Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-01-11 / 2. szám
HORVATH sAndor Az ugato lany A vagonok kornyeken mindig akadt valami latnivalb. Gyakran kilestdk, hogyan kaptak el egy-egy szenet, fat gydjtbgeto ciganyldnyt az atrakok. A dolognak mindig ugyanaz lett a vege... Amikor a Idny utana magara kapdoshatta gonceit, vihette a batyuba osszeszedett tiizelot is. Errefele hetkoznap ritk^n jart bltonybs, nyakkendos ferfi. Az asszonyok koziil is csak kevesen hordtak magassarku cipot. A nema l£ny egy forro nyari napon kbltbzott sziileivel a Boskovicshk hazaba. A butorokat ket gbpkocsi hozta. Az utca apraja-nagyja megcsodalta a vastag szonyegeket, a zongorat, a televiziot. A nema lanynak volt egy occse. Elkbnyeztetett, pisze kis gnom. Ogy parancsolgatott a hurcolkodasnal, mint valami cirkuszi idomar. Labaval nagyokat dobbantott. Egyik kezet csfpore tette, a masikkal hadonaszva adta ki utasitasait. Nem szolt ra senki. Az utca uj lakoi mindig kulcsra zartak a kaput, nem engedtek gyerekeiket a kolykok koze. A haz az oslakok szemeben maga lett a titkokat rejto megkbzelfthetetlensgg. Az asszonyok arrol pletykaltak, hogy az uj jovevbnyek valami urak, pizsamaban alszanak, feketekavet isznak. Amikor pedig nehanyan lattak a ferfit az iizletben egy ropogbs otvenessel fizetni, elterjedt, hogy ezreseik vannak. A kdlykoket ez a gazdags^g kevesbe brdekelte, sokkal inkabb foglalkoztatta oket a lany nbmas^ga. Be-belestek a nyitott ablakon, amikor csak a kbt gyerek volt otthon...- Gyertek be - hfvta oket a fiu az egyik napon - megmutatom a televizibnkat. A kblykok egymas utan ugraltak be a szobdba.- Na mutasd - siirgette a legnagyobbik. A fiu bekapcsolta a kesziileket. Kisvartatva megvil^gosodott a kepemyo. Egy kb ver ember beszblt oroszul.- Nem erdekes - legyintett a mindig tud^lekoskodb kiskolyok -, olyan, mint a mozi, csak sokkal kisebb. Hol van a lany?- Most meg van biintetve. A konyh^ban a sarokban tbrdepel. - A fiu hangja olyan volt, mint az dllandoan parancsolgato ormesterekb.- Ki biintette meg?-fin.- Mibrt? - Mert nem akart ugatni.- Hat, ha egyszer nema...- Nema, beszelni nem tud, de ugatni, ha bn parancsolom, igen. Megmutassam?- Mutasd. A fiu kinyargalt a konyhaba, ruhaja szelet markolva r^ncigalta be a lanyt.- Ezt figyeljbtek - harsogta. Csfpore tette a kezet. A labaval dobbantott.- Mari, fekiidj! - ordftotta. A lany a kolyokre nezett. Neman konyorgott. Lassan terdre ereszkedett, aztan negykezlabra, majd hasra fekiidt. Fejet oldalra fordftva nezet testverere.- Mari kutya! - kialtotta a fiu. A lany szemeben konnycseppek csillogtak. Nem mozdult.-Mari kutya! - csattant a fiu hangja. Ismet toppantott. A lany kisse felemelkedett. Felkbnyokblt. Labat maga ala huzta. Olyan lett, mint egy megfegyelmezett kutya. Gazdaja diadalmasan nezett koriil. Allatszelfdito volt, aki a sikeres produkcio utan varta az elismero tapsot.- Mondd neki, hogy ugasson - biztatta az egyik kolybk. A fiu novere fiilbhez hajolt, s mintha misztikus varazsszavakat suttogna:- Kutya ugat! A lany nybszorgott. Fejet karjai koze rejtette.- Kutya ugat! Kutya ugat! - mondta a fiu egyre parancsolobban. Hirtelen racsapott a lany fejere. A kuporgo gyerek torkabol elobb artikulatlan hangok tortek fel, aztan uvoltdse egyre inkabb megvert kutya vonftasahoz lett hasonlo.- Eleg. Takarodj! A lany nem mert felegyenesedni. Negykezlab iszkolt ki a szobAbol. Nyiiszitett, vonitott, vakogott...- Miert csinalod ezt vele? - kerdezte az egyik kolybk.
