Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-02-14 / 7. szám
mikor megkerdeztem nehany tanftot, iratnak-e manapsag is dolgozatot a tel oromeirol, ertetlenul neztek ram. Volt, aki megkerdezte: Hat vannak a telnek oromei is? Magyarazni kezdtem, hogy hajdan a gyerekek ugyanugy orvendeztek a telnek, mint a nyarnak. Nem csupan azert, mert akkor jott a Mikulas es a Jezuska a sok ajandekkal, hanem mert a szankozas, sizes, korcsolyazas, hogolyozas, hoemberepites megannyi dromteli elmeny volt, es hiszem, hogy ma is az. Csak hat ma mar ki figyel az apro, hetkoznapi oromokre? Hiszen a csodaautoknak se tudunk istenigazabol orvendezni! Apropo, csodaautol... Ablakbol nezem, amint az ilyen csodaszerkentyut megprobalja a gazdaja a friss ho alol kiszabaditani. Szemlatomast nagy a gondja. Hova hanyja a havat? Elotte auto, mdgotte auto, mellette suru elosoveny es jarda, melyen emberek jarnak. Vakarja a fejet, nezelodik, le-fol jar, aztan nehany lapat havat az elotte levo autora dob. Alig kezd serenykedni, nyilik a haz kapuja, megjelenik a karvallott auto tulajdonosa, es szentsegelni kezd, hadonaszik, aztan csakhamar lehiggad. Megall a tudomany. Sok a ho, keves a hely. Vegul is kozos megegyezessel egy harmadik autot temetnek be. Taposom a terdig ero havat a belvaros utcain. Toprengek, bosszankodok. Hova lettek a hohanyok? Tarsadalmunk szemlatomast annyira megtisztessegesult, hogy eltuntek belole a hohanyok. Mosolygok a hulye otletemen, de aztan eszembe jut a varosi rendorseg parancsnokanak nyilatkozata, hogy nincsenek buntetocedulaik, nem tudjak a haztulajdonosokat, uzleteseket birsagolni. Illetve vannak buntetocedulaik, de csupan tizkoronas nevertekuek, a szocializmus idejebol, 6s hat a tizkoronas buntetes ma mar nem buntetes. Az emberek nem telnek, es a haztulajdonosok, uzletesek nem takarftjak el hazuk, uzletuk elol a havat. A parancsnok szerint lenne meg egy megoldas: ha a rendorok minden ugyfel szamara otven cedulat toltenenek ki. Erre viszont a rendorok nem hajlandok. Egbe kialto hulyeseg, ugye... Tovabb taposom a havat es arra gondolok, midta is van ez igy? Ha mai legeny lennek, elhinnem, hogy ez csak mostarisag van igy. Csakhogy eszembe jutnak Nagy Laszlo verssorai: Ez a telido csahos volt, ven kapitanykent parancsolt... Zokogos utat csinalt, kinna tette az utazast nehezkes nonek, rendornek, motoros jovo-menoknek. A koltemeny 1947 telen szuletett a haboru utani Budapesten, ahol nagy Laszlo akkor izlelgette a varosi elet „drdmeit”. Magam is zotydgok a 218-as trolibuszon. Amikor leszallok es be akarok fordulni a szerkesztosegunkhoz vezeto utcaba, megallitanak a rendorok. Gazrobbanas tortent, nem lehet az utcan vegigmenni. A robbanas utcara vetette a negyedik emeleti lakas falat, s az razuhant ket hdgolyozd gyerekre. Mindketten szomyethaltak. Mondhatnam, hogy ujsagiro vagyok, s kozelebb mehetnek a tortentek szinhelyehez. Nem teszem. Megkerulom a romossa valt hazat, s egyszer csak ott allok a foldre hullott panelfal darabjainal. Kdrulotte a letaposott havon tuzpiros vernyomok. Olyanok, akar a pipacsszirom. Hallgatom a radio hojelenteseit. Komaromba kell utaznom, s megkonnyebbuldk, hogy a csallokozi utak jarhatoak. Autoba ulunk, de viszolygunk, mi minden tortenhet estig. A modern nyugati kocsi most egyaltalan nem bizalomgerjeszto. Hajdan, ha Csallokozben lehullott a ho, kocsiszinbe toltak a kenyelmes hintot, elohuztak a szant. Nem kellett felniuk, hogy elakadnak a nagy hoban, es a szan sem tett kart a szantasban, vetesben. Mindeniitt csilingelo szanok futottak, s benniik a meleg pokroc alatt ilyentajt notas kedvu farsangolok daloltak. Mert a teli leg jokedvre derit, megreszegui tole az ember, akar a jofajta kisustitol. Igaz, mi sem panaszkodhatunk. Kocsink szabadon szaguld. A szuntelenul karikazo csallokozi szel tisztara seperte az utat, es ahol a ho elbujt a szel elol, segitett a hoeke. A nap is kisutott, jokedvtol ragyog az arcunk, reg lattuk Isten fenyeit. Gyonyorkodunk a szuztiszta teli tajban, az ort allo dreg fuzekben. A fenylo nap elocsalta hazaikbol az embereket. A valosagos dombvonulatta nott hajocsatoma magas gatjairol itt is, ott is vidam gyermekcsapatok piros muanyag szankoi futnak neki a laposra dbngblt havas szantdfoldeknek. A gyerekek eszkimdkunyhokat epitenek, a magasra nott hobol, a vastagra hizott zuzmaras villanyvezetekek farsangi bogokent brummognak. SZOKE JOZSEF (Somogyi Tibor felvetele) TEH KR0KUW
