Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-01-11 / 2. szám

- Jatszunk. De nagyon buta. Nagyon las­­san tanul. Muszaj neha iitni. Kulonben telje­­sen hiilye. Anyuek is mondjak. Ha nem szol­­nak ra, hogy bltbzzon fel, puceran jarkal. Nem lehet az utcara engedni. Azonnal elszo­­kik. Ahol rcgen laktunk, onnan is elszbkott egyszer. A folyonal talaltak meg. Be akart ugrani a vizbe. Apu is szokta vemi. A fejet. A produkciora egyre tobb kolybk lett ki­­vancsi. Volt, aki tbbbszor is megnezte. A fiu szfvesen ismetelgette a mutatvanyt. Mindig kitalalt valami ujat. Cserebe elvittek a vagonok koze. Kiles­­tek egy atrakot, amikor elkapott egy ci­­ganylanyt. Az egyik tires vagonba bujtak. Szivtak az otthonrol lopott cigarettat. Unatkoztak. A legidosebb kolybk feldllt, intett egy masiknak, huzza be a vagon ajtajat. Meg­­&llt a fiu elott, csipore tette a kezet.- Te kutya! - kialtotta. A tobbiek korejUk sereglettek.- Na, mit akarsz? - bamult rd a fiu. Hatulrol valaki nyakon ragadta, keny­­szerftette, hogy leterdeljen. A kez addig nem engedett, mig a fiu ugyanabba a poz­­ba nem keriilt, amilyenben a lanyt ugat­­tatta.- Kutya ugat! Tobben is fejbevagtak, bele is rugtak. A fiu sirt es nyiiszitett.- Kutya rendesen ugat! A fiu nyiiszitett, vonitott, ugatott. Egyre hangosabban, mint a megvert eb. A gyorssegblyt a szomszed hivta ki. A lany meg akkor is ugatott, amikor a hor­­dagyra tettek. Egesz area mero ver volt. A fiu a kapuban allt, kezet csipore tette, na­­gyokat dobbantott. Nehany nap mulva ot is a mentok vittek el. A pietykas asszonyok azt rebesgettek, hogy egy nagy bottal arra probalta keny­­szeriteni az anyjat, alljon negykezlab es ugasson. Az utcaban a kblykokon kiviil ezt senki nem hitte el. fAbiAn lajos Peldabeszed a boldogsagrol Elindult a szegeny ember megkeresni a boldogsagot, de utkozben beleesett egy nagy godorbe. Sirt-sirdogalt, nem ezt kereste, nem igy szeretne bevhgezni eletet. Arra jart Mohamed, meghallotta a siran­­kozo hangot, lekialtott a godorbe: - Sze­­rencsetlen, miert sirankozol? - Uram, segits rajtam, a boldogsagot ke­­restem es - fme, godorbe zuhantam. - Hiszed az egyetlen, mindenhatb 6s legyozhetetlen Istent? - Igen, Uram... - Erbs a te hited, szent az o akarata, amely ide juttatott, dicsoseg Neki mind­­orokke! - mondta Mohamed es elment. Jott a jo Buddha herceg, az o szive is megesett a szegeny emberen. igy valaszolt a segitsegert rimankodo nyomorultnak:- Magadba nezz, lhlek, a melysegesen­­mhly godorbe, amely benned rejtbzik- ha­­tartalan es nines jelentese. Oriilj, hogy nem abba zuhantal bele es boldog leszel. Foldrengbses leptekkel kozeledett Mo­­zes a veremhez:- Szent az Ur, es rettenetes az o haragja, amely igy biintetett teged. A mely porig hajolj le, amelybol vetettbl, hogy az 6 nagysaga megmutatkozzek tebenned. Isten veled! - visszhangoztak tavolodo leptei. A mezitlabas Jezus mar messzirol hal­­lotta a keseru panaszt, odasietett es ker­­dezbskodes nelkiil ereszkedett ala a mely­­be. A szegeny ember nagyon elcsodalko­­zott.- Menj csak, joember, keresd meg a bol­dogsagot, EN ITT MARADOK HELYET­­TED. Legyen neked konnyu az lit. Oriilt a szegeny ember, hagyta azt, aki kisegitette ot a gbdorbbl es repeso szivvel lepdelt a kek egbolt alatt. Gyenge fuvallat tamadt, amikor - meg nem messze a go­­dbrtol - laba elneheziilt. Leborult es simi­­kacagni kezdett. Celjat elerte, megertette, immar nem kell tovabb mennie. A varazsbot-paradoxon A varazslb visszakapja a szegenytol az elve­­szitett varazsbotot. Halabol a szegenynek varazsol egy masik botocskat, de azzal a fol­­tetellel adja at, hogy a hatalom megosztasa kettojuk titka marad. De a szegeny jolelku, es mit csinal? Minden utjaba keriilo sze­­genynek varazsbotot varazsol a varazsolt botocskaval (beszorozza a varazslb egyszeri gesztusat). A sok varazsbotladozastol a cso­­da hetkoznapiva valik es ez - termeszetesen - zavarja a varazslbt, akinek termeszetfolbt­­ti hatalma veletlen, apro motyogass^ sila­­nyul, fulvakarbzasnyi mozdulatta. Az am! - de a varazslbnak hatalmas esze is van esztelen hatalmahoz. A csodaktol villogo, rengo vilagrendben gyorsan dont. Utolso pillantast vet veszedelmes botocs­­kajara es folsohajt: - Tunjon el minden va­­razsbot, tunj el te is! Helyrezokkennek a hetkoznapok, es a szegenyek hiaba mar­­koljak a sokfele, frissen nyesett furkosbo­­tot - a csodanak bottal lithetik a nyomat. A koldussa lett varazslb irtozatos ereju ossz­­pontositassal varazsbotta valtozik. Ismet megtalalja a szegeny ember a botocskat, de hitebol kiabrandulva, nem ismeri fol es tiizet gyujt vele. A bot eleg. Megtelik a le­­vego fiisttel es varazslattal. trasainkat a Kriterion es Pelikan Kiadb altal kbzosen megjelentetett Kisvarosi kremtortenetek cimu antologiabol vet­­tuk at. Szkukalek Lajos rajzai

Next

/
Oldalképek
Tartalom