Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 4. szám - OLVASMÁNY- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI ADATOK - Csorba Dávid: Adatok Medgyesi Pál peregrinációjához és három könyvéhez

140

Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017)

kész lett, s érdekes módon csak az ő neve mellé írtak jellemzést: igen „ambitiosus” személynek látták.10

A fent említett közös használatú könyve is rövid időn belül továbbvándorolt egy másik neves, nagy közéleti karriert befutó személy kezébe, s ezt bizonyítja az utód két bejegyzése: „Hunc librum dono dabat Revere[n]d[us] ac Clarissi[mus] Dominus Paulus P. Megiessi Matthiae K. Nógrádi l. die Maji Anno Do[mini] 1633. In Schola Debreczina, tam pridem Lux aderat quám edisceret” (utolsó előzéklap verzóján); „Est Mat. Nogradj, A. D. 1633. A. A. R. N. P. M.” (címlapon). Ezt mintegy búcsúajándékként adhatta Nógrádi Mátyásnak (1617-81), a szintén nagy karrierálmokat dédelgető és később be is váltó egyik kedves diákjának, a külföldi ösztöndíja előtt álló, későbbi debreceni lelkésznek és püspöknek.

A következő tulajdonos a „Spes mea Christus” jelige és a tulajdonosa, „Vallentinus Liszkai” neve is kétszer bejegyezve szerepel (elhalványult vörös és erősebb fekete tintával). Ez a kevésbé ismert személy pataki diák volt; 1627-ben lett tógátus először, majd kisvárdai rektorság után másodszor, s hamarosan itt a Collegiumban fiatalon halt meg.11 Nógrádi Mátyás pedig diákként sokat vándorolva, Debrecen után Olaszliszkán, majd végül Patakon is tanult (1639), s erre vonatkozhat a 175. lapon található lapszéli bejegyzés: „Receptus in Schola Liszkaina 6. die May Anno D. 1633.,” azaz Nógráditól megkaphatta tanulásra Liszkai Bálint, a liszkai iskolatárs, aki viszont hamar elhalt, s tőle, mikor Nógrádi Nagyszombat és Pozsony után Patakra érkezett, visszakerülhetett a kötet Nógrádihoz. A liszkai iskola minőségi oktatásáról már Miskolci Csulyak István, későbbi zempléni esperes is jó szívvel emlékezett meg naplójában.12 *

A lap alján egy lesatírozott bejegyzés áll („Est Be. Nógrádi cessit flo. 6.

V. polt. 10.”), azaz a fenti püspök Benedek nevű fiának (1663-1717 után) a tulajdonosi jegye. Nógrádi Benedek biharnagybajomi származású volt, 1686-ban indult peregrinálni, majd hazajőve Szilágynagyfalu (1689-1700, 1717-?) és Biharnagybajom (1700—17) lelkésze volt. Nem tudható, de látható a pénzmozgás, azaz az ifjabbik Nógrádi visszavásárolta a kötetet (annak idején apja szintúgy visszakapta). A következő tulajdonos neve a kötet belső tábláján olvasható: „Ex Libris Michaélis Tsepregi Cujus Symbolam: Qui fidet in Deo, fortis est ut Leo”, azaz Csepregi Turkovics Mihály (1663- 1704) kolozsvári tanár, majd 1695-től haláláig városi lelkész lett. Az ő németalföldi peregrinációja egybeesett Nógrádi Benedekével (de valamivel később tért haza), a könyv azonban 1686-tól kezdve bármikor eljuthatott hozzá. Majd a címlapon pedig „F T Tsepregi” monogrammal Csepregi Turkovics Ferenc (1700-58) neve áll, aki a németalföldi tanulmányút után apját követve Kolozsváron kapott állást, s lett 1728 és 58 közt a helybéli Collegium teológia tanára. Tehát ismét családon belül jutott a kötet tovább,

10 „Paulus Medgiesi Varallinum - Ambitiosus”. - Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára. I.i. a.) (= Egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyvek) 2. köt. (1567-1765) 67. P11 HÖRCSIK RicháRD: A Sárospataki Református Kollégium diákjai, 1617-1777. Sajtó alá rend.: Dienes Dénes. Sárospatak, 1998. 60. p.

12 Curriculus vitae... In: Régi Magyar Költők Tára. XVII. század. 2. köt. Sajtó alá rend.:

Jenei Ferenc et al. Bp., 1962. 284. p.