Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-01-24 / 4. szám

II ja Ilf - Jevgenyij Petrov Kalandra fell cimu, haromheten- XB kent megjeleno kepes folyoirat szerkesztosegeben nagy hiany mutatkozott olyan szepirodalmi muvek­­ben, amelyek megragadjak az ifju olvaso erdeklodeset. Akadtak ilyesfajta frasok, de egyik sem volt az igazi. Tul sok volt bennuk a nagy­­kepu fontoskodas. Az igazat megvallva in­­kabb buskomorsagba ejtettek az ifju olva­­sdt, semmint lebilincseltek. A szer­­kesztonek pedig eppen lebilincselo mure fajt a foga. Vegul is ugy ddntdttek, hogy folytatasos regenyt rendelnek. A szerkesztosdgi kulddnc sebbel-lobbal elrohant Moldavancev irohoz az ertesitessel, es Moldavancev masnap mdr ott ult a szer­­kesztoi szoba kispolgari izlesu foteljdban.- Arrol volna sz6 - magyarazta a szer­­keszto -, hogy ennek a munek erdekfe­­szitonek, frissnek kell lennie, teli izgalmas kalanddal. Hogy ugy mondjam: legyen ez a szovjet Robinson Crusoe. Hogy az ol­­vasd ne tudja letenni.- Robinson... nem is rossz - mondotta roviden az ird.- Csakhogy nem egyszeru Robinson, hanem szovjet Robinson. - De meg mennyire! Nem is zulukaffer! Az (rd nem volt a sok beszdd hive. Mind­­jart latszott rajta, hogy a tettek embere. A regeny csakugyan el is kdszult a megbeszelt idopontra. Moldavancev nem sokban tdrt el nagy elodjdtol. A Robinson legyen Robinson. Egy szovjet ifju hajotordst szenved. A hulldmok kisodorjak egy lakatlan szigetre. Ott dll egyedul, vedtelenul a termeszet erdivel szemben. Kdrds-korul ezer ve­­szely leselkedik rd: vadallatok, lidnok, a kozeledo esds dvszak. A szovjet Robin­son azonban, teli energidval, legyur min­­den lekuzdhetetlennek latszd akaddlyt. Es hdrom ev multdn egy szovjet expedicio ereje teljeben talal rd. Legyozte a terme­­szetet, kunyhot epitett, korulvette zoldse­­geskerttel, hazinyulakat tenyesztett, ma­­jomfarkakbol zubbonyt varrt maganak, es megtanitotta a papagajat a kovetkezo reg­­geli ebresztore: „Figyelem! Le a takaroval, le a takaroval! Megkezdjiik a reggeli tor­­ndt!"- Igazdn kit uno - bo­­logatott a szerkeszto. - A hdzinyul egyenesen oriasi. Nagyon aktualis. csakhogy... tudja, nem Idtom eleg vildgosan a mu alapgondolatat.- Az ember harca a termdszettel - kozolte megszokott tombrsege­­vel Moldavancev. - Igen, igen, de nines benne semmi szovjet. - Hdt a papagdj? Hisz 6 helyettesiti a ra­­didt. Kiserleti adoallo­­mas.- A papagdj rendben van. Es a zoldse­­geskert is. De az egdszben nem erzodik a szovjet tarsadalom. Hol van pdlddul a szakszervezeti bizottsdg? A szakszerve­­zet irdnyitd szerepe? Moldavancev hirtelen izgatott lett. Amint megneszelte, hogy a regenyet vissza is adhatjdk, szdfukarsaga egy szempillantas alatt eltunt, s nyomban ekesszolas vdltot­­ta fel.- Hogy kerulne oda a szakszervezeti bi­zottsdg? Hiszen lakatlan szigetrol van szol- Tokeletesen igaz, a sziget lakatlan. De szakszervezeti bizottsdg megiscsak kell. Rdszemrdl nem vagyok szepi'ro, de a maga helyeben beepitenem. Mint szovjet sajdtossdgot.- De mikor az egesz tortenet arra epul, hogy a sziget lakat... Moldavancev e percben veletlenul a szerkeszto szemebe pillantott, ds torkdra forrt a szo. Ez a szempar olyan fagyos mdreiusi fennyel villogott, hogy kenytelen volt beadni a derekat.- Ugy bizony, dnnek igaza van - szdlt, felemelve mutatdujjdt. - Hdt persze. Hogy is nem jutott mindjdrt eszembe. Ketten menekulnek meg a hajdtoresbol: Robinso­­nunk meg az eszbdtitkdr.- Tovabba ket fuggetlenitett funkeiond­­rius - tette hozza huvosen a szerkeszto.- Jaj! - nydgott fel az (rd.- Semmi jaj. Ket fuggetlenitett funkeio­­narius, no meg egy nonemu akti'va, aki a tagdijat szedi.- Mi az ordognek egy no is? Kitol fogja beszedni a tagdijat?- Robinsontol. - Robinsontol beszedheti a titkar. Nem esik le a korona a fejdrol.- Lam, itt nagyon teved, Moldavancev elvtars. Ez teljesseggel megengedhetet­­len. Az eszbe titkdra nem aprozhatja el HOGYAN ■ ■ _______________ SZULETETT ROBINSON Negyen ulnek a kerek, hdfehdr asztalndl. A hentes, a torreador, a hdhdr 6s az orvos. Kdrtydznak. A hentes nagy darab ember, suru, rovid fe­­ket haja van, groteszk, eldlld fulei, bozontos szemolddke. Legaldbb egy hete nem borot­­vdlkozott. Piszkos feher kotdnyt visel, nagy durva kezeit, s a sarga, zsi'ros kdrtyalapokat az oldben pihenteti. Neha megtorli az orrdt a kezdvel (fogaddsbdl sosem haszndl zseb­­kenddt), nagyokat nyel, osszpontosit, melyik lapot jdtssza ki. Olykor tetovdzik, elndz a vele szemben Old orvos vekony vdlla felett, 6s kd­­hint vagy krakog. Leggyakrabban az d szdja felol drkezo artikulalatlan hangok torik ossze a m6szfeh6r csendet. Egyszdval nem tul gusztusos ember. De erds. A vdsdrldk mdg­­sem azt varjak el egy hentestdl, hogy gusztu­sos legyen, vdkony dongaju 6s vegetaridnus, lehet az ipse akdr kancsal is, de Idssa, mit mutat a mdrleg, legyen nagy marha ember, szuszogd hdjpacni, hiszen fgy jobban mutat a kampdkrdl Idgd oldalasok, marhafelsdlok, szalonndk es egydb husikdk kozdtt. Rebes­­getik, hogy egyszer a torreddor marhakon­­zervnek nevezte, s a hentes ugy meg­­sdrtoddtt az osszetett szd „konzerv” rdszen, hogy nem sokat tdtovdzott, a bikaboko uriem­­ber bal vagy a jobb szeme aid suhintson csontos okldvel. Amugy nem sdrtoddkeny, csak n6ha alig tudja megdllni, hogy fel ne hivja magdra a figyelmet. Nem csal, ugyanis nem mer. Ha veszit, nem szdrja duhosen az asztal kozepere a lapokat, nem kdromkodik. Lassu mozdulatokkal vdgigtapogatja a zsebe­­it, s csoddk csodajara, mindig taldl valahol egy gyurott szdzast. Ezzel szemben a hdhdr folyton adds. • A hentes taldn azert nem mer csalni, mert nem tud. Egyszer volt ugyan egy iigyetlen hu­­zdsa az egyik dsszal, de a tobbiek eszrevet­­tdk, s igyekezve ndlkulozni a kemenyebb ser­­tdseket - lehurrogattdk. Azota megprobal be­­csuletes maradni, s gyakrabban veszit.- Tartom a kdtszazat! - mondja a doktor, a sovdny kezeivel elhessegeti az orra elol a szemtelen felhdfoszldnyokat. Meg ndhdny emeles, s mar csak az orvos es a hentes jdtszik. A torreddor kozdmbdsen piszkdlja a kormdt, s neha lopva az orvosra tekint. Az elobb ugyanis dszrevette egy ki­­sebb svindlijdt, de nem akar szolni. Meg nem. A hdhdr az eddigi nyeresdgdt szdmolgatja. Persze, csak gondolatban. A hentes veszit. Az orvos szaraz mosollyal huzza maga ele a bankjegyeket. Sovany, kopaszodo figura, meg ehhez a partihoz is tulsdgosan jol olto­­zott. Ujjan tobb gyuru csillog, szeme mar el­­vesztette regi fdnyet es erejdt. Konnyu szem­­uveget hord. Eleteleme a jdtdk, rdgebben gyakran fogadott a kollegaival, hogy azok be­­tegei tuldlik az operdcidt vagy sem. Azt per­sze nem tudta meg soha, hogy a mutdtek olyan szellemben zajlottak, vesztesdg-e, ha a beteg felebred a komabol, vagy tiszta haszon. 0 maga nem szikevel dolgozott. Ahogyan egykor a gyerekeket, ugy segiti most vilagra az ujabb nyeresegeket. Az elobb ugyan rdjott, hogy a hoher manipulalt a piros hetessel, de keson. Hosszadalmas lett volna bizonygatnia az igazat, inkdbb szemet hunyt a dolgok fo­­lott. Varja a megfelelo alkalmat. Ideges tipus, cigarettdra gyujt. Tdrsai nem nagyon orulnek, amikor eziist cigarettatdrca­­jabol ujabb fustolni valot halaszik eld, s di­­szes ongyujtojaval szikrakat csihol, de nem szdlnak, mert a torreddor a kormdt rdgja, s az legalabb olyan idegesitd.- Megadom az otszazat! - sziszegi a hen­tes.- Tartom, es emelem hatszdzra - vdlaszol hidegen a torreador. Az a fajta ember, aki rit­­kdn veszit, de akkor annyit, amennyibe a ko­­zonseges halando mar beleroppan, jobb eset-Johathan J. Joker

Next

/
Oldalképek
Tartalom