyenkor csikorogni hallom tengelyen szazadunkat. Nyikorog­­nak a kerekek - szaz ev! hosszu tav, berozsdasodott a sok csavar, sin, rugo... A masik fogalom, amit el szoktam kepzelni: eletszinvonal! Hailyesmi­­rol szerzek hirt, rbgtbn falba vesett rovatkakat latok mintegy ketmeter­­nyire a fold szine fblott, es egy fel­­iratot: az arviz ebben es ebben az evben idaig ert. Tudom, nevetseges eletszinvonalunkat rombold arhoz hasonlitani. Olyasmihez, ami tobb­­nyire emberaldozatot is kovetel, a tetemes anyagi karrol nem is beszel­­ve. Eletszinvonalunk akkor okoz kart, amikor siillyed. Ennek ellene­­re, vagy eppen ezert, erdekes lenne valamelyik falra feljegyezni: Elet­szinvonalunk ebben vagy abban az evben... idaig ert! A legkiilbnosebb latomast megis ez a szo idezi elem: generacioval­­tas. Az utobbi idoben egyre gyak­­rabban hallom. Ezt pedig ugy kep­­zelem el, ahogyan bizonyos uralko­­dok portaja elott lejatszodik az orsegvaltas. Dobperges kiseretevel, diszlepesben felvonul egy-egy nem­zedek... vagyis egy kis csoport de­li ferfiu feszesen tiszteleg egy ma­sik csoport deli ferfiu elott. Nos, a dolog egyaltalan nem ilyen egyszeru, nem is ilyen latvanyos. Es tisztelgesrol szo sines! Kijottiink a gyakorlatbol. Ebben az evszazadban peldaul ket valtas elmaradt. Az egyik 1914-18, a masik 1938-45 kozott. Rosszul alltunk akkor tajt utanpotlas dolgaban. Viszont-volt fbldsen katonatemetonk es tomeg­­s trunk. Itt van aztan, amit ugy hivnak, hogy „duhongo ifjusag“. Azt hittiik eddig, hogy szakall, hosszu haj, gi­­tar, cinizmus es neveletlenseg teszi. De evek kellettek hozza, amig fel­­ismertiik, hogy a nevetesre ingerlo kiilso komoly benso haborgas elo­­jelei. Mint ahogy a fold is elorekul­­di iizenetet, ha rengeni keszill. Mi­re megszoktuk volna, az ifjusag mar meg is unta a bosszantasunkra szol­­galo kiilsosegeket. Meg nem tudta ugyan, hogy mit akar, de mar elha­­tarozta, valami mast, mint amit mi akarunk. Minden vonalon mast... az abszurdumig... Irodalomban, szep­­muveszetben, ruhazkodasban, er­­kolcsben. Atyaink atyai azt mond­­tak: forr a bor... Mi egyebet mon­dunk... ezert ifjaink kivonulnak az utcara, hoi diihongenek, hoi a vil­­lamossineken iilnek, es akadalyoz­­zak a forgalmat. Olyan varosok­­ban, olyan allamokban teszik, ahol legkevesbe vartak toliik. Hol ezt kovetelik, hoi amazt, olykor telje­­sen ellentetes dolgokat. Szavaik egyformak, de ki merne allitani, hogy celkituzeseik is ugyanazok? Csupan a diihuk egyforman elszant, a lelktik melyen haborgo indulat. Egyetertenek abban, hogy becsap­­tak oket. Predikaltok nekiink! - mondjak, de azoknak odaat szinten predikalnak! Es mindennek az el­­lenkezojet! Szintugy az igazsag ne­­veben! Tudjatok-e egyaltalan, ti oregek, hogy milyen az igazsag, es hoi rejtozik? Nos, mi most majd megkeressiik, es a szemebe neziink! Mellesleg utananeziink a jovonknek is... Hja, igaz, a jovorol jut eszembe a szo: elidegeniiles. Szomoru es si­­var kifejezes. Mint a kor, amely ki­­talalta. Azt jelenti, hogy kisse meg a tegnapban eliink, de kisse mar a holnapban. Valahol a kozeledo ez­­redforduld peremcn. Anno 2001- ben. Egyelore ugyan meg ez is ab­­szurdum, holott mar homokvara­­kat epit a generacio, amely hivatott lesz levaltani a mai dtihongoket. Akkor persze ezek fogjak csovalni a fejiiket. Ha meg lesz fejiik. Ha nem robbantjak fel ido elott egesz planetarendszeriinket. Akkor pedig megint elmarad egy valtas...

Next

/
Oldalképek
Tartalom