Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-02-21 / 8. szám
Vendel, Vendel... M inden hireszteles ellenere, ez a tel szabalyos volt. Megismertuk dromeit, fanyarat, gyotrelmeit. Volt ho, jeg, zuzmara, der, onos eso, kod, hofuvas. Befagytak a folyoink, tavaink. Autdk, buszok, vonatok akadtak el a nagy hoban. Egyszoval, minden szabalyos, ahogy ez a rendes teleken dukal. Remenykedjunk, hogy a vege is szabalyos lesz: jon Matyas, es megtori a tel hatalmat. Habar ez talan nem is Matyas tisztje lenne, hanem egy sokkal regebbi teluzoe, akit elfeledtunk. Elottem Toth Lehel remek felvetele a nanai Szent Vendel-szoborrol, es a kep eszembe juttat egy idos gomdri juhaszt, aki igen nagy tiszteloje volt a pasztorok vedoszentjenek. 0 mondott egy hosszu strofat, amely valahogy igy kezdodott: „Hova, hova sietsz, Szent Vendel?”, mivelhogy Vendelt minden szobra menet kozben mutatja. Maradt rola egy rigmus is, amely mar egyertelmuen neki szanja a tel eluzeset: Dudal a teli szel, Szent Vendel utra kel. Hajtja nyajat, Fakaszt fuvet, fagyott forrast. Az dreg nyajorzo kulonben csak annyit tudott Vendelrol, hogy kiralyfi volt, aztan juhasz lett, mert nagyon szerette a joszagot. Nala tehat forditva tortent, nem ugy, mint a meseben. Bar amint az idos pasztor Vendel csodas tetteirol meselt, azok inkabb illettek a mesebe, mint a csodak vilagaba. Az egyik arrol szolt, hogy Vendel folyton kereste a jobb legelot, es mindig oda hajtotta a nyajat. Egyszer aztan nagyon messzire elkodorgott, s ezert a gazdaja megszidta. Ekkor Vendel megigerte, hogy mire a gazda hazaer, o is otthon lesz a nyajaval. A gazda lohalalban vagtatott haza, am amikor a haza kapujahoz ert, Vendel mar ott varta, nyaja az akolban pihent. A szemfules Vendel forrasokat is fakasztott. Ahova leszurta a botjat, ott viz fakadt, hogy megitathassa a nyajat. A kulonos az, hogy amikor utananeztem A szentek elete cimu jeles konyvben Vendel cselekedeteinek, ezeket a legendakat ott is megtalaltam. Ki tudja, mikent szerzett rola tudomast az dreg pasztor? Ez a konyv tobbek kozt azt is elarulja, hogy Szent Vendel valdban letezett. Skociaban elt, 554-617 kozott. Az is valdsag, hogy kiralyfifele volt, mert az apja az egyik skot torzs vezerekent ismert. Vendel mar fiatalon jelet adta jamborsaganak, vonzodott a muveltseghez, papi elethez, ami a felpogany atyanak csoppet se tetszett. Ennek ellenere het tarsaval elindult a Szentfoldre, de csupan Romaig jutott, mert idokozben a szaracenok elfoglaltak Jeruzsalemet. Vendelek visszaternek, remetekunyhot epitenek, remeteeletet elnek, koldulgatnak. Koldulas kozben Vendelt az egyik gazda szornyen osszeszidta, mondvan, hogy tetlenkedes helyett inkabb dolgozna, es igy segitene masokon. Vendel ekkor elszegodott hozza pasztornak. Eloszor disznokat, majd szarvasmarhat, juhokat legeltetett, es csakhamar neves pasztorember hirebe kerult. Nem reszletezem. Ez a tortenet anynyira mai, hogy az ember csodalkozik, mily keveset valtozott 1500 ev alatt a vilag. Ki tudja, hanyszor lobbantjak a mai munkanelkuliek szemere Vendelehez hasonldan, hogy dolgozzanak, ne tetlenkedjenek. Csak hat hoi vannak mar azok a szabad nyajak, amelyek Szent Vendel koraban Skocia zold dombjain szorgalmas pasztorra vartak? Foloslegesse valt az olyan jambor ember, amilyen Vendel lehetett. Szobra is foloslegesen alldogal falvaink mezore vezeto utjain. Laba elott nem vonulnak gulyak, kondak, nyajak, es ha a joszag megbetegszik, nem hozza fohaszkodnak, allatorvosert futnak. Igy hat, Vendel, ne siess! Es te, Matyas is, maradj nyugton! A kikelet noszogatasa tobbe nem a ti dolgotok. Rabiztak a szerelmes termeszetu Valentinra. Es talan azt is megerjiik majd, hogy neki allitanak szobrot Nana utcajan. Bar ahogy Szent Vendel kobe meredt alakjat nezem, a maga koraban o sem lehetett eldobnivald legeny. SZOKE JOZSEF
