Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 1. szám - OLVASMÁNY- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI ADATOK - Bujtás László Zsigmond: Adalékok a gályarab prédikátorok emlékérméihez
Adalékok a gályarab prédikátorok emlékérmeihez 119 Az idézet alapján nyilvánvaló: Rácz Tóth Ferenc Csorba által is idézett művét11 használta, amelyben az részletesen leírta az érmét.12 * * * A mű további kiadásaiban Rácz kétszer is foglalkozik az emlékérmék kérdésével. Az időközben több kötetesre duzzadt mű első, bevezető kötetében megadja az érme feliratát18 és bár forrását itt sem nevezi meg, nyilvánvaló, hogy Tóth művét használta. Tóthnál, aki az érmét „emlékeztető pénznek” hívta,1« annyival nyújt többet, hogy az eredeti holland feliratok mellett megadja azok magyar fordítását is.A második, életrajzi részben megint csak Alis- táli életrajzában található meg az érmére való utalás.16 Mivel az érmék átadásának a prédikátorok megszabadításával kapcsolatos korabeli releváns holland forrásokban17 nincs nyoma, célszerűnek tűnt a Csorba által idézett holland numizmatikai mű18 mellett Geeraerdt Brandt (1626-1685) holland történetíró monumentális De Ruyter-életraj- zát‘9 is vallatóra fogni. A kötet számos, az admirális számára magas rangú személyiségek által átnyújtott és a tiszteletére vert érmét említ és ír le meglehetős részletességgel,20 de a Porta és Tóth által említett - és a korábbi közleménynek köszönhetően most már meg is szemlélhető - érmét21 nem. A jelenleg ismert és holland közgyűjteményekben őrzött De Ruyter- emlékérméket és a korabeli numizmatikai katalógusokat áttekintve kiderül, hogy a most már ismertnek számító, magyar vonatkozású emlékérmének volt egy másik változata is.22 (Ld. 1. sz. kép.) A korábban bemutatotthoz képest a legfontosabb különbség az, hogy ennek előlapján az admirálisnak egy másik portréja látható. Az itt közzétett érmén De Ruyter haja rövidebb, más inget és gallért visel, a mellkasán lógó érdemrendet más, jóval szerényebb láncon viseli, és a lapalji felirat feletti szalagon fel van tüntetve admirálisi rangja is. Az érme feliratai az első lapon: „De Ruyter die den Brit syn moet geteugelt heeft aldus door Mullers hant int gout en siluer leeft A.° MDLXVI den XIIII Iuny.” („De Ruyter, aki 11 Tóth Ferenc: A helvétziai vallástételt tartó túl a dunai főtiszteletű superintendentziában élt superindensek, vagy református püspökök élete, e jelen való időkig lehozva. Győr, 1808. (továbbiakban: Tóth, 1808.) 12 Tóth, 1808.136. p. *3 RÁCZ KÁROLY: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I—III. Lugos-Bp., 1899-1909. (továbbiakban: RÁcz, 1899-1909.) I. 85. p. ■4 Tóth, 1808.136. p. ■5 RÁcz, 1899-1909.1. 85. p. 16 RÁcz, 1899-1909. II. 7. p. 17 Ld. Bujtás László Zsigmond: A gályarab prédikátorok megszabadítása holland források tükrében. In: Ráday Gyűjtemény Évkönyve, XI. Bp., 2005.117-142. p. 18 Histoire metallique des XVII provinces des Pays-Bas. 5 vols. Trad.: Loon, Gerard van. La Haye, 1732. (továbbiakban: Loon, 1732.) 111 Brandt, Geeraerdt: Hét leven en bedryf van den Heere Michiel de Ruiter. Amsterdam, 1687. (továbbiakban: Brandt, 1687.) 20 Brandt, 1687.530., 610., 956., 1010. p. 21 Csorba, 2016. 91. p. 22 Loon, 1732. II. 527-528. p.
