Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-01-24 / 4. szám

magat ilyesmivel, nem szaladgalhat a tag­­dijakert. Mi kilzdunk ez ellen. A titkar fog­­lalkozzek komoly iranyfto munkaval. Usse ko, hadd jojjon az a tagdijbe­­szeddno - legyintett az (rd. - Meg jo is lesz. Majd ferjhez megy ahhoz a titkarhoz vagy Robinsonhoz. Vidamabb lesz a konyv.- Isten orizz. Ovja muvet a ponyvafztol, a fulledt erotikatol. Hadd gyujtse az a no a tagdijakat, es orizze a pancelszekreny­­ben. Moldavancev feszkelodni kezdett a dl­­vanyon.- Mar megbocsasson, de hogy kerul pancelszekreny egy lakatlan szigetre? A szerkeszto gondolkodoba esett.- Varjon csak, varjon - szolalt meg egy­­szerre van az elso fejezetben egy pom­­pas rdsz. Robinsonnal meg a szakszerve­­zeti bizottsag tagjaval kuldnbozd dolgokat vet ki a hullam a partra...- Fejszet, karabelyt, iranytut, egy hordo rumot es egy iiveg gyogyszert skorbut el­len - sorolta unnepelyesen az fro.- A rumot huzza ki - szolt kozbe gyor­­san a szerkeszto. - Meg aztan minek az a gyogyszeres iiveg? Kinek kell az? Sokkal fontosabb egy iiveg tinta! Es pdncelszek­­reny okvetleniil.- Mert lovagol azon a szekrenyen? A tagdfjaknak nagyszeru helyiik lesz egy baobabfa odvaban. Ki lopna el onnan?- Hogyhogy ki? Hat Robinson? Hat az esztebetitkar? Hat a fiiggetlenftett funkcio­­nariusok? Hat a boltellenorzo bizottsag?- Hdt azok is megmenekultek? - kerde­­zi meghunyaszkodva Moldavancev.- Meg. Sfri csend.- Talan asztalt is partra vetett a hullam az ertekezlethez? - csattant fel gyilkos gunnyal a szerzo.- Ok-vet-le-nul! Megfelelo munkakdriil­menyeket kell teremteni! Vizeskancso, csengo, terito. Teritot vessen ki a hullam olyant, amilyent maga akar. Lehet akdr vdros, akar zold. Nem fogom befolyasolni a muveszi alkotomunkat. Egyszoval ez az elso feladat, baratocskam: bemutatni a to­­meget. A dolgozok szeles tomegeit.- A hullam nem vethet partra tomege­­ket - csdkdnydskdddtt Moldavancev. - Ez szoges ellentetben all a tortenettel. Gon­­dolja csak meg! A hullam egyszerre kivet tobb tizezer embed! Kesz rohej!- Nagyon jo! - helyeselt a szerkeszto. - Sohasem art egy kis iidi'td, eletvidam, egeszseges kacagas.- Hat nem! A hullam mar nem bir el ennyi embed.- De miert a hullam? - bamult edelmet­­leniil a szerkeszto.- Maskepp hogyan keriilnenek a tome­­gek a szigetre? Ha egyszer a sziget lakat­lan.- Ki mondta maganak, hogy lakatlan? Osszekeveri a dolgokat. Pedig vilagos, mint a nap. Van egy sziget, illetve inkabb felsziget. fgy mindjart egyszerubb. Es ezen a felszigeten megannyi pompas, for­­dulatos, izgalmas kaland todenik. Folyik a szervezeti munka, bar olykor hibak is adodnak. A nonemu aktiva feltar bizonyos hianyossagokat, tegyuk fel a tagdijbesze­­des terdn. A szeles tomegek tamogatjak. Es az eszbetitkar onkritikat gyakorol. A vegere be lehet iktatni egy tomeggyulest. Ez rendkfviil hatasos lenne eppen muve­szi szempontbol. Hat ez minden.- Es Robinson? - rebegte Moldavan­cev.- Igen. Jo, hogy mondja. Ez a Robinson zavar. Dobja ki. Szanando, iigyefogyott alak, semmi sem indokolja, hogy benne legyen.- Most mar minden vilagos - szolalt meg sfri hangon a szerzo. - Holnapra szallitom.- Nos, akkor jo munkdt. Alkosson. Ap­­ropo, a regeny elejdn van egy hajotores. Tudja, erre a hajotordsre semmi sziikseg. Csinalja anelkiil. fgy izgalmasabb lesz. Rendben? Akkor jd. Viszontlatasra! Egyediil maradva, a szerkeszto boldo­­gan felkacagott.- Vegre-valahara lesz egy tokeletes muvdszi, verbeli kalandregenyem! (1932) ben azonnal megosziil. Gorbe orra, metszo pillantasa, keskeny ajka es ritka fogai erdekes osszkepet nyujtanak. Beszedjebe gyakran ke­­ver idegen kifejezeseket, elofordul, hogy ha­­donaszni kezd, es surun emlegeti a jelenlevdk ddes sziildanyjat, am hamar lehiggad, 6s sze­­gyenlos, kisfius mosollyal kdr elnezdst. A kezen es mellen lathato forradasok is vesztes csatakra emlekeztetik, amelyek bi­­zony nem a kartyaasztalnal zajlottak. A bika az csak bika. Raadasul 6 is a bika jegydben sziiletett, s a vdros rongy razogatasdtdl (?) kisse remeg a keze. Dus fekete hajat most is olyan kecses mozdulattal sopri felre homloka­­bol, mint fiatalkoraban. Fenykoraban. A tomeg a valldn vitte. Meg ndha a bika is. De az leg­­aldbb nem ejtette le! A doktor kever. A hoher randz az drajdra. Nem, nem az idot ndzi, az itt most teljesen mellekes. Azon tunodik, kitol lopta. Tobbszdros gyilkosok nem ilyen kardrat viselnek, azt volt alkalma es ide­­je megfigyelni. A terroristak is adnak maguk­­ra. Hm... Egyebkdnt senki sem mondana ot hdhdr­­nak, meg egy kocsmai osszeszolalkozas al­­kalmaval sem. Vdros haja, bajusza es sza­­kalla van, termete kisse alacsony, de aranyos. Jobb labara kicsit santit, dllitolag egyszer du­­hdben belerugott a villamosszekbe, mert az nem akart mukodni. Mennyit szaladgalt, mig legalabb egy laposelemet sikerult szereznie. A film, amelyben epizodszerepre kertdk fel, ettol meg ket Oscar-t kapott! Mert a Idtszat nagy ur. S latszatra 6 is nagyon humdnus, jdlelku uriember, aki nem tud vesziteni. Ha megis megtortdnik - foleg amikor nem 6 kever - du­­hdben nagyokat csap az asztalra ds hitetlen­­kedve ingatja a fejdt, mintha nem is 6 csalna a legtobbet.- En kesz vagyok! A hentes kiforditja ures melldnyzsebdt, alsd ajka lefittyed, majd ujjaival kdnyelmesen es kejesen megsercegteti az allAn a borostakat. A torreddor megertoen biccent, holott az 6 vagyona sem tart mar sokaig. Kdnyelmesen vegignyalja az inydt a kdt elulso foga kozott, majd eldvardzsol valahonnet egy mentolos rdgdgumit. Ragacsos, frdcsdgos, kfmeletlen nyammogasba kezd. A doktor kdzdmbosen bamul a felhokbe, majd vdratlanul elhajitja a felig szivot cigaret­­tdt.- Kdlcsdnozhetek, de... A hentes lathatoan kivirul - ...de? - piszkalja ezuttal a fillet a torred­­dor.- Azt ajanlom, jatsszunk ezuttal nagyobb tdtben. Mint tudjdtok, kedves bardtaim, a pdnznek itt per pillanat semmi drteke nines. A hohdr helyesloen morog. Tiszteli az or­­vost. A fene tudja, de van benne valami ma­­gabiztossag, valami kulonos nyugalom, amit kepes atvinni tarsaira is. Adnak a szavara.- Ezdrt azt javaslom, hogy az abszolut vesztes a kovetkezo dleteben a vele szemben ulo foglalkozasat koteles folytatni... Nema csond. Ilyen javaslatra nem szdmitottak.- En benne vagyok! - szdlal meg a torred­­dor elsokdnt, es a szemben uld hoherra nez. Ez iigyben neki a legkevesebb a veszteniva­­loja. A hentes nyugtalanul feszeng. A vele szem­ben elhelyezkedo orvos pillantasdt keresi. Eld hussal dolgozni? Hm... Vdgul is... Ki lehet prdbdlni...- Hat, ha nines jobb otlet... Nines. Fesziilten figyelik egymdst, hogy a legkisebb tisztessegtelen mozdulat vagy prd­­balkozas esetdn azonnal lecsaphassanak. Elvdgre most mar eletrdl-halalrol van szd. De inkdbb dletrol.- Elvdgre mindannyiunknak tapad egy kis vdr a kezdhez, nem? - mondja mintegy melle­­kesen az orvos, ds beletekint a lapjaiba. El­­mosolyodik. Ugyanakkor a hentes aredn furcsa sziirke­­sdg jelenik meg. Negyen ulnek az asztalndl. A hentes, a torreador, a hdher ds az orvos. Kdrtyaznak. Elvdgre el kell valamivel csapni a rdgi es uj eletuk kozti idot... Odalenn nyuzsog a Fold. Az emberek husdrt dllnak sorba, vagy ep­pen fertotlenito szagu orvosi rendeldben a doktor parancsara melyet lelegeznek. Mindezt gyanutlanul. Szkukalek Lajos rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom