Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 1. szám - OLVASMÁNY- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI ADATOK - Bujtás László Zsigmond: Adalékok a gályarab prédikátorok emlékérméihez

Adalékok a gályarab prédikátorok emlékérméihez

Az Egyháztörténeti Szemle elmúlt évi harmadik számában jelent meg Csorba Dávid érdekfeszítő és gondolatébresztő tanulmánya a gályarabok érméiről.1 E helyütt néhány adalékkal kívánok a témához szolgálni, illetve a téma továbbgondolásával a további kutatásokat elősegíteni.

Az idézett dolgozat egyik megállapítása az volt, hogy a 18. század közepén Sárospatakon tanuló svájci diák, Petrus Dominicus Rosius á Porta két ilyen érmét látott ott, és azokat feljegyzéseiben a két volt gályarabhoz, Ot- rokocsi Fóris Ferenchez és Jablonczai Petes Jánoshoz kapcsolta.2 3 4 A másik új és fontos információ az volt, hogy egy Jablonczaihoz köthető érméről szóló leírás alapján szinte biztosra vehető, hogy a prédikátorok birtokában kétféle érme lehetett.3

Bő két évtizeddel Porta után Weszprémi István írja meg Csúzi Cseh Jakab gályára ítélt, de magát később kiváltó lelkész kapcsán, hogy megvolt neki (ti. Weszpréminek) a prédikátoroknak adott „numus symbolicus”A A feliratok általa közölt szövege5 azonos a Portától megadottéval. A Weszprémi által a feliratok átírásában vétett hibák tovább hagyományozódtak a később a témáról íróknál, így Weszprémi tekinthető az érmékről szóló adat „ősforrásának”. Rumy Károly György egy Csúzi Cseh lexikon-szócikk kapcsán szintén Weszprémit használja, sőt hozzáteszi, hogy az érmék az ő idejében néhány gályarab-leszármazottnál még megvoltak.6

Rácz Károly a pozsonyi vértövényszékről írt munkájának első kiadásában egyedül Alistáli K. György szőnyi lelkész életrajzában említi, hogy az „ezüst emlékpénzt kapott, melynek egyik oldalán a Ruyter képe van körirattal, a másik lapján pedig a nápolyi gályák ábrázoltatnak, szinte körirat- tal”,7 de forrását nem fedi fel. Elképzelhető, hogy volt erre vonatkozó adata,8 vagy gondolhatunk esetleg arra, hogy az adatot a prédikátor Johann Lavater (1624-1695) zürichi professzor számára írt életrajzából9 vette, de abban az érme nem szerepel, ahogy a többi prédikátor szintén Lavater felkérésére, saját kezűleg írt életrajzában sem.10 Ez közvetve azt is jelenti, hogy Rácz nem tudott arról, hogy Otrokocsi és Jablonczai leszármazottai- nál megvolt a két gályarab érméje, különben azok életrajzában is megemlítette volna.

1 Csorba Dávid: A gályarabok emlékérméi. In: Egyháztörténeti Szemle, 2016. 3. sz. 90-95. p. (továbbiakban: CSORBA, 2016.)

2 Csorba, 2016.92. p.

3 Csorba, 2016.93-94. p.

4 Weszprémi István: Succincta medicorum Hungáriáé et Transilvaniae biographia. Centuria prima. Lipsiae, 1774. 26. p.

5 Uo., 27. p.

6 Allgemeine Encyklopädie der Wissenschaften und Künste. Bearb. u. hrsg. J. S. Ersch u. J. G. Gruber. XX. Leipzig, 1829. 294. p.

7 RÁcz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. Sárospatak, 1874. 30. p.

8 Ezt támogatja, hogy a többi gályarab életrajzában nem említi.

9 Antalfi JÁNOS: Beiträge zur Geschichte der von Admiral Ruyter von den neapolitanischen Galeeren befreiten, in Zürich aufgenommenen ungarischen Geistlichen. In: Sárospataki Füzetek, 1863. 255. p.

10 Az életrajzokat Id.: Uo., 158-165., 252-267., 386-417. p.